Időnkét ha úgy hozta a sors Alexy is beszállt a mókába. Délelőtt a suliban voltam, délután gyors megcsináltam a leckém, majd lovagoltam, és ha még vacsora előtt időm Alexyvel is foglalkoztam. Rendszeresen lyukadtunk ki a butikban, amit én csak azért szerettem, mert volt western stílusú ruha is.
Este vacsora után elég sokáig Arminnal PSP-ek. Mikor én nyerek Armin szomorúan lehajtja a fejét, csak azért, hogy néhány másodperc múlva visszavágót követeljen.
Lényegébe véve hamar beilleszkedtem, mind a suliba, mind a családba. Bár azzal, hogy beköltöztem a városba, kevesebbet látom aput, és kevesebb időt töltök a farmon, de jól érzem magam.
-Armin ma megint rosszkedvű-súgta a fülembe egy pétek delelőt Alexy.
-Én is észre vettem. Mit csináljunk?
-Én tudom. Bocsi... Armin mosolyogj!
-Hagyjál már megint nem sikerült megcsinálni a szintet. Nem érdekel a hülyeséged.
-Biztos?-kérdezte, majd megcsipkedte az arcom, ami hozzá teszem nem volt kellemes élmény.
.jpg)
(Kivételes alkalom mikor nincs rajtam a kalapom)
-Te totálisan hülye vagy öcsém-mondta Armin, de azért nevetett.
-Az nem kifejezés... Aú Al ez fájt! Csak kerülj a kezem közé!-mondtam, de a srác már messze volt a folyosó végén.
-Ekkor hülyét-mondta Armin, majd bement a terembe, és folytatta a játékot.
Én csak megvontam a vállam, majd mentem a dolgomra.
-Szia kicsim-köszönt apa, mikor haza értem a lovaglás után.
-Szia hát ti merre mentek?-kérdeztem.
Alexy és a nevelő anyám a kocsiban ültek.
-Mivel hétvége jön elviszem őket a farmra. Téged is elvinnélek, de Armin nem tud főzni. Bocsi, hogy ezt mondom, de ez a fiú egyedül éhen halna, ha folyton csak játszik-mondta apu.
-Gondolom semmi esély arra, hogy ő is elmenjen a farmra. Hát jó. Legyen szép hétvégétek-köszöntem el tőlük.
Lecsutakoltam Apple Jacket, majd miután neki is meg Black Jacknek is adtam jó bőven enni, bementem a házba.
-Meg jöttem!-kiáltottam, de Arminnak aki csodák csodája nem kockult.-Szia-köszöntem neki, közben levettem a cipőm, majd a kalpom a fogasra akasztottam.
-Jó, hogy itt vagy, beszélni már rég beszélni akartam veled, de eddig nem lehettünk kettesben-mondta.
Megfordultam, és éppen vettem volna le a kabátom, mikor meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire közel áll hozzám. Ösztönösen hátrább léptem, hiszen a személyes teremben állt.
Armin az egyik kezével megfogta az arcom, majd közelebb hajolt hozzám.
-NE!-mondtam, közben eltoltam magamtól.
-Jenna! Ugye tudod, hogy nem vagyunk testvérek?-kérdezte, és még közelebb lépett hozzám.
-Vér szerint nem, de anyud és apu már házasok tehát testvérek vagyunk. Armin...
Próbáltam eltolni, de ő közelebb hajolt hozzám...Nem takadom zavrban voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése