Megmentő

-Miért kell nektek minden csajra rámászni?-kérdeztem szomorúan.
-Nem szokásom, de te egyszerűen vonzol magadhoz-mondta Dake.
-Értem. Megkérhetlek, hogy ezentúl ne csókolj meg?
Keresztbe fontam a karom, majd csak néztem az előttem lévő ülést.
-Ne haragudj-mondta Dake.
-Ha nem akarsz ezentúl megcsókolni akkor lehetünk barátok-mondtam.
-Benne vagyok.
Megegyeztünk, de azért voltak fenntartásaim. Már két fiú. Armin a bátyám és Dake. Egyiket sem tudom szerelemből szeretni, és valószínűleg a szőke srácnak csak egy éjszakás kalandig volnék.
A diákok sorra jöttek be a buszba. Utánunk Nathalien és Lysander jött, akik leültek mellénk. Én a két szőke srác közé kerültem. Óhatatlan volt, hogy néha össze ne érjen valamelyik testrészem valamelyikkel.
-Merre laksz?-kérdezte Nath, mikor leszálltunk.
-A város kertes ház negyedében-mondtam.
-Én is arra lakom. Megyünk együtt egy darabig?-kérdezte.
Rossz érzésem volt ezzel kapcsolatba, de bele mentem. Nathhal, nem sokat beszélgettünk, de ez nem is zavart. Túl fáradt voltam hozzá, így csak csendesen ballagunk.
-Jó volt az az ostoros trükköd. Hol tanultad?-kérdezte végül.
-A farmon alap, hogy jól bánj az ostorral-mondtam.
Rövidesen elváltak útjaink, majd miután megsimogattam a lovainkat, bementem a házba. Armin kivételével senki nem volt otthon. Tudtam, hogy PSP-ik, így csendben bementem a szobámba. Naná, hogy kiszúrta, hogy haza jöttem.
-Szia-köszönt be az ajtón.
-Szia-köszöntem-közben levettem a pulcsim.
-Figyelj bocsi a múltkoriért. Kicsit elvesztettem a fejem, és belátom, hogy igazad volt. Mi nem lehetünk együtt hiszen testvérek vagyunk-mondta.
-Oké nincs baj, de többet ne mássz rám jó?-kérdeztem.
Armin bólintott, majd majd egy hét kihagyás után megint elkezdtünk versenyezni a PSP-kel.
Hétfőn mindenki elaludt. Nem csak mi a gyerekek hanem apáék is. Senki nem húzta fel az ébresztő óráját, én meg visszaaludtam az etetés után.
-Futás, vagy el kap minket Gondzilla!-kiabálta Armin, miközben a suli felé rohantunk.
Na jó ennek a fiúnak tényleg nincs minden kereke a helyén. Csak azért, mert előző este ezt nézte a család, még ne gondolja, hogy valóság. Szerencsére becsengő előtt értünk be a suliba, így a tanár nem szidhatott le minket.
A nap átlagosan indult. Pinkie a szokásos vicces stílusával mindenkinek az agyára ment, Kentin Fluttershy meg éncsak nevettünk rajta.
-Szia Jenna. Rosa vagyok nem beszéltünk sokat még, de most félre hívnálak egy kicsit-lépett elém a nagyszünetben, az osztályom egyik legszebb lánya.
Persze a nevét tudtam, de valahogy nem volt bátorságom megszólítani ezt a "dívát". Meglepődve mentem utána a folyosó végére.
-Ugye a hétvégén Dakekel, te indultál?-kérdezte.
Elhúztam a szám, majd bólintottam.
-Oké. A reakciódból ítélve nem igaz a szóbeszéd. Csak, hogy tudd sokk lány megakar verni téged, mert azt hiszik, hogy együtt vagytok.
-Ez nem igaz-mondtam mérgesen.
-Mondhatom, hogy más tetszik?
-Mi?
-Nézd én aranyos lánynak tartalak. Nem vagy beképzelt, mint azok akik megakarnak verni, és nem felfuvalkodott sem, mert egy gazdag farmbirtokos lánya vagy. Nem szeretném, hogy ok nélkül verjenek meg. Szóval mondhatom, hogy tetszik valaki?
-Hát igazából van aki tetszik, de sajna barátnője van... Mondjad nyugodtan, bár remélem tudod, hogy a fizikai fájdalmat, és sérülést elviselem?-kérdeztem mosolyogva.
-Azt elhiszem, de attól még ne keveredj bajba.
-Oké, és köszi, hogy szóltál-mondtam, majd mind ketten visszamentünk a terembe.
A nap eseménytelenül folytatódott. Senki nem akart kinyírni, se megverni, és ennek örültem.
Másnap persze már nem volt ekkora szerencsém. Az iskola pláza cicái minden szünetben megakartak verni, de persze az nem érdekelte őket, hogy Dakkel, csak barátok vagyunk.
Fogalmam sincs hogyan, de a a kertben lyukadtam ki a nagyszünetben.
-Jaj bocsánat-mondtam, mikor véletlen neki hátráltam valakinek.
-Semmi baj. Máskor jobban figyelj-mondta az illető, majd megfordult.-Szia A.J-köszönt.
-Jade, te mit keresel itt?-kérdeztem döbbenten.
-Itt dolgozom, mint kertész-mondta a srác.
Jade az unokatestvérem volt. Míg nálunk élt a farmon sokat hülyültünk. Igaz a kert rendbetétele ideje nagy részét elvette, de a kapcsolatuk mindig jó volt.
-ÉS te hogy kerülsz ide? Meguntad a vidéki középsulit?
-Nem, csak apa újra nősült, így be kellett költöznöm a városba. Amúgy meg bujkálok.
-Kik elől?
-Néhány idegesítő csaj ok nélkül megakar verni, de ez van. Nem akarok balhét ezért bujkálok.
-Értem. Tessék. A legkedvesebb unokahúgomnak-mondta a fiú, majd egy virágot tett a hajamba.
-Köszi-mondtam, majd rohantam az órámra, mert becsöngettek.

A nap végére teljesen kimerültem. Éppen beraktam a cuccaimat a szekrényembe, mikor valaki becsapta előttem.

-Hé!-mondtam, mivel majdnem eltörte a kezem.

-NA ide figyelj te ribi! Nem tudom pit képzelsz maghadról, hogy Dakel kavarsz, de jobb lenne, ha le szálnál róla!-kezdte a magas C-én a csaj.

-Nem is vagyok együtt vele!-válaszoltam.

A lány kirántott a folyosó közepére. Azt hitte megijedek tőle, de nagyon csalódott. Nem érdekelt, hogy meg üt-e, csak a kalapom akartam felvenni a földről, hogy mehessek haza.

Valaki idegesen arrább lökött, majd megfogta a csaj karját, mielőtt az megüthetett volna.

-Még is mit képzelsz Amber!?-kérdezte dühösen Nath.

-Eressz el! Elmondom apának, hogy bántasz az iskolában.
Tessék! Ezek testvérek? A kedves DÖK elnök ennek a haramiának a fivére? Ennek a ténynek hallatán a szám elé kaptam a kezem, és csak néztem a civakodó testvéreket.