Első nap a városban

Izgatottan szálltam ki a kocsiból, és szinte rögtön a fejembe nyomtam a kalapom. Elköszöntem apától, majd bementem a suliba. A portásnéni kedvesen fogadott, és útba igazított az igazgatónő irodájába. A kedves nő lelkesen körbevezetett, majd bementünk a DÖK terembe.
-Jó napot Nathalien. Ugye elkészítette már Apple kisasszony papírjait?-kérdezte egy szőke hajú fiútól, aki rögtön oda is adta az irataimat.
-Szia köszöntünk a suliba. Látom szereted a western stílust. Szoktál lovagolni is?-kérdezte lelkesen.
-Igen van lovam s ha az lenne a következő kérdés.
-Honnan tudtad?-kérdezte nevetve-közben zavartan a tarkóját vakarta.
-Általában ez szokott lenni.
Nathalien mindenfélét kérdezett rólam, én meg válaszoltam neki, míg bementünk a teremben. Ott a tanárnő bemutatott az osztályomnak, majd elment. A légkör vidám volt, és a szünetekben sokan jöttek barátkozni hozzám, ami meglepett. Rögtön jóba lettem két lánnyal is, név szerint Pinkie Pie és Fluttershy. Míg Pinkie majd kicsattant az erőtől addig Fluttershy egy csendes félénk lány volt. Az első óra azzal telt, hogy bemutatkoztam, és kicsit ismerkedtem az osztállyal.
-Szia A.J. Rég találkoztunk!-köszönt egy fiú a szünetben.
Mikor felnéztem rá először nem is akartam elhinni, hogy kit látok. Igaz sokszor küldött képet magáról,de élőben másabb mint egy képen.
-Kentin! De örülök, hogy látlak!
Felugrottam és a nyakába vetettem magam. A fiú csak nevetett, majd letett a földre. Persze mindenki rögtön azt kérdezte, hogy honnan ismerjük egymást.
-Szóval te ismerted még a lúzer szemüveges korából?-kérdezte egy vörös hajú fiú.
Figyelmen kívül hagytam, de nem is bírtam volna válaszolni. Elkezdődött az óra, így oda figyeltem rá. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon kik a testvéreim, de időm se volt körbe nézni, mivel Pinkie és Fluttershy egész napra lefoglalt, vagy ha nem ők akkor Kentin "rabolt el". Lényegében nagyon jól éreztem magam, és ami a legjobban tetszett az volt, hogy senki nem gúnyolt ki már az első nap.
Apa jött értem kocsival, és végre valahára megismerhetem a testvéreimet. A jövőbeli nevelő anyukám már két éve ismerem, hiszen sokat járt a farmon, de fiait soha nem hozta magával.
-Megjöttünk!-kiáltott be apa a nagy házba, de válasz nem jött.
Apa kőrbe vezetett a házban, majd miután megmutatta a szobám kivitt az udvarra. Appel Jack a hatalmas karámban legelt, de mikor meghallotta a lépteinket felkapta a fejét, majd hozzám vágtatott.
-Nekem is hiányoztál.
Megvakartam a fejét, majd átmásztam a karámon. Nyereg nélkül ültem fel a hátára, majd jó sokáig "játszottunk". Jack kiscsikó módjára dobálta magát, és meg eljátszottam, hogy próbálok a hátán maradni. Ez volt a mi játékos rodeónk, és egyikőnk se tudta meg unni.
A lovaglásnak apa hangos füttyszava vetett véget, mire a karámhoz mentünk.
-Szia-köszönt apa mellől a nevelő anyám.
-Szia. Rég találkoztunk.
-Azt meghiszem. Jenna had mutassam be a két fiam Armint és Alexyt.
-Oh már találkoztunk ma a suliban. Sziasztok-köszöntem.
Alexy rögtön kezet fogott velem, majd lelkesen körbe ugrált. Armin csak éppen, hogy köszönt, de nem érdekelt, ha nem kedvel hát ez van.
A nap további részében, kipakoltam, majd vacsora és fürdés után leültem a szobám elé. Hátam a hideg falnak vetettem, és csak nyomkodtam a PSP-et.
-Oh te is játszol?-kérdezte Alexy.
Felnéztem rá és kicsit csalódást láttam a tekintetében.
-Hogy érted azt, hogy én is?-kérdeztem, közben felé nyújtottam a PSP-t, de ő nem fogadta el.
-Nem vagyok video játékos. Az Armin-mondta.-Azt hittem beszélgethetünk egy kicsit.
-Egy pillanat-mondtam, majd megállítottam a játékot.
Al örült ennek, majd leült mellém. Sokáig beszélgettünk, majd ő elment aludni. Már kezdtem volna folytatni a játékot, mikor lépteket hallottam.
Armin volt az, és még mindig az egész napos ruhájában volt. Végig mért, majd a tekintete megakadt a játékon.
-Jól ki jövünk azt már látom. Beszállhatok? Az enyém most merült le.
-Csak nyugodtan.
Előrébb húzódtam, hogy letudjon ülni a hátam mögé. Sokáig kockultunk, és mondhatom ha a PSP nem merül le akkor még reggel is fenn lettünk volna.

( Hát igen kicsit hasonlít a pizsim Armin ruhájára, csak azt tudnám mikor került apa nyuszija az ölembe)