Jó testvér

-A te döntésednek kell lennie. Minden esetre legközelebb jobban vigyázz magadra-mondta apa szomorúan.
-Köszönöm, hogy meghallgattál-mondtam, majd átkaroltam.
Kevés apa van aki ilyen higgadtan tűri ha a lánya egy iszonyú nagy hülyeséget vall be neki. Láttam, hogy nem örült annak amit hallott, de az is látszott rajta, hogy örül a bizalmamnak.
-Hívd fel, és beszéld meg vele a döntést. Bárhogy döntesz rám számíthatsz-mondta, majd Mac társaságában kiment a szobából.
A telefonnal babráltam, majd felhívtam Kentint. A fiú azonnal felvette. Megígérte, hogy öt perc múlva átjön, majd letette. Az ablakhoz álltam, és csak néztem, hogy mikor jön meg. Nyár vége volt.
A levegő kellemesen meleg volt, de már érezhető volt az ősz közeledte. Amikor megláttam Kentint az utca végén, felsóhajtottam, majd lementem elé.
-Szia kicsim-mondta, majd a karjaiba kapott.
-Egy hete nem láttalak-mondtam.-Jaj.
-Baj van?-aggodalmaskodott Kentin.
-Igen ha annak vesszük. Menjünk el sétálni-mondtam közben próbáltam nem elszédülni ami nem ment könnyen.
A parkba mentünk, és ott leültünk egy padra.
-Mond te hogy állsz az apaság gondolatával?-kérdeztem váratlanul.
-Sehogy nem szeretem a gyerekeket.
-És ha neked lenne?
-Még jó , hogy nincs. Miért kérdezed?
Felsóhajtottam,, de nem mondtam semmit. Ha így áll hozzá akkor nem számíthatok jóra:-Kentin én terhes vagyok-mondtam halkan.
-Hogy mi vagy?-kérdezte idegesen a fiú.
-Terhes vagyok tőled-mondtam halkan.
-Az nem lehet! Mind össze kétszer maradtunk éjszakára kettesben, és... akkor is...
-Akkor se védekeztünk-mondtam szemlesütve.
Percekig hallgattunk, majd a fú megtörte a csendet:-Meg akarod tartani?-kérdezte.
Reménykedve mondtam, hogy igen, de rögtön megbántam.
-Akkor tartsd meg. Rám azonban csak annyira számíts, hogy nem mondom el senkinek se-mondta, majd elment.
Számítottam rá, hogy nem akarja, hogy megtartsam, de, hogy ennyire arra nem. Még csak fel sem ajánlotta, hogy vetessem el. Csak fogta magát és itt hagyott. Egyedül és magányosan. A könnyek szöktek a szemembe, de nem sírtam. Lassan mentem haza. A hasam fájt, de nem érdekelt.
-Szia A.J. Anyáék elmentek valahová. Mit csináltál az apáddal, és a bátyáddal? Nagyon savanya képet vágtak-fogadott Armin a maga nem törődöm stílusába.-Baj van?-kérdezte mikor emglátta az arcom.
-Armin!-mondta, majd zokogva a nyakába ugrottam.
A fiú meglepődött, de azért átkarolt.

-Na mi a baj?-kérdezte aggódva.-Úgy tudtam, hogy nem állsz velem szóba.

Próbált megnevettetni, de nem sikerült neki.

-Akkora egy ribancnak érzem magam-mondtam a vállába zokogva.

-Miért is? Te nem vagy ribanc nekem elhiheted. Sok lányt ismerek akire ez elmondható, de te nem vagy az. Gyere meséld el, hogy mi a baj-mondta, majd bevitt a nappaliba.

Leültünk a kanapéra, majd szégyenkezve elmondtam neki, hogy mi történt. Ő nem mondott semmit egyszer se szólt közbe, egészen addig míg ahhoz a részhez nem értem, hogy Kentin ott hagyott a parkban.

-Ez a barom komolyan azt mondta neked amit mondott?-kérdezte Armin hidegen.

-Igen.

-Barom, nem tudok mást mondani rá...Jenna most mihez kezdesz?-kérdezte bizonytalanul.

-Elvetetem a babát-mondtam keserű száj ízzel.

-Csak amiatt a hülye miatt? Ha neki nem kell a saját gyereke akkor ne te szenvedj. Apád biztos megérti ha megtartod, és én szívesen segítek neked felnevelni...

-Kedves vagy, de nem miatta teszem ezt-mondta a szájára téve a kezem.-Ha ő nem akarja a saját gyerekét akkor nincs értelme kimaradnom az iskolából. Anya hagyott Macra is és rám is egy városi házat. Fogom a holmim, és a lovaim, majd átköltözöm lehetőség szerint még a suli előtt. Minél hamarabb keresek, majd a dokinál egy időpontot, és elvetettem a babát-mondtam .

-Ne költözz el kérlek-mondta Armin.

Ahogy a szemébe néztem láttam, hogy könnyesek a szemei.

-Nyugi bármikor jöhettek, majd-mondtam, majd az oltalmazó karjaiba bújtam.

Néhány nappal később már a saját kis házamban aludtam. Az éjszaka csendjeire azonban többször felriadtam. Másnap idegesen mentem az orvoshoz. A műtét után apa haza hozott saját felelősségre. A nappaliban ültem szomorúan, és elgondolkozva, mikor csengettek. Armin volt az egy jó nagy tábla mogyorós csokival.

-Nem baj ha ma itt alszom? Holnap biztos kell, majd a segítség az etetéskor-mondta.

-Armin te félsz a lovaktól-mondtam, majd nagy nehezen vissza mentem a nappaliba.

-Nem és róluk beszéltem. Azt apud intézi, majd. Én rád gondoltam-mondta, majd leült a kanapém elé.

-Akkor maradhatok?

Csak bólintottam, majd lefeküdtem a kanapéra. Szinte rögtön el is nyomott az álom.

***Armin***

Jenna szuszogva aludt a hátam mögött. Kicsit mocorgott, majd a homlokát a lapockámnak nyomta, kezeivel, meg gyengéden megfogta a felsőm. Óvatosan megfogtam a kezét, majd engem is elnyomott az álom.

Kettesben

A.J
Szellő morcosan dobolt a patáival, Apple Jack, meg a fejét rázta. Egyikőjüknek sem tetszett, hogy be fogtam őket a kocsi elé. A szénás szekér tömve volt frissen bebálázott szénával. Jobb oldalamon Pinkie izgatottan fütyörészett.
-Nos kicsi lány indulhattok-monda az egyik idénymunkás.
Ezt követően Kentin fel ült a baloldalamra a bakra. Finoman meglendítettem a kantárat, majd a két kanca elindult. Kentin a vállamra döntötte a fejét, majd a derekam átölelte, és szinte azonnal elaludt.
-Tényleg nagyon szeret téged-szólalt meg váratlanul Pinkie.
-Ezt hogy érted?
-Míg együtt jártunk soha nem láttam álmában mosolyogni. Sőt őszintén még nappal se mosolygott sokat. Amióta együtt van veled folyton mosolyog.
Kicsit elpirultam barátnőm mondatán. Ahhoz képest, hogy majd két évig voltak együtt nem nagyon zavarta, hogy most velem jár az exje.
-Egy jó tanács-hajolt a fülemhez, és suttogva folytatta.- Ha oda kerül a sor akkor túrj bele a hajába, és közben simogasd a hátát. Azt nagyon szereti.
-Mi van?-kérdeztem, mert azt hittem rosszul hallom.
-Jaj ugyan már. Tudod miről beszélek-mondta a lány és jelentőségteljesen.
-Ki ne mond-mondtam fülig vörösödve.
-Biztos te is akarod már-mondta Pinkie.
-Pinkie!-kiáltottam idegesen, mire Kentin felriadt.
-Valami baj van?-kérdezte kómásan.
-Nem nincs semmi-mondtam idegesen.
-Aham.
A srác szerencsére vissza aludt. Én meg egész úton paprika vörös voltam.
***
-Jenna figyelj akkor ma elmegyünk a déli mezőkre. Nagy baj ha te vigyázol a házra itt?-kérdezte apa ebédnél.
-Természetesen nem baj, de Kentin itt aludhat?
-Csak ésszel-mondta a faterom.
Mac és Al csak mosolygott, ahogy Pinkie is. Armin duzzogva elfordult. Az este hamar eljött. Miután bekötöttük a lovakat, bementünk a házba.
-Rég voltunk csak ketten-ölelte át a derekam Kentin.
Nagyon elpirultam.
-Megyek tusolni-mondtam, de olyan gyorsan fordultam, meg, hogy megcsúsztam. Mind ketten elestünk, és én véletlenül megcsókoltam a fiút.

Mindketten meglepődve néztünk magunk elé.

-Bocsi-mondtam pirosan, majd gyorsan ki mentem a fürdőbe.

Fogalmam sem volt miért jöttem zavarba, talán csak azért, mert be villant, hogy Pinkie miről beszélt a mai napon. Ahogy kiléptem a fürdőszobából elhaladtam Kentin mellett. A fiú adott egy futó csókot, majd bement.

Nem tudom meddig volt bent, csak azt tudom, hogy én addig PSP-tem.

-Már megint kockulc? Inkább filmezzünk-vette ki a kezemből Kentin a játékot.-Vagy inkább csináljunk valamit.

-Kérem szépen vissza-mondtam, és felé fordultam.

-Válság díjat kérek érte.

-És mi lenne az?

-Legalább egy jó hosszú csók-súgta maga elé, és közben közelebb hajolt. 

A csókot gyengéden indította, de miután egyre hosszabbra nyújtotta annál inkább követelőzőbb lett. Nem bírtam magammal szorosan átfogtam a nyakát, és hozzá simultam. Ő csak megtámaszkodott a bal kezével az ágyamon a jobban meg a fejem közelebb húzta magához.

-Szeretlek-mondtam, mikor majd két perc után elváltak az ajkaink.
-Én is téged-mondta.
Lerakta a játékot a kis szekrényemre, majd átölet, és szorosan magához húzott.
"-...túrj bele a hajába, és közben simogasd a hátát. Azt nagyon szereti."-jutott eszembe Pinkie délelőtti szava.
Legközelebb,mikor Kentin megcsókolt beletúrtam a hajába, másik kezemmel, meg végig simítottam a hátán. A fiú csókja szinte azonnal megváltozott, és még szorosabban fonta a derekam köré a karjait. Kezei betévedtek a pólóm alá, és én ahelyett, hogy eltoltam volna, csak levettem a felsőmet. Kentin nem szólt, csak végig csókolt a nyakam vonalán.
-Olyan jó illatod van-morogta bele a vállamba.-Tudsz róla, hogy a bőröd felhevült ott ahol megcsókoltam?
-Most már igen.
Kentin megint megcsókolt, d ezúttal sokkal szenvedélyesebben, mint előtte. Inkább nem részletezem tovább a lényeg, hogy megtörtént aminek lenni kellett ezek után.
(Folytassam)

Mosoly csalogató

(Alexy)
A.J a falon ült és csak nézett a távolba. Kalapja nem volt rajta, de ezt nem is csodáltam.

Mikor haza jött sugárzott róla a boldogság, de most. Látszott rajta, hogy nincs sok kedve semmihez. Haragudtam Arminra, hogy úgy viselkedett ahogy. Mac viselkedését megértettem, hiszen én is neki mentem volna a bátyámnak, csak hogy megvédjem a fogadott húgom és egyben a legjobb barátnőm,így őt nem hibáztattam.

-A.J!-szóltam fel neki, mire lenézett rám.-Nincs kedved lovagolni egyet?

-Jaj te mindig tudod, hogy mi vidíthatja fel az ember lányát-mondta.

Leugrott a falról, és próbált mosolyt erőltetni az arcára de ez nem ment neki. Bementünk az istállóba és felnyergeltük a lovakat. Bár húgi kirakta a karámba Szellő velünk akart jönni, így átugrotta a kerítést, és utánunk ügetett, majd Apple Jack mellett sétált.

-Nagyon ragaszkodik hozzád-mondtam, csak hogy beszéljünk.

-Szerintem meg csak Apple Jackhe, és Black Jackhez.

Láttam rajta, hogy senkinek tartja magát. Annyira fájt így látni.  A.J erős lány, de azért most megmutatta mennyire megviselte az élet nehéz súlya. A lány kőrbe vezetett a farmon. Elhaladtunk a nagy búza és kukorica táblák mellett.

-Megnézzük, hogy idén hányan jöttek a korosztályunkból dolgozni?-kérdezte a lány úgy tizenkettő felé.

Mivel egész nap alig szólalt meg így boldogan igent mondtam, bár kicsit fájt a fenekem a nyereg miatt. Ahogy elnéztem A.J-t eszembe jutott, hogy vajon neki menyi idő volt míg megszokta a nyerget.

-Olyan mintha nyeregben születtél volna-mondtam, miután megkérdeztem tőle, és nem kaptam választ.

-Tényleg? Ha tudnád, hogy tényleg lóháton kezdett el anya vajúdni velem nem mondanád ezt-mondta.

-Ez most komoly?

-Igen. Hét és fél hónapos terhes volt, amikor úgy gondolta, hogy még egyszer fel ül a lova hátára. Már éppen leakart szállni mikor elfolyt a magzatvize. Az orvos szerint csoda, hogy én túl éltem a szülést, hiszen akkor már nagyon beteg volt anya-mondta szomorúan.

Nem kérdeztem többet, csak lovagoltam csendben mellette.

Hatalmas rét mellé értünk, mire húgi megállította Apple Jacket, majd leszállt a nyeregből. A nyeregről leakasztotta a kötelet, majd szellő nyaka köré rakta (persze lazán), majd a kantár szárat fogva elindult lefelé a domb oldalán. Követtem a példáját.

-Jó napot!-köszönt a lány a munkások felügyelőjére.

-Szerbusztok. Apád küldött benneteket, hogy megmutassátok a pojácáknak, hogy kell dolgozni?-kérdezte.

-Nem csak lovagoltunk, és hajtott a kíváncsiság, hogy vajon hogy megy nekik.

-Oh jobb ha nem kérdezed. Nézd meg őket-mutatott egy csapat felé akik a rét szélén ült és csak beszélgetett.-Reggel nyolckor ültek ki és semmit nem csinálnak. Szívesen vissza küldtem volna őket, de félek, hogy eltévednek. Bezzeg az a csoport-mutatott éppen felénk tartó emberekre.-A többségük már évek óta itt dolgozik nyáron. Egy fiú van csak aki idén jött, de olyan szorgalmas és kitartó mint az öreg rókák. Ha jót tudom dühös az apjára amiért nem foglalkozik vele eleget, és mert még a nyári szünetben is távol akarja tartani magát tőle.

-Az nem jó. Megismerkedhetek vele?-kérdezte A.J.

-Persze most jönnek ebédelni. Amúgy meg nagyon hozzád való. Kár, hogy van barátnője.

-Még jó, hogy húginak van pasija-mondtam a fogam között.

-Nocsak tényleg?-kérdezte a férfi.

Jenna elpirult, de nem válaszolt. Akaratlanul is elkezdett a lovas nyaklánccal  babrálni amit akkor szokott csinálni, ha Kentint szóba hozza valaki előtte, és a fiú nincs ott éppen.

-Na megjöttetek Viktor?-kérdezte a férfi.

-Aham. Köszi a segítséget kölyök, délután, majd azért pihenj egy kicsit-mondta a férfi a mögötte haladó fiúnak.

-Nem nehezebb mint a katonai kiképző iskola-mondta a srác.

Ahogy én úgy A.J is felkapta a fejét a hangra. Húgi kinézett a férfi mögé, majd gyenge, de legalább őszinte mosoly terült el az arcán.

-Szia Kentin-köszönt halkan.

Mivel vagy három férfi takarta így nem láttam, mi lehetett a reakciója a fiúnak, de az biztos alig fél percen belül már a karjaiban volt a lány.

-Na megint kezdik-mondtam a szemem forgatva.

-Maradj már-mondta Jenna.- Ugye nem akarsz féltékenységi jelenetet rendezni?

-Áh dehogy. Azért remélem hagyni fogod dolgozni.

-Lecsapom-mondta a lány kacagva, közben Kentin vállaiba kapaszkodott.

A körülöttünk levő férfiak csak mosolyogtak, de azért néha egykét kétértelmű beszólást lehetett hallani.

-Na jó, hogy megint mosolyogsz-mondtam.

-Újra? Miért mi történt?

-Hosszú elég ha annyit mondok, hogy a testvéreim nem bírják egymást-mondta a lány, majd közelebb húzta magához Kentint.

Kocka versus farmer

Az egy hétig tartó versenyt nagy sikerrel zártuk. Apple Jack és Szellő is a maximumot nyújtotta, mindenben. Bár hulla fáradt voltam még sem bírtam aludni. Igaz Mac hagyott volna, de az én barna hajú barátom folyton csak dicsért, és azt mondta, hogy nagyon hiányzom neki.
-Te is hiányzol. Még mindig nem tudod, hogy apád hova küldött diákmunkára?-kérdeztem a fiútól.
-Sajna nem. Csak tudnám minek utaztam haza, ha már el is küld. Komolyan ennél még az is jobb amit Castiel kap a nyakába.
Egyet értettem vele. Szegény fiú egész évben a suliban van, és albérletben lakik. Mikor nyáron haza megy akkor meg az apja elküldi dolgozni. Sokáig beszélgettünk végül Kentin elköszönt mivel a busza megérkezett a nyári munkahelyére.
Néhány perc múlva megérkeztünk a farmunk közelében lévő kis faluhoz. Míg apa tankolt addig én kicsit megmozgattam a lovakat, és adtam nekik friss vizet, Mac meg elment fizetni.
Mivel sokan voltak így várnunk kellett rá, de nem bántuk meg. Csokival és néhány dobozod üdítővel jött ki.
Az út maradékában vígan beszélgettünk. Mikor megérkeztünk pont akkor hajtott ki a nagy busz ami általában az idény munkásainkat hozta.
-Na gyorsan ide értek-mondta apa.
Megvontam a vállam, majd mikor végre megállt a kocsi kipattantam, majd és rohantam a lószállítóhoz. A két kanca már nagyon várta, hogy egy jót vágtathasson a karámban. Boldog nyerítés közepette, kezdtek el szaladni a kerítés mentén, én meg csak néztem rájuk. Mac megállt mellettem és figyelte ahogy a lovak játszanak a naplementében.

-Na gyertek. A többiek biztos várnak már minket-mondta apa.

A házban nagy volt a felfordulás. Armin a PSP-jét kereste  Alexy meg csak a lépcső aljában nevetett.

-Hát itt mi történt?-kérdeztem.

-Húgi!!!!!!-kurjantotta Alexy, majd jó szorosan megölelt.

Alig kaptam levegőt, de ez őt nem érdekelte.

-Engedj már el te bolond srác-mondta, majd eltoltam magamtól.

Levegőért kapkodtam, de ő csak nevetett. Végül meglátta mögöttem Macet aki biztos furcsán nézhetett rá.

-Szia... Alexy vagyok A.J mostoha bátyja. Kit köszönthetek a személyedben?-kérdezte Alexy csillogó tekintettel.

-Mac vagyok A.J vér szerinti bátyja.

A két fiú csak nézett egymásra, majd végül megenyhülve kezet ráztak.

-Ha zack ezt látná-mondtam nevetve Alnak, mire elvörösödött.

-Még jó, hogy nincs itt-mondta a fiú.

-Alexy! Hova a francba tettet a játékkonzolom?!-jött ki Armin a nappaliból.-A.J szia Húgi mikor jöttél meg?-kérdezte Armin.

Jó szorosan megölelt, aminek nem örültem annyira, mint amit az öccsétől kaptam. Mivel még mindig görcsösen szorított magához, ezzel jelezve, hogy még mindig nem mondott le arról, hogy egyszer az övé leszek.

-Ha nem akarsz balhét engedj el kérlek-mondtam halkan, mivel éreztem Alexy és MAc kisugárzását.

Armin kelletlenül elengedett-majd Macre tévedt a tekintete.

-Te meg ki vagy?-kérdezte ellenségesen.

-AJ. testvére.

-Az hogy lehet? Hiszen te meghaltál-mondta Armin.

Mielőtt nagy balhé keletkezett volna, gyors elmeséltem nekik, hogy mi történt két éve. Alexy lelkesen fogadta, hogy van még egy bátyja, de Armin csak megvetően nézett rá. Szinte kézzel tapintható volt a feszültség.

-Gyerekek mi elmentünk a faluba vacsorázni-mondta nevelő anyu, majd kiment a házból.

-A régi szobám ugye még szabd?-kérdezte Mac.

Csak bólintottam, ő meg felment.

-Armin mi a fene bajod van?-kérdeztem idegesen.

-Semmi. Most komolyan, hogy van az, hogy neked mindig minden fontosabb mint mi!-kérdezte mérgesen.

-Nem értelek...

-Akkor mondom másként! Miért nem tudsz itthon maradni velünk?! Azok a nyamvadt versenyek és gebék fontosabbak mint mi?!-kérdezte kiabálva.

-Ha megbántottalak valamivel akkor szólj, de ne merd gebének nevezni a lovaimat! Mivel sértettelek meg?

-Mivel? Még kérded? Alexy a megmondhatója, hogy soha senkit nem szerettem. Gondolkozz egy kicsit...

-Még mindig ezen vagy?  Azt mondtad megérted a gondolkodásomat. Miért nem fogod fel, hogy mi testvérek vagyunk?-kérdeztem.

-Sokkal inkább az a rossz az egészben, hogy meg se próbálja titkolni, hogy szerelmes beléd-mondta Mac a lépcső tetejéről.

-Neked ehhez semmi közöd! Tűnj el!-mondta Armin majd megragadta a karom.

Hallottam ahogy Alexy utánunk kiált, és Mac dübörgő lépteit, de nem érdekelt. Mielőtt a fiú kihúzhatott volna az udvarra, megálltam és vissza rántottam. Arra azonban nem számítottam, hogy Ahogy vissza rántom Armint az pont Mac oklének fog neki csapódni.

-Nem érdekel mi a véleményed rólam, de jelen állás szerint az öcsém vagy. Az öcsém akinek fel kell fognia, hogy a saját húgába nem szerethet bele az ember!

-Mac!-szóltam a fiúra, de az csak a falhoz nyomta Armin.

-A.J gyere menjünk fel. A bátyádnak igaza van. Valakinek észhez kell téríteni Armint.

Al megfogta a kezem és felhúzott a szobámba, így nem tudtam meg, hogy mit csinál a két fiú odalent.

Az elvesztet testvér

(Bocsi most kicsit nagy lesz az időbeni ugrás. Remélem nem lesz zavaró, hogy januárból átmegyünk júniusba)
Kellett egy kis idő amíg túl tettem magam a Nathalienes eset után. Szerencsére Kentin nem nézett hülyének, ha a folyosó kellős közepén minden előjel nélkül elbújtam a takarásába. Bár a szőke gyerek még próbálkozott, de be látta, hogy nem csak Kentintől kell félnie, ha engem akar megkapni. Ott voltak Arminék akik nehezen tudták magukat türtőztetni, és persze még Castiel és Lysander. A vöröske csak azért nem eset neki, mert Lys állandóan lefogta.
-Legyen már végre vége-morgott mellettem Kentin.
Nevetve löktem rajta egy kicsit a vállammal, mire vissza lökött. Persze nem volt durva, de elég volt ahhoz a mozdulat, hogy elveszítsem az egyensúlyom. Ha nem karolja át a derekam biztos elesek.
Mellettünk mindenki unottan állt, és várta, hogy az igazgató nő befejezze a mondandóját.
-Akkor most mindenkit megkérek arra, hogy fáradjon be az osztályterembe a bizonyítvány kiosztáshoz-mondta az igazgató nő.
-Na mi akkor el is köszönünk-mondtam Kentinnek, mikor az osztály elindult befelé a terembe.
-Jaj. Hosszú lesz a nyár nélküled, sóhajtott a fiú, majd hosszan megcsókolt.
Hát igen a nyári szünet kezdetével apa kijelentette, hogy amint megvan az évzáró mind megyünk a farmra. Armin nem igazán örült neki, de mikor megnyugtattuk, hogy felőlünk lehet egész nap a házba bele ment.
-Legközelebb gyere te is- mondtam.
-Úgy lesz na én megyek, mert az ofő még leharapja a fejem. Vigyázz magadra!-mondta Kentin, majd bement a többiek után az épületbe.
-Indulhatunk?-kérdeztem Arminékat.
-Kezdjük a partyit!-kiáltotta boldogan Pinkie.
Hát igen barátnőm mindenáron megakarta tudni, hogy milyen az élet a farmon így velünk jön. Még az évzáró előtt elkértük a bizonyítványainkat, hogy minél hamarabb elindulhassunk. Bár Pinkie az energikusabb, most ő neki is loholnia kellett utánam, ahogy szaladtunk haza.
-Berakom a lovakat, ti meg hozzátok a bőröndöket-mondtam miután gyors átöltöztem.
Levettem a fekete kalapot, majd feltettem a bátyám volt kalapját. Ahogy elszaladtam a többiek mellett, láttam ahogy ők pakolják a bőröndöket.
-Íháov!-kiáltottam, mikor beléptem az istállóba.
Apple Jack boldogan nyerített, ahogy Szellő is. Black Jack már a padlót kaparta a patáival. Kivittem a csődör felszerelését a lószállítóba, majd a többiekét is. Gondosan bekötöttem a lovakat, majd Szellő fejére tettem a fekete kalapot.
-Indulhatunk?-kérdeztem.
Miután bólintottak beültem a volán mögé, és elindultunk. A hangulat nagyon jó volt hála érte Pinkinek. Az út végre kicsit elfáradtak, de nem zavart. Egy év után újra a farmon voltam, és nekem csak ez számított.
Ahogy kivezettem a lovakat a karámba Apple Jack nagyokat rúgott örömében. Együtt tudtam érezni vele.
-Na végre, hogy itt vagytok. A.J holnap kezdődik a verseny szezon jó lenne ha addigra kipihennéd magad, de sajnos nekünk menni kell-mondta apa.
Alig egy óra múlva már megint úton voltunk. Igaz kisebb utánfutóval, és apa kocsijával, de úton voltunk. Apple Jack és Szellő unta az autózást, de nem adtak ennek különösebben hangot. Este tízre már a szomszéd településen voltunk a szállodában. A házinéni kedvesen, és régi ismerősökként üdvözölt minket.
-Jaj drágáim majdnem el is felejtetem.  Jeremy és a fia is itt lesznek a versenyen, és arra kérnek téged, hogy menj beszélj velük-mutatott apámra.
-Veled mehetek?
-Gyere-mondta apa.
Jeremy és a fia régi barátja volt apának. Igaz azóta nem beszéltek egymással, amióta Mac meghalt. Jakson és az én bátyám nagyon hasonlítottak egymásra. Aki nem ismerte őket az nem tudta megkülönböztetni, és könnyen azt hihette, hogy ikrek. Az igazság az, hogy Jakson három évvel idősebb volt mint a bátyám, és csak azért hasonlítottak, mert unoka testvérek voltak.
Ahogy átvágtunk a városon kicsit izgatott lettem.
-Jeremy!-kiáltott apa boldogan, mikor meglátta őket.
-Szia Jellard... A.J-mondta szomorúan.-Volna egy kis gond.
Apával meg álltunk. Jeremy soha nem volt ilyen komoly, mindig vidám és életerős volt, így sokkolt minket, hogy így látjuk.
-Komoly dolog történt.
-Mi a baj?-kérdezte apa.
-Két éve azon a végzetes rodeón...
-Ne is mond kérlek...
-A kórházba szállításnál tévedés történt.
-Mi?-kaptam fel a fejem.
-Nem Mac volt az aki meghalt, hanem Jakson. Ugye nektek azt mondták, hogy MAc volt aki a szállításkor meghalt, de nem.
-Mac meghalt. Te is tudod-mondta apa szomorúan.
-Nem halt meg. Elvesztette az emlékeit, és csak Jakson nevére emlékezett, ezért hitték azt, hogy ő Jakson. Néhány hete megemlítettem neki a nevetek, hogy ti is itt lesztek. Az Apple szó hallatán felkapta a fejét, majd görcsös fejfájása lett. Az első ami beugrott neki az te voltál A.J-mondta Jeremy.- Amint beugrott a neved az emlékei rögtön vissza tértek.
-Az nem lehet...
-Én is ezt hittem, de a Macnak a ti családi jegyetek van a vállára tetoválva, nem pedig a mienk.
-Mac életben van?-kérdeztem halkan.
-Fordulj meg-mondta Jeremy.
Nem akartam hinni a szememnek. Mögöttem élet nagyságban ott állt Mac. Szőke haját most is mint mindig felkötve horda. Szeme csillogott ahogy rám nézett, de nem bírt megszólalni. Csak néztünk egymás szemébe, végül én voltam az aki először lépett.
-Mac!-kiáltottam boldogan, majd a nyakába ugrottam.
-Húgi-mondta, majd megpörgetett a levegőben.
Ölelkezve álltunk percekig, majd végül elváltunk. Ahogy Jeremy felé fordultam láttam, hogy bólint, majd elmegy.
Az éjjel alig bírtam magammal. Annyira örültem Macnek, hogy mikor megcsörrent a telefonom, elkezdtem duzzogni, addig míg meg nem láttam, hogy ki az. Szegény Kentin kicsit meglepődött, mikor elmeséltem neki, hogy mi történt aznap velem. Persze sokáig nem beszélgettünk, mivel már elmúlt éjfél is, de én attól még pörögtem.
-Na jó húgi. Megígérem, hogy többet nem hagylak magadra, de most már aludj-mondta Mack.
Felé nyújtottam a kis ujjam, majd gyerekesen ígéretet tettünk, hogy vigyázunk egymásra.

Félelem és aggódás

Csendesen ácsorogtam a bazár előtt, és vártam, hogy Kentin megjöjjön. A fiú már húsz percet késett, ami aggasztott. Nem volt rá jellemző, hogy ennyit késsen.
-Nem fog jönni-mondta váratlanul valaki mögöttem.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem ijedten.
-Csak úgy hogy láttam ahogy elindul, majd vissza fordul-mondta Nathalien gúnyosan.
Elhúzódtam tőle, de ő ugyan úgy közelebb lépett. Mire észbe kaptam, hogy mit csinál már vagy jó húsz méterrel arrább terelt. Kiakartam kerülni, de ekkor hátranézet a válla felett, majd berántott egy szűk utcába. Befogta a számat, majd elkezdett hátra húzni. Szemében láttam a vad perverz örömöt.  Megint befordult velem egy utcába, majd a falnak lökött. Mielőtt bármit tehettem volna lerántotta rólam a kabátot, majd a kezem lefogva, elkezdte csókolni a nyakam. Próbáltam eltaszítani magamtól, de túl erős volt.
-Megnyugodhatsz. Én voltam az első barátod, és én leszek az aki elveszi a szüzességed-súgta a fülembe.-Nem fogom hagyni, hogy az a ostoba katona gyereké legyél majd.
Elfogott a rémület. Ösztönösen felemeltem a bal lábam, és izomból rúgtam. Sajnos nem a gyenge pontja lett eltalálva, csak jobb lába, de ez nem volt elég. Nathalien csak még nagyobb erővel kezdte el szívni a nyakam. A fiú elkövetett egy apró hibát, még pedig, hogy elengedte a kezem. Én ekkor cselekedtem.

***Kentin***

Miért nem volt ott tegnap?-csak ez járt a fejemben. Tisztában voltam vele, hogy késtem, de akkor is. Legalább a telefont felvehette volna.
-Hé Kentin! A.J merre van?-kérdezte Pinkie.
-Nem tudom. Tegnap nem jött el a randira, és a telefonját se veszi fel. Remélem csak valamelyik lóval van gond, és nem haragszik rám azért mert késtem a randiról-mondtam.
Pinkie megakart szólalni, de ekkor a tanár be jött. A.j nem jött suliba.
-Hé nézzétek már. Mi van szöszi ki látta így el a bajod? Adnék neki egy pacsit az biztos-mondta az egyik szünetben Castiel, mikor meglátta Nathalient.
A szőke srác elég rendesen sántított a jobb lábára. Látszott rajta, hogy nagy a fájdalma, de szólt semmit.
-Mi lenne ha választ adnál a kérdésemre?-kérdezte Castiel mérgesen.
-Hagyd Cast! Nem szeretném ha kirúgnának-mondta Lysander békítően nyugodt hangon.
Csak figyeltük ahogy a fiú elmegy előttünk.
-Csak nekem tűnt fel, hogy fel van repedve az ajka?-kérdezte Lys.
-Valaki jól helyben hagyta az biztos. Te Kentin a szőszike merre van?-kérdezte Castiel.
Válaszolni akartam, mikor elkaptam, hogy Nath rám néz. A bal arcán friss sebek voltak láthatóak. Valahogy nyugtalanság fogott el a láttán.

***A.J***

A reggeli etetés után visszahúzódtam Apple Jack boxába. Lovam csak néha állt fel mellettem, hogy igyon. Szellő szintén mellettem feküdt. A két kanca azt a látszatot keltette, hogy megvédenek bármi áron. Egyedül voltam itthon. Apa a farmon volt egész héten, a többiek, meg meglátogatták nevelő anyu anyukáját. A ház be volt zárva, hiszen a kerítésen át másztam be, már amennyire ez könnyen ment.
Fáztam és vacogtam. Nem mertem bemenni  a házba hiszen könnyen lehetett, hogy az a perverz állat ott keres először. Inkább maradtam a lovak közelében. Az éjszak még úgy is hideg volt, hogy a lovak melegítettek. A talaj kemény volt, és a széna szúrt. máskor soha nem fogtam fel, hogy az istállóban aludni, milyen kellemetlen tud lenni. Mindig szerettem a lovak között aludni, de most.
A kezem belilult a hidegtől, ahogy a bőröm többi része is. Hiába a lovak test melege csak fáztam. Fáztam lelkileg. Tudtam, hogy görcsös izmaimat csak egy kád forró víz tudta volna kiengedni, de ehhez be kellett volna mennem a házba.
-JENNA!-hallottam meg egy ideges kiáltást az udvar felől.
Mivel a szél nagyon fújt nem ismertem fel a hangot, de bíztam benne, hogy ne Nathalien legyen az. Apple Jack hangosan nyerített, jelezve az ismeretlennek, hogy hol vagyok. Az istálló ajtaja egy pillanatra kinyílt, majd becsukódott.
-A.J itt vagy?-hallottam meg Kentin aggódó hangját.
Helyettem megint Jack felelt. A fiú a boxhoz rohant, majd bejött.
-Kicsim-mondta, majd mellém térdelt.
Összerezzentem az érintésétől, amit ő is észre vett. Lesütöttem a kezemre a tekintetem.
-Ez nem a te véred ugye?-kérdezte Kentin, mikor meglátta a bal kezem.
-Nem-mondtam, majd a nyakába vettem magam.-Annyira féltem Ken.
-Nyugalom. Ugye Nathalien volt az?

***Kentin***

A.J Összerezzent, majd elkezdett sírni. Ahogy meg láttam a körmein az alvadt vért rá jöttem, hogy Nathalien miatt nem volt ott a randin. A fiú bal arcán, mélynek nem nevezhető, de csúnya karmolások voltak láthatók.
-Hogy sikerült annyira megrúgnod, hogy lesántuljon?
-Kentin kérlek ne...
Rendben, míg ő sírt addig én csak magamhoz húztam.

A.J nagyon sokáig sírt. Mikor végre elhallgatott, letöröltem a könnyeit, majd Szellőt vissza vittem a boxába.

-Gyre életem-mondtam, majd felemeltem a lányt földről.

A.J belecsimpaszkodott a nyakamba, és hagyta, hogy bevigyem a házba.

A barátok

A téli szünet hamar eltelt. Január első hétfője ugyan úgy indult minden iskolás nap. Megetettem a lovakat, majd átöltöztem, és végül megreggeliztem. A változatosság abból fakadt, hogy mikor indultunk volna az iskolába Kentin ott várt rám az ajtóval szemben.
-Szia hát te?-kérdeztem.
-Nem hagyhatlak a két legjobb barátomra, mert ezek ketten nagyon durva hógolyó csatákat tudnak vívni-mondta a fiú, majd a háta mögül előkapott egy hógolyót és megdobta vele Armint.
-Na! Ezt még vissza kapod!
 Az ikrek elkezdték dobálni a hógolyókat, Kentin meg nevetve elém állt, mikor felém repült egy kósza "lövedék".
-Bocsi-mondta nevetve és kipirulva, miközben a hátát érték  a hógolyók.
-Te kezdted-mondtam nevetve.
Kentin szájon puszilt, majd megint támadásba lendült. A fiúk egészen az iskoláig dobálóztak, de ott hirtelen abba hagyták. Kentin mellé akartam lépni, de az megfogta a kezem és maga mögé húzott. Kinéztem a válla felet és megláttam Nathalient.
-Ugyan már nem érdekel, menjünk be!-mondtam nekik.
-Csak hogy Nathalien rád vár-mondta feszülten Kentin.
-Akkor várjon-mondtam, majd összekulcsoltam az ujjam a fiúéval.
Barátom rám nézett, majd elindultunk. Arminék kicsit lemaradva jöttek utánunk. A szöszin láttam, hogy hozzám akar lépni, de én csak elnéztem mellette, és úgy csináltam mint aki fázik, így közelebb húzódtam Kentinhez. Kicsit tényleg fáztam, és jól esett a fiú közelsége.
-Szia A.J beszélhetnénk?-kérdezte elénk lépve a szőke fiú.
-Neked csak Jenna, és nem érdekel, hogy mit akarsz mondani!-mondtam mérgesen.
-Mintha mondtam volna neked valamit karácsonykor-mondta mérgesen Kentin, és közelebb húzott magához.
-Nem veled akarok beszélni hanem vele-mondta Nath.
-Kentin hagyd. Nem ért a szóból-mondtam, majd bementem az épületbe, magam után húzva a fiút.
-Miért húztál el?
-Csak azért te buta, mert ha nem teszem akkor megint megütöd, és az nem lenne szerencsés a kamerák előtt-mutattam fel az egyik kamerára ami a bejárati ajtót figyelte.
Kentin ezen elgondolkodott, majd bólintott. Beraktuk a szekrényekbe a kabátjainkat, majd bementünk a terembe. Pinkie szinte azonnal a nyakamba ugrott, majd nem feldöntve ezzel engem.
-Szia neked is-mondtam.
-Annyi minden történt tegnap!-mondta izgatottan.
-Oké, de ne öld meg!Még szeretnék vele maradni jó sokáig-mondta Kentin nevetve.
Pinkie elengedett, majd a helyemre rángatott. Míg ő csacsogott, addig én a nyakláncommal babráltam.
Szerencsémre a tanát időben jött. Az órák hamar elteltek. Délután Kentin kérésére elmentem vele a parkba. Ott összefutottunk Arminékkal, akik hógolyó csatát vívtak Castiellel, és Lysanderrel. Kentin persze beszállt a játékba, én meg egyedül maradtam. Egy kis idő múlva Alexy lépett mellém.
-Most te jössz. Mi már csurom vizesek vagyunk te se maradj ki-mondta, majd elkezdett körém tolni egy csomó havat.
-Ti meg mit csináltok a barátnőmből?-kérdezte Kentin nevetve, mikor meglátta, hogy a testvéreim mit csinálnak belőlem.
-Ne már ez tök csiki! Nem akarok hóember lenni!-mondtam.
-Hé nézzétek ki megy éppen haza felé!-szólalt meg váratlanul Castiel.-Nathalien a stréber hülye-mondta, majd megdobta egy hógolyóval.

A következő már ott volt a kezében, de Nath nagy morgás közepette elment.

-Gyáva féreg ez. Hogy bírtunk vele koncertezni?-kérdezte Castiel, majd ő is elnevette magát rajtam.

A szülinap

-Jó reggelt húgi! Ki az ágyból!-kiabált Alexy a fülembe.
-Még van öt percem!-mondtam mérgesen, de azért kikeltem.
Általában tíz percet még alszom az etetés után, de ebben meg akadályozott a kelekótya bátyám. Nem értettem, miért kell neki elrángatni már hajnalok hajnalán a plázába. Majd egy óráig próbáltatott velem olyan ruhákat amiket nem szeretek, majd elmentünk a gyorsétterembe reggelizni. Undorodva néztem ahogy Alexy megeszi azt a zsíros, és nem egészséges hamburgert, közben próbáltam enni a salátámat amit kértem.
-Al miért rángattál el?-kérdeztem fáradtan.
-Csak. még van egy hétvége a suli kezdésig, és gondoltam volna kedved eljönni kicsit velem lógni.
-De ma megakartam dönteni a saját rekordom a videójátékon amit tőletek kaptam karácsonyra-mondtam.
-Ma nem fogsz játszani. Nem sokára nyit a mozi. Elhívtam még két embert, hogy jól érezzük magunkat. Az egyik az én barátom, a másik meg a tied.
-Al te be pasiztál?-kérdeztem, mire a tesóm vidáman bólintott.
-Na gyere! Mindjárt kezdődik a film-mondta, majd megfogta a karom és maga után húzott.
-Alexy!-kiáltott ránk váratlanul egy fiú.
Legalább egy évvel fiatalabb volt Alnál, és kisebb is volt mint ő.
-Szia! Ugye nem vártár rám sokat?
-Nem, de ki ez a lány itt?Ugye nem akarod azt mondani, hogy...
-Nem ő a húgom.
-Hú meg nyugodtam. Szia Zeck vagyok. Bocsi az előbbiért, de kicsit még ideges vagyok ha a barátom közelében lányokat látok.
-Szia semmi baj, ez érthető. Jenna vagyok, de szólíts csak A.J-nek.
-Furcsa, hogy nem nézel le minket... Várj azt mondtam A.J? Csak nem az Apple család legfiatalabb lovasa?! Fantasztikus ahogy lovagolsz, és a lovad Appel Jack is gyönyörű! Mindig megveszem azt az újságot ami a versenyeiteket mutattatja. Tudod, hogy te vezeted a topplistát?
-Aham, elvileg. Sajnos borzalmas képeket raknak be rólam-nevettem zavartan.
Nem szerettem ha az alapján kapok elismerést, ha az újságban láttak. Persze ez benne volt, hiszen Apple Jack nem bírt veszíteni, így minden versenyt elsöprő pontokkal nyertünk meg.
-Na ti jól ki fogtok jönni... Na végre. Bocsi a korai ébresztésért, de nem akartam, hogy elkéss!-kiáltott át a bátyám a vállam felet.
-Korai reggeli mozizás A.J-vel ki nem hagynám-jött a válasz, majd két erős kar átkarolt.-Szia kicsim.
Kentin arcon puszilt, majd a vállamra tette a fejét.
-Csak ezért keltél fel korán?-kérdeztem.
-Igen.
Elpirultam, majd a tarkójára csúsztattam a kezem.
-Hé tubicáim jöttök?-kérdezte Al.
-Remélem nem engedett, hogy melléjük kerüljek-súgta Kentin a fülembe, majd megfogta a kezem, és utánuk húzott.
Szinte csak mi négyen voltunk a moziteremben. Alexy és Zack majd három sorral korábbra kaptak helyet, mi meg a legfelső sorba. Persze a filmre kevésbé figyeltem, mint Kentinre, aki végig fogta a kezem, és engem figyelt. Időnként, mikor különösképpen megfeledkezett magáról elkezdett csókolgatni. Nem tiltakoztam volna ellene, ha nem egy idős nő ült volna mellettünk, aki nem nézte jól szemmel a fiú tevékenykedését.
-NA akkor Zack ugye te is velünk jössz?-kérdezte Al a film után.
A fiú bólintott. Al és Zack előttünk sétáltak. Ahogy mi is ők is egymás kezét fogták, és nyíltan felvállalták, hogy együtt vannak.
-Végre nyugtom lesz tőle-súgta Kentin a fülembe.
Kicsit lemaradtunk a két fiútól, majd váratlanul megállt, és magához húzott. Csak tartott a meleg karjai között, majd megcsókolt.
Annyi érzelem volt a csókjaiban. Évek feszültségét még éreztem benne, de karácsony óta rengeteget enyhült ez az érzés. Valahogy az ő csókjait éreztem a leggyengédebbnek. Dakota váratlanul csapott le rám, és így vissza gondolva Nath meg végig követelőzött.
-Na gyere menjünk, mert a végén kikapok, ha sokáig itt tartalak.
Csintalan mosoly terült el az arcán, amit jól ismertem már. Mikor valamire készült akkor volt ilyen mosoly az arcán.
-Mire készülsz?-kérdeztem gyanakodva.
-Én semmire.
Kentin kinyitotta előttem a ház ajtaját, majd beterelt. Levette a kabátom, majd miután levettem a cipőm hirtelen befogta a szemem.
-Ne szólj semmit, csak bízz bennem-súgta, majd elkezdett terelgetni.
-Kentin még is mit...-nem fejeztem be, mert ekkor levette a kezét a szememről, és akkor...
-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!-kiáltották többen kórusban.
A nappali teljesen fel volt díszítve lufikkal és szalagokkal. Előttem a családom és a barátaim voltak. Pinkie és Fluttershy egy nagy tortát tartott a kezében, Rosa és Dash éppen szalagot dobtak rám, Armin Alexy berántott a sokaságba. Annyira meglepődtem, hogy azt se tudtam hogy mi történik körülöttem.
-Na jó mi folyik itt?-kérdeztem nagy nehezen.
-Bocsi a kellemetlen ébresztésért, de muszáj volt elcsalnom téged, míg Pinkie-ék megcsinálták a nappalit-mondta Alexy.
-Nem mond, hogy elfelejtetted a szüli napod-dorgált apa.
-Pedig, elfeledkeztem róla.
-Akkor ideje bulizni! Először a torta!-ugrált körül Pinkie, majd kicsit lökött rajtam.
-Felvágod velem a tortát?-kérdezte Kentin aki karjaiba estem.
Csak bólintottam. Nevelő anyu adott egy jó nagy kést a kezembe, majd a fiúval közösen felvágtuk a tortát. Miután ez megvolt apa invitálására, mindenki átadta az ajándékát. Pinkietől egy kézi könyvet kaptam, ami szerint megtanulhatok profi partiszervező lenni, Fluttershytól egy fotóalbumot, amibe már bele is tett néhány közös képünket, Armintól videójátékok sokasága árasztott el, Alexytől és Zacktől pedig ruhákat kaptam (szerencsére az én ízlésemnek megfelelőt még ha nem is westernes mind), Jadetől egy kis tuját, Roától egy páros belépőt a strandra (amit nagy kacsintás közepette adott át).
-Ez az én ajándékom.
Kentin egy nyakláncot tett a nyakamba. A vékony láncon egy apró ló formájú medál volt. Meg se bírtam szólalni, csak néztem a tükörképem, majd adtam Kentinnek egy apró puszit az arcára.
-Azért én se maradjak ki. Igazából én adom az ajándékunk felét, édesapád meg a másikat-mondta nevelő anyu.
Kezembe nyomot egy viszonylag nagy dobozt.
-Hú fekete lovagló ruha? És a legjobb bőr csizma? Ez most komoly?-kérdeztem meglepődve.
-Próbáld fel-mondta apu.
Gyors kimentem a fürdőbe, majd felöltöztem. A fekete wester lovagló ruha még jobban kiemelte, hogy milyen giliszta vagyok, de nekem akkor is tetszett.
-Tökéletes. Na most jön az én felem. Ez csak a fél fele. A többi kint van-mondta apa, majd egy takaróval letakart valamit adott a kezembe.
-A súlya, és alakja alapján ez egy nyereg-mondtam.
Nem csalódtam az ítélő képességemben, de meglepett, hogy egy fekete bőrből készült méretre szabott nyereg, és a hozzátartótó többi felszerelés volt a kezemben.
-Na kis csapat gyertek velem az istállóba.
Apa megfogta a kezem és csak húzott maga után.
-Egy felszerelés sem lehet teljes, ha nincs meg hozzá a megfelelő ló-mondta, majd megállított Appel Jack boxa mellett.
-Na ne!-mondtam ahogy megláttam az almásderes kancát.
-A neve szellő. Nem rég lett betörve. Kezes mint a bárány, de nagyon gyorsan vágtat. Karácsonykor már összeszoktattam őket Apple Jackkel, úgyhogy nem lesznek féltékenyek egymásra. Remélem örülsz neki-mondta apa.
A nyakába ugrottam, majd mindenkinek adtam örömömben egy puszit. Miután megszagoltattam a kezem a kancával nyereg és minden nélkül felültem a hátára. Látszólag élvezte, hogy nincs rajta a felszerelése, de azért megszaglászta a box falára feltett holmijait.
Bal oldalamon megjelent Black Jack feje a jobbon meg Apple Jacké. Szellő a másik lovamhoz dörgölőzött, majd megbökte a lábam.
-Nem is lehetne jobb a tizennyolcadik szülinapom-mondtam boldogan.
Leugrottam Szellőről, majd a két kanca fejét magamhoz húztam amit nagyon élveztek.

Apple Jack

Szellő

Black Jack

A kis beteg karácsonya

Reggel mikor felébredtem Kentin még ott volt mellettem, de már nem aludt. Igazából az ébresztett fel, hogy végig simít az arcomon. Ahogy kinyitottam a szemem meglepődve tapasztaltam, hogy a ház nagyon csendes, és hogy Kentinen másik póló van.
-Jó reggelt így karácsony napján. Nagyon ki lehettél merülve ha két  napot egyfolytában átaludtál-köszönt a fiú.
-Neked is jó reggelt-akartam mondani, de krákogáson kívül nem jött ki más a torkomon.
-Hát igen nagyon csúnyán megfáztál. Apud csak úgy volt hajlandó itt hagyni, ha megígértem, hogy vigyázok rád.
Kérdőn néztem rá, de ő csak nevetett. Kentin felhúzott, majd segített ülve maradni.
-Most itt maradsz hozok egy pohár forró teát neked-mondta, majd magamra hagyott.
Persze nem hallgattam rá. Miután kicsit megmostam az arcom lementem a konyhába.
-Nem megmondtam, hogy maradj az ágyban? Most oda a meglepetés-mondta Kentin.
Egy rántottával bíbelődött, amin persze jót mosolyogtam. Segítettem neki, nehogy oda égesse, majd leültem az asztal mellé.
A torkom nagyon fájt, és ki voltam száradva. A fiú elém tett egy nagy gőzölgő citromos teát, majd a rántottát kettészedve leült velem szembe enni. Gyakran kaptam el a tekintetét, ahogy engem nézett,és ilyenkor zavarba jöttem, de ő csak nevetett.
Miután megettük a reggelit bicebócán ugyan, de követtem a napaliba. Karácsony révén rengeteg karácsonyi film ment, és ennek a többsége szerelmes volt. Kentin nem zavartatta magát. Betakart egy takaróval, majd magához húzott.
Ebédre pizzát rendeltünk, és miután megérkezett a fiú ugyan úgy ült be mellém mint előtte. Kentin ügyelt ara, hogy mindig meleg tea legyen előttem, amit gondosan készített el nekem.
-Legalább megbírok már szólalni-mondtam rekedten.
-Az is valami. Holnapra már jobban leszel.
Kentin lehajolt hozzám, és majdnem megcsókolt, amikor csöngettek. Kelletlenül keltem ki a meleg öleléséből, majd a fájós lábbal az ajtóhoz léptem. Résnyire nyitottam az ajtót, majd rögtön be is akartam csukni, de egy láb megakadályozott ebben.
-A.J Beszélnünk kel-mondta Nathalien.
-Neked csak Jenna-mondtam fájó torokkal.
-Kérlek. Ami a bulin történt az nem én voltam. Az a lány bedrogoztatott, majd elcsábított. Amint a szer hatása elmúlt felhívtalak, mert aggódtam érted, hogy...
-Ennyire bolondnak ne nézz már! Egyetlen drog sem múlik el ilyen hamar!-mondtam, bár már alig volt hangom.
A hideg jött be a házba, de a szőke fiút nem érdekelte, hogy egy trikón és egy rövid nacin kívül nincs rajtam semmi. Csak állt az ajtóban, és arra várt, hogy beengedjem. Váratlanul egy kéz érintette a vállam meg, majd intett, hogy lépjek mögé.
-Azt mondta nem akar veled beszélni. Nehéz ezt megérteni?-kérdezte Kentin halkan, de annál nagyobb fenyegetéssel a hangjában.
-Te meg mit keresel itt katona gyerek?
-A legjobb barátom, aki miattad kificamította a bokáját, és elég rendesen megfázott. Ha ezek után van még kedved itt dekkolni akkor csak rajta.
-Nem veled akarok beszélni hanem vele. Engedj be!
-Tűnj el mielőtt olyat teszek amit lehet, hogy én is megbánok a végén!
-Fenyegetőzöl?
-Lehet. Hogy van képed még idejönni? Nem fogtad fel, hogy A.J miattad szenvedett a minap? Tűnj el!
-Ha nem tudnád a barátja vagyo...
Nathalien egy jól irányzott pofon hallgattatta el. A fiú hátra tántorodott, de végül felegyenesedett. Azt hittem, hogy vérezni fog valamije, de semmi baja nem lett.
-Ne nevezd magad a barátjának! Fogalmad sincs róla, hogy mennyire összetört lelkileg! Fogalmad sincs arról, hogy milyen volt a gyerek kora. Nem tudod mennyien bántották már meg. Ha tisztában lennél ezzel, akkor nem lennél itt hogy bocsánatot kérj tőle! Ha szeretted volna valaha is akkor nem csaltad volna meg olyan lánnyal aki nem is az iskolánkba jár! Tűnj el az életéből! Jenna nem lesz a játékszered, hogy aztán eldobd megint!
Kentint még soha nem hallottam ilyen mérgesen beszélni. Nem kiabált, de hallottam, hogy nagyon mérges. Nathalien rám nézett a barna hajú fiú válla felett, mire az kihúzta magát. A szőkeség tekintetében haragot, és mérget véltem felfedezni ami megrémített. Mielőtt még Kentin megint behúzhatott volna neki zsebre dugta a kezét, majd elment.
A fiú becsapta az ajtót, majd remegő kezekkel meg állt előttem. Nem nézett rám, így kénytelen voltam kicsit közelebb lépni felé.
-Nem hagyom, hogy megint megbántson-rántott magához közel Kentin.
-Szeretlek Kentin-súgtam a fülébe.
Nem tudom, miért mondtam ki, de megtettem. A fiú eltolt magától, majd miután a szemembe nézett, váratlanul megint közelebb húzott magához.
-Én is szeretlek-súgta ő is.
A könnynek felszöktek a szemembe. Miközben nevettem sírtam is. Végre tudtam, hogy a Nathhal való kapcsolatomból mi hiányzott(amiről nem akartam tudomást szerezni), a szeretet. Az igaz szeretett amit Kentintől megkaptam.

Váratlan fordulat

Boldognak éreztem magam. Ahogy közeledett a karácsony egyre jobban felpezsdült bennem az élet. Nathalien mellett végre boldognak éreztem magam, és teljesnek. Nem mondom, hogy eddig nem voltam boldog hiszen a lovaglás felszabadulttá teszi az embert, de ez más volt.
-Ugye itt leszel a koncerten?-kérdezte a drágám a karácsonyi szünet előtt.
Persze most is megnyugtattam, hogy ott leszek a néző közönség soraiban. Kicsit én is izgatott voltam, mivel először voltam ilyen karácsonyi koncerten, amit a suli diákjai szerveztek. Nath dobos volt az iskola bandájában (hozzátenném, nem is tudtam róla), így ő is fellépett.
-A fiúk úgy látom, most különösen kitesznek magukért-kiabálta a fülembe Pinkie a koncert alatt.
-Ha nem haragszol inkább a szünetben beszéljük ezt meg-válaszoltam.
Persze a szünetben a lány eltűnt. Volt fél óra pihenő a zenészeknek, így gondoltam megkeresem Nathalient és a többieket.
-Ma mindenki őket keresi? Más fellépők is vannak, mint ők. Na menj egyenesen, majd balra. Csak nehogy betérj a szekrénysorok mögé-nevetett a tanár.
-Köszönöm-mondtam, majd kerestem tovább a fiúkat.
Ahogy a folyosón haladtam furcsa hangok ütötték meg a fülem.
-Nem gondolod, hogy ebből bajod lesz még?-kérdezte egy lágy női hang.-Ha lebukunk akkor nekünk duplán végünk.
-Nem érdekel-volt rá a válasz.
Nem akartam hinni a fülemnek, így a résnyire nyitott ajtón benéztem. Szinte azonnal megbántam, mert ez a kép fogadott:

A szám elé kaptam a kezem, majd mielőtt hangosan felzokogtam volna elrohantam. Az utcán rohantam haza felé, és nem figyeltem merre megyek, így megcsúsztam. A bokám hangosan reccsent, de nem érdekelt. A térdemre hajtottam a fejem, és csak zokogtam. Nem érdekelt, hogy a hó szakad, nem érdekelt, hogy menyire hideg a kő. Csak arra tudtam gondolni, hogy kihasználtak. A Nathról alkotott képem pillanatok alatt romba dőlt.

-Ha sokáig ülsz ott még nagyon csúnyán megfázol-hallottam meg egy ismerős hangot.

Ahogy felnéztem Kentin aggódó tekintetével találtam szemben magam. A kezét felém nyújtotta, majd felhúzott. Nem szólt semmit csak felhúzta a kabátom cipzárát, majd haza támogatott, mivel a bokám rendesen kiment a helyéből.

-Miért nem vagy a koncerten?-kérdeztem.

-A szünetben beszélni szeretettem volna veled, de nem találtalak. Mikor megkérdeztem Mr Ersont, hogy nem látott e, azt válaszolta, hogy miután megkérdezted, hogy a srácok melyik teremben vannak, elindultál arra, majd néhány perc múlva zokogva rohantál el. Mi történt?

-Jobb ha nem beszélünk róla. 

Kentin haza kísért, majd miután senki nem volt otthon fel ajánlotta, hogy nálunk marad, míg meg nem jön valaki. A segítségemmel elő keresett egy fáslit, majd jó szorosan bekötötte a bokám, de azért próbált arra figyelni, hogy ne nagyon fájjon.

-Szóval, miért jöttél utánam?

-Aggódtam érted. Én nem vagyok olyan mint az a szemét Nathalien, aki bajban hagy ha sírsz. Mi a baj?

-Már kimondtad-mondtam.

Meg akartam neki magyarázni, e ekkor az említett személy jelt adott magáról.

-Pillanat. Igen-mondtam egyhangúan a telefonomba.

-Szia kicsim merre vagy? Pinkie azt mondja, hogy a szünet előtt még ott voltál mellette. Hova lettél?

-Egy haza jöttem, kettő ne hívj a történtek után kincsemnek, mert mától nem vagyok a barátnőd!-mondtam mérgesen.

-Mi a baj...?

-Még kérded?! Hadd idézzelek:!"Nem érdekel!" Remélem felfogtad, hogy ott voltam! Csak egy lettem volna a sok közül igaz?! Nem érdekel mit mondasz, de akkor is láttalak NAthalien! HAGYJ BÉKÉN!-mondtam, majd letettem a telefont.

Megint feltört belőlem a zokogás. Macska módjára összehúztam magam, majd csak sírtam. Még volt képe felhívni.

-Látom elkéstem a figyelmeztetéssel-mondta halkan Kentin, majd átkarolt.

Hagyta, hogy kisírjam magam. Mikor már csendesedtem ő azután is magához húzva tartott.

-Pinkie meg ne tudja-mondtam halkan, mikor a nyakába fúrtam az arcom.

-Ha megtudja, se fog belőle gondot csinálni, hisz egy ideje már csak barátok vagyunk-mondta halkan.

-Mi?-kérdeztem suttogva.

-Szakítottam vele. Mindketten be láttuk, hogy nem illünk össze-mondta, majd még közelebb húzott magához.

-Miért szakítottál vele? Nem igazán értelek.

-Mindketten beláttuk, hogy ha mást szeretünk akkor nem érdemes folytatni a kapcsolatot tovább.

-Értem.

-Csak ennyi? Meg se kérded, hogy ki az?

-Nem akarom fájdítani a szívem felesleges kérdésekkel-mondtam halkan.

-Akkor ne fájdítsd tovább. Eleget kaptál már rosszat az élettől-mondta.

-Mi?-kérdeztem.

Mivel Kentin nem válaszolt felnéztem rá. Izzó zöld szeme csillogott ahogy rám néztem. Meglepődtem, hogy mennyi érzést látok a szemében, de volt valami amit még nem láttam soha fiú szemében.

-Kicsit fáradt vagy-mondta, majd minden további nélkül felemelt, majd felvitt a szobámba.-HA nem baj itt maradnék ma éjjel.

Mielőtt válaszolhattam volna, bebújt az ágyamba mellém, majd átkarolt.

-Kentin-mondtam zavartan, de ő már aludt.

Nem pletyka

Mikor haza mentem Apple  Jack és Black Jack már türelmetlenül vártak rám. Nem csodálom, majd fél órával később kaptak vacsorát, mit ahogy kellett volna. Kicsit szétszórt voltam, de ezen nem csodálkozom.
-Jó sokáig voltál oda-mondta Armin, mikor beléptem a házba.
-Neked is szia-köszöntem.
Gyors levettem a kabátom, és a cipőm, majd miután kiraktam a szennyesem, megcsináltam a vacsorát.
-Mi történt veled? Mintha az egekben lennél-jegyezte meg a mostoha fivérem.
-Lehet-mondtam, miközben elmosogattam.
-Van ennek köze ahhoz, hogy láttam ahogy Nathliennel kézen fogva jössz haza?-kérdezte.
-Igen van-mondtam.
- Remek. Szóval a szöszi bejön neked, de én nem. Csúcs.
Mielőtt mondhattam volna bármit is felkelt, majd kiment a konyhából. Szóval még mindig szeretné, hogy együtt legyek vele.
Kifújtam a levegőt, majd felmentem a szobámba. Nem akartam haragban lenni vele, de ha ő nem hajlandó elfogadni, hogy én nem szeretem őt csak mint a testvérem akkor ez van. Miután letusoltam, és megágyaztam sokáig feküdtem az ágyamon. Már majdnem elaludtam, mikor megcsörrent a telefonom.
-Haló itt Apple Jenna-mondtam kicsit kómásan.
-Ugye nem ébresztettelek fel kicsim?-kérdezte a vonal másik végén Nath.
-Még éppen ébren voltam, de honnan van meg a számom?-kérdeztem.
A szívem csak úgy dobogott, hogy a fiú felhívott, és éreztem, ahogy elpirulok.
-Pinkie adta meg.
-A kis áruló! Na ezért még kap. Nem baj, azért örülök neki, hogy megadta a számom neked.
-Én is. Jó hallani a hangod-mondta a lovagom, mire megint elpirultam.
Nem tudom meddig beszéltünk, de az biztos, hogy sokáig voltam fenn. Másnap kicsit fáradtan ébredtem, de hamar észhez tértem.
-Húgcica!-kiáltott boldogan Alexy-mikor megtalált az istállóban.
Szegény Apple Jack megijed, és ugrott egyet. Patáival megtaposta a lábam, de persze nem szándékosan tette.
-Al!-mondtam féllábon ugrálva.
-Jaj ne haragudjatok. Elfejtettem, hogy nem szabad kiabálni a lovak közelében.
-Máskor figyelj-mondtam, majd megöleltük egymást.
Alexy segített lecsutakolni Black Jack-et, majd miután felnyergeltem Appelt, megkérdezte, hogy velem tarthat e.
-Apa a hétvégéken lovagolni tanít-mondta zavartan.
-Na az jó, akkor nyergelj cowboy lovagolunk egy kicsit.
A a langyos novemberi levegő éppen ideális volt arra, hogy a bátyámmal megmozgassuk a lovakat.
-Na és mesélj, milyen volt a tegnapi strandolás?-kérdezte Al.
Elpirultam, és csak reménykedni bírtam abban, hogy nem veszi észre. Persze, mint jó barátom kiszúrta, és addig nem hagyott békén, míg el nem mondtam neki mindent.
-Nem ér! Az egyik legjobb képű pasit kapod meg. Ez nem igazság-duzzogott.
-Neked melyik pasi nem jön be a suliban?
Az egész nap arra ment rá, hogy Al duzzogását hallgattam. Másnap szembe kellett nézem azzal a ténnyel, hogy Amber nem bírja tartani a száját.
-Igen Nathaliennek csaja van legalább is Amber szerint-mondta Iris Melodynak.
Kicsit kellemetlenül ért a hír, de nem szóltam semmit. Szemlátomást a lányok többsége kiakadt azon a tényen, hogy a DÖK elnök képes szerelembe esni.
-Nem gondolod, hogy a rossz pletykáknak, még nem lesz jó vége?-lépett egyik szünetben Dake.
-HA nincs jobb dolguk, mint, hogy pletyizzenek akkor egészségükre-vontam meg a vállam.
-Szombaton tényleg ti is ott voltatok a strandon?
-Igen, és akkor mi van?-kérdeztem, majd mentem órára.
A nap folyamán egyre többet hallottam eltúlzott pletykákat. Szegény Nathi. Biztos az agyára menne ez a sok hülyeség, ha nem a könyvtárban, vagy a DÖK teremben lenne egész nap.
Pinkie és Fluttershy csak kuncogtak rajtam, de nem szóltak semmit. Dake egész nap goromba vol, velem, de nem érdekelt.
-Na akkor holnap találkozunk-köszöntek el napvégén.
Igen sziasztok-köszöntem el, majd a szekrényemhez léptem.
-Biztos nem kell a segítségem igazgató nő?-hallatszott mellőlem egy kedves hang.
-Még mindig itt van Nathalien úrfi? Menjen már haza egy kicsit maga is!
Oldalra fordultam, és magamban kuncogtam. NAtha bizonytalanul állt a tanárnő mellett, de az csak noszogatta, hogy menjen már haza.
-Nathalien!-hallottam meg Amber nyivákolós hangját.
-Bocsánat tanárnő. Mit szeretnél húgi?
-Igaz, hogy mondtam a csajoknak, hogy szombaton nagyon sokáig telefonáltál valakivel, de ugye nem igaz, hogy van barátnőd?
-Miért ne lenne igaz?-kérdezte a fiú.
-Te soha nem csajozol! Az nem te lennél! Mond, hogy nem igaz a pletyka!-kezdett hisztizni Amber.
-NE hisztiz, mivel nem pletyka az, ha az emberek az igazat mondják. Igen szombaton sokat beszéltem telefonon, és igen a barátnőmmel beszéltem.És ha most megbocsájtasz...
Nath kikerülte a húgát, majd elindult felém. Beraktam a holmijaimat a szekrénybe, majd miután becsuktam a szekrény ajtót vártam, hogy mellém érjen.
-Na gyere, menjünk-fogta meg a kezem, majd maga után húzott az iskolán kívülre.

***

Nem lesz ez így jó. Ha A.J túlságosan beleszeret a szöszibe akkor nem lesz sok esélyem nála. A fiú még csak ne is akarja titkolni, hogy vele jár.

-Drága minden rendben?-kérdezte a barátnőm.

-Nem egészen. Beszélnünk kell!-mondom, majd kihúztam a suliudvarra.

Elkel mondanom neki,hogy én mást szeretek. Még ha meg is bántom ezzel, de ez van jobb ha tőlem tudja meg.