Mielőtt megállíthatott volna felrohantam a szobámba, és bezártam az ajtót magam mögött. Hallottam, ahogy fel jön a lépcsőn, de nem érdekelt.
-Jenna kérlek beszélnünk kell!
-Menj el!-mondtam inkább magamnak, de ő még is meghallotta.
-Nem! Mikor először megláttalak a suliban, rögtön beléd szerettem. Aztán mikor megláttam, hogy éppen annyira szeretsz PSP-ni mint én csak még jobban beléd habarodtam. Tudom testvérek vagyunk, de ez csak névleges... Nem még az sem. Jenna kérlek! Nyisd ki!
-Menj el! Hát nem érted! Nem szerethetsz belém, hiszen én nem szeretlek!
-Kérlek Jenna! Legalább egy esélyt adj!
-Armin én mást szeretek! Elfogadlak, mint testvér, de nem tudlak szeretni. Ezek után szerinted, hogy gondoljak rád úgy mint testvérre?
Armin elhallgatott.
-Sajnálom-mondta, majd elment a szobájába.
Ledobtam a kabátom, majd felvettem egy régi kapucnis felsőt. Még a bátyámtól kaptam. Ha fájt valami mindig a fejemre húztam a kapucnit, és csak sírtam, míg el nem aludtam. Most se tettem másként.
Kimentem az istállóba és megetettem a lovakat. Ezután készítettem magamnak is kaját, na meg persze Arminnak. Mielőtt a fiú felkelt volna visszamentem a szobámba, és csak a pulcsimba burkolózva néztem magam elé. Úgy tizenegy körül neki kezdtem főzni.
Kerültem Armint, mivel nagyon megbántott. Az ebédet nagy nehezen ettem meg mellette. Éppen az utolsó edényeket mostam el, mikor csöngettek.
-Meg ne emeld a segged-mondtam, mire Armin csak intet.
Szóval neki csak ennyi volt a tegnapi?
-Szia-köszönt mosolyogva Kentin.
-Szia kerülj beljebb-mondtam, majd beinvitáltam.
Armin kérdőn nézett ránk, de szólt semmit mikor felmentünk a szobámba. Kentin hülyéskedett, és folyton csak Pinkieról áradozott. Kis idő eltelt, mire rá jött, hogy nem vagyok hangulatban. Tudtam, hogy együtt vannak hiszen annyit áradozott róla.
-A.J, Ismerlek már, ne is titkold, hogy van valami bajod. Ki bántott meg megverjem?-kérdezte mire megint feltört belőlem a zokogás.
Keservesen dőltem neki, mire ő magához ölelt, de nem szólt semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése