Miért ne?

-Ha bárkinek van valami baja az unoka húgommal akkor az szóljon nekem!-mondta Jade mérgesen.
-Jó van ember csak tedd le azt a gereblyét-mondta Amber idegesen.
Nyugodtan az unoka fivérem vállára tettem a kezem, mire az lejjebb eresztette a gereblyét.
-Nem fogjátok fel, hogy nem jár Dakel?-kérdezte még mindig idegesen.
-Most nem is azért akarom megverni-mondta Amber, mire az unoka testvérem megint megfogta a gereblyét.
-Köszi-mondtam, mikor a szöszi elment.
Jade bólintott, majd ment a dolgára. Én is siettem az órámra. Még éppen időben értem be. Leültem a helyemre, és próbáltam elkerülni, hogy a szöszi csaj belém kössön.
Utáltam a szerdát. Ha nincs Pinkie akkor biztos nem bírom ki. A nap okozott meglepetéseket. Kezdtük ott, hogy Dake megkeresett, hogy bemutassa a barátnőjét. Mintha nagyon érdekelt volna, de ez van. Utána levő szünetben Alexy akart minden áron kirángatni az iskolából, hogy elmenjek vele vásárolni.
-Totál kivagyok-dőltem a padomra. Mivel az igazgató nő megkért, hogy segítsek neki, így estig a suliban maradtam.
Össze szedtem a dolgaim, majd indultam volna haza, mikor rá jöttem, hogy a telefonom a padban hagytam. Vissza mentem, majd indultam volna haza, de neki mentem valakinek.
-Megvagy-mondta.
Felnéztem arra a fiúra aki a derekamnál fogva tartott, majd enyhén elpirultam.
-Köszi Nath, de most már elengedhetsz-mondtam zavartan.
-Ja bocsi-mondta, majd elengedett.-Hogy, hogy még itt vagy?-kérdezte.
-Az igazgató nő megkért, hogy segítsek neki-válaszoltam, majd ásítottam egyet.
-Csak nem papírmunka?-kérdezte nevetve, közben berakta a kezében lévő aktákat a szekrényébe.
-Honnan tudtad?-kérdeztem.
-A tanárnő mondta, hogy egy szorgalmas diák segít nekem a papírmunkában. Nem gondoltam volna, hogy te leszel az-mosolygott rám.
Nem tudom miért, de a szívem hevesen kezdett el verni.
-Haza kísérjelek?-kérdezte Nath, mire csak bólintottam.
A haza úton csak jelentéktelen dolgokról beszélgettünk, hogy mit tervezünk a jövőre, meg ilyenek. Mikor elértünk hozzánk, Nath adott egy puszit az arcomra, majd elköszönt.
Aznap este kicsit elvoltam varázsolva. Elbizonytalanodtam az érzéseimet illetően. Nem voltam benne biztos, hogy még mindig ugyan úgy érzek az iránt akit már régen szeretek. Miért reménykedem még mindig? Neki van barátnője, és nem akarok olyan ribanc lenni, aki tönkere vágja más kapcsolatát. Az nem én vagyok.
Nem tudom miért, de azzal a tudattal aludtam el, hogy ha Nath megkérdezné, hogy járnék e vele biztos igent mondanék.
-Szia húgi-köszönt másnap ALexy.
-Hány óra van, hogy te fenn vagy?-kérdeztem kómásan.
-Hajnali négy. Figyu szeretnék veled beszélni-kezdett bele a srác, de az ébresztőórám közbe szólt.
-Egy pillanat. Gyere ki az istállóba, és beszélhetünk-mondtam.
-Oké.
 Néhány perc alatt felöltöztem, majd kimentem az istállóba. Alexy ott vacogott, de nem tágított.
-Mond-kezdtem én a beszélgetést.
-Hát tudod, ez egy kicsit zavaró. Gondolom rá jöttél, hogy én a fiúkat szeretem.
-Igen, és mielőtt mondanád, nem ítéllek el.
-Tudom, mivel nem mutatod jelét, hogy szégyellenéd, hogy egy buzi a bátyád... Nem is ez zavar igazán-kezdett bele.
Vártam, hogy folytassa, de mivel, nem kezdett bele, így folytattam az istálló rendbetételét.
-A.J.ugye mi nem lehetünk együtt?-kérdezte végül.
A seprű kiesett a kezemből, majd csak néztem rá. Ugye nem akar szerelmet vallani ő is mint a testvére?
-Tudom nem lehetünk együtt hiszen testvérek vagyunk, és én tisztában vagyok vele, hogy te se akarsz egy ilyen kapcsolatot. Szeretném ha tudnád, hogy szeretlek, de nem akarok kapcsolatot veled. Nem volna egészséges, főleg úgy, hogy én alapjáraton a fiúkat szeretem. Csak annyit szeretnék, hogy legyünk olyanok, mint a legjobb barátnők szoktak lenni.
-Mi? Nem azt akartad mondani, hogy a legjobb barátok?
-Nem, vagy igen? Nem tom ebbe belezavarodtam-mondta a fiú zavartan.
-Akkor legyünk olyanok, mint a barátnők, de nagyon várd, hogy olyan leszek, mint az átlag. Alapjáraton csendes vagyok. Ez alól kivétel, ha az állatokkal vagyok.
Al segített befejezni az istállót, majd nevetve mentünk be a házba. Mivel ő nem akart rám nyomulni, így nem volt bajom vele. A suliban minden ugyan úgy történt mint előző nap. Az igazgató nő megint megkért, hogy segítsek neki és NAthnak, de most a DÖK terembe kellett a papírmunkát végezni.
-Haza kísérhetlek?-kérdezte Nath, mikor végeztünk.
-Miért ne?-kérdeztem.
Elindultunk, közben akaratom ellenére is megeredt a nyelvem, és elmeséltem neki a reggel történteket. Jót nevettünk, de abban egyetértettünk,  hogy Alnak szüksége van a barátokra. Nem tudom, mikor történt, de az biztos, hogy mire haza értem NAth addigra már a kezem fogta.

(olyan jó érzés volt)