-Jaj bocsánat-mondta az egyik felsőbb éves aki véletlen nekem jött.
-Semmi baj-mondtam.
Mentem volna tovább, de ő utánam kiáltott.
-Várj csak!
-Mond-fordultam felé.
-Jól sejtem, hogy te olyan lány vagy aki nem fél a fizikai munkától?-kérdezte, mire bólintottam.-Szuper Dakota vagyok a barátaimnak csak Dake. A hétvégén lesz egy tájfutás verseny ahova párokba kell menni. Volna kedved velem eljönni?-kérdezte.
-Tájfutás? Mit is takar magában?
-Különböző pontokon más más feladatott kell megcsinálni. Általában tárgyakat kell keresni, meg ilyenek, de állítólag idén lesz egy meglepetés feladat. Nos volna kedved eljönni?-kérdezte mosolyogva.
-Holnapig megbeszélem apukámmal, majd keress meg-mondtam.
-Oké melyik osztály?
-Tizenegy a.
-Oké és mi a neved?
-Apple Jenna, de a barátaimnak, csak A.J.-mondtam.
-Holnap kereslek-mondta.
Persze apa elengedett. A hét további napjában Dake többször megkeresett. Az osztályomban a lányok többsége mérges volt rám, mivel szerintük én nem vagyok méltó arra, hogy a szőke szörfös velem foglalkozzon, főleg úgy, hogy én nem érzek iránta semmit.
-Te amúgy miért hordasz western stílusú ruhákat?-kérdezte csütörtökön a fiú, mikor elmentünk megvenni a ruhákat amikben, majd szombaton megyünk.
-Születésem óta farmon éltem. Gáz lenne, ha én lennék az a lány aki nem szereti a farm stílusát. Ebben nőttem fel, még ez a sport gönc is nagyon távol áll az én stílusomtól-mondtam.
-Nem jó ez neked nem áll jól-mondta a srác ahogy végig nézett rajtam.
-Mondom én-nevettem.
-Próbáld meg ezt-adott a kezembe egy új szettet.
Gyors átöltöztem, majd megint elé álltam. Alexy biztos élvezné a helyzetet.
-Ez jól áll.
-Kényelmes is. Világos kék vagy rózsaszín?
-Kék. Az jobban áll. Akkor már csak nekem kell megfelelő méretett keresni.
Gyors visszaöltöztem, majd kifizettem a sport ruhát. Dake vagy húsz percig keresett a méretében ruhát, mire nagy nehezen a raktárból elővarázsolták a neki megfelelőt.
-Akkor majd találkozunk holnap-köszönt el, majd egy óra múlva.
A péntek is hamar elmúlt. így szombat reggel mikor felkeltem, sietnem kellett, hogy le ne késsem a buszt.
-Vigyázz magadra-köszönt el apa.
Az iskola előtt egy csomó diák várakozott.
-Hú A.J alig ismertelek fel-köszönt oda nekem Nathalien.
-Nem csodálom.Ez nem az én stílusom.
-Pedig jól áll-lépett mellém Dake.
A két srác rögtön elkezdtek beszélgetni. Mivel osztálytársak voltak így kevésbé értettem, hogy miről van szó. A buszon azonban Dake csak engem faggatott.
Soha nem voltam szócsászár, úgyhogy most nehéz volt ennyit beszélni. Hamar megérkeztünk az erdőbe. Kaptunk térképet, majd a feladatok listáját. Gyorsan végeztünk az első három állomással, majd miután elértünk a negyedik állomáshoz kaptunk ebédet.
-Na most, csak az egyikőtök csinálhatja ezt a feladatot-mondta a tanár, majd felmutatott a fára.-Szedjétek le a borítékok egyikét, de csak egyet. Fiatal út, hogy áll az ostorforgatással?-kérdezte a tanár.
Dake hebegett habogott, de végül kisült, hogy soha nem fogott ostort a kezében. A tanár adta volna neki, de én hamarabb fogtam meg az ostor nyelét, mint a fiú.
-Inkább én tanár úr-mondtam.
-Biztos? A lányok akik eddig mind próbálkoztak ezzel a feladattal, csúnyán megütötték magukat.
-Azok ők-mondtam, majd meglendítettem az ostort.
A bőr hangosat csattant az erdő csendjében. Mire összetekertem a hosszú szárat addigra le is esett a fáról a borítékok egyike.
-Tessék-mondtam a tanárnak, majd oda léptem Dake mellé.
-Oké. Ezt hol tanultad?-kérdezte a srác.
-A farmon mindenki aki marhahajcsárként dolgozik tudja forgatni az ostort-mondtam közömbösen.
-Szép volt kis lány. Akkor a következő feladatnál szükséged lesz erre-mondta a tanár, majd a kezembe nyomott, egy finomabb bőrből készült ostort.-A verseny után akár meg is tarthatod.
-Oh köszönöm. Nagyon jó ostor-mondtam.
Ha Dake nem ragad karon akkor biztos ki is próbálom, de a fiú nem engedte.
-Gyere. A meglepetés feladat, hogy a másik fejéről az itt kapott tárgyal le kell ütni egy almát. Ez neked való feladat-mondta.
Az utolsó ellenőrző pontnál leadtuk a feladatot tartalmazó borítékot, majd Dake felvett egy almát a kosárból. Mellettünk sokan voltak aki próbálták megcsinálni a feladatott, de ez nem ment nekik.
-Csak óvatosan-mondta a tanár, mikor meglátta a kezemben az ostort.
Dake elhelyezte a fején az almát, majd befogta a fülét. Az ostor csattant, majd az alma kettéhasadva a földre hullt.
-Rendben mehettek. Tovább egyenesen, majd a rajtál várjátok be a többieket.
-Futás-mondta a srác, majd a kezembe nyomta az egyik alma felét.
Hamar kiértünk az erdőből. Mi lettünk az elsők. A tanárok gratuláltak nekünk, majd, megengedték, hogy felszálljunk a buszra és ott pihenjünk.
-Hú ez azért fárasztó volt-mondtam hátra dőlve az utolsó ülések egyikén.
-De nyertünk, és te szereztél egy új ostort-mondta a fiú.
-Ez igaz. Köszi, hogy elhívtál.
-Köszi, hogy eljöttél.
Ránéztem Dakere, mire ő a két keze közé kapta az arcom, és megcsókolt. Annyira váratlanul ért az egész, hogy nem tudtam védekezni ellene.
-Valld be ez volt életed első csókja-mosolygott a fiú, mikor elváltak az ajkaink.
-Igen ez volt.
-Akkor jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése