A sors keze Pinkie!

Swit Amoris. Ha valaki egyszer azt mondja, hogy élvezni fogom egy nagyvárosi gimnázium életét hát biztos ostorral hajtottam végig a farmon (ami mellesleg vagy száz kilométer területű, és ebben még nincsenek benne a hegyekben lévő területek).Igazság szerint nagyon élveztem. Voltak barátaim akik velem egykorúak voltak, és életemben először úgy éreztem tényleg fontos vagyok valakinek, és nem csak azért, mert az apám gazdag.
Ahogy közeledett a tél egyre jobban úgy éreztem, hogy Nath mellett boldog lehetnék. Bár az érzéseim változatlanok voltak régi szerelmem iránt, de mivel nem akartam tönkre tenni a kapcsolatát, így inkább másra irányítottam a figyelmem.
Gyakran maradtam a suliban, mivel nem voltam jó matekos. Ilyenkor Nath segített nekem, bár őszintén nem nagyon tudtam a tananyagra figyelni.

(nem is tudom miért nem)

Hétvégéim nagyon egyhangúan teltek volna, ha Armin nem csinálja a fesztivált. Folyton a PSP-jét nyomta, és  kicsit ki volt akadva, hogy nem adom neki kölcsön a sajátomat. Nem tehetek róla, hogy ő nem tud vigyázni a sajátjára.

Igazából, az, hogy nem adtam neki oda a videó játékot csak bosszú volt arra, hogy miatta nem mehettem haza a farmra. Kénytelen voltam a hétvégi lovaglásom a városban eltölteni, ahol a park kivételével sehol nem lehetett ügetésnél gyorsabban menni. Apple Jack se szerette ezt a tempót ahogy én se.

-Szia A.J!-kiáltott rám egyik hétfőn Pinkie.

Ez a csaj komolyan már korán reggel egy energia bomba. Nem is értem, hogy Kentin, hogy bír vele, hiszen ő sokkal nyugodtabb volt, mint a lány. Fluttershy is gyakran mondta, hogy Pinkie túl hiperaktív. Persze mint megtudtam, régebben nem volt ennyire vidám élete. Szegény családból származott, és minden nap nyomorultságban éltek. Kemény sziklás talajú volt a birtokuk, amit az öttagú család nem tudott megművelni. Az életük nem volt vidám, szomorúság és keserűség volt. 

Egy nap Pinkie kint töltötte az estét, mivel nem volt kedve bemenni a kis házba. Reggel az egyik fa alatt próbált meg eltolni egyedül egy sziklát, mikor egy távoli szivárványon akadt meg a tekintete. Aznap tartotta első partyját, és azóta se állt le vele. Sokan kérték fel szülinapi zsúrok szervezésére, és így sikerült megmentenie a családot a teljes csődtől. Az első party után csináltatott magának egy tetkót, majd elkezdett pörögni.

-Szóval mit csinálsz a hétvégén?-kérdezte vidáman, már sokadjára.

-Mondtam lovagolok, tanulok és PSPzek.

-Nincs kedved eljönni velem, Fluttershyyal, és még néhány barátnőmmel a strandra?

-Hát nem is tudom. Kicsit szégyellős vagyok-mondtam.

-Én is az vagyok, még is elmegyek-mondta halkan Fluttershy.

Nagy nehezen beadtam a derekam, bár voltak kételyeim. Nem mondom, hogy nem volt fürdőruhám, és azt se, hogy nem szerettem úszni, de a kétrészes bikini amit a bátyámtól kaptam régen, éppen nem takarta azt amit apámon, és a tesómon kívül még senki nem látott. A jobb combomon a családra legjobban jellemző tetkó volt, ami kicsit zavart ha látszódott.

Szombaton a délelőttöm ugyan úgy telt ahogy mindig is. Lovagoltam, majd tanultam egy kicsit mielőtt megcsináltam volna az ebédet. Armin eltűnt valahova, így egyedül voltam otthon. A délután eljöttével beraktam egy táskába a fürdőruhám, és egy törülközőt, majd vártam, hogy a lányok megjöjjenek. Persze ők pontosan érkeztek. Pinkie egész úton vidáman ugrált, míg mi Flutteshyyal csendben mentünk utána.

A strand nem messze volt a sulitól, így nem tévedtem volna el. A bejáratnál még egy lány vált minket. Láttam már a suliban, de nem gondoltam volna, hogy jóban van Pinkievel.

-Sziasztok. Rarity és Twilight nem tudott jönni. Hali biztos te vagy A.J. Rainbow Dash vagyok. Örülök a találkozásnak-üdvözölt a lány.

Kezet ráztunk, közben megállapítottam, hogy nagyon sportos. Szivárvány (nem vicc) színű haját felkötötte, de látszott rajta, hogy igazából levágatná. Elég jó kedvű lány volt, aki éppen annyira nem bírt magával mint Pinkie.

-Mi a baj Fluttershy?-kérdeztem, mikor már az öltözőkbe haladtunk.

-Ugye nem fogsz kigúnyolni?

-Na mond.

-Tudom furcsa tőlem, de... Van egy tetkóm a combomon-súgta a fülembe.

-EZ zavar? Mondjuk engem is zavar hiszen más még nem láthatta, de emiatt ne legyél ideges-mondtam, majd bementünk a kabinunkba.

Meg könnyebbültem, hogy nem csak én akarom elrejteni a tetkóm. Lényegében jól éreztük magunkat, egészen addig amíg néhány nagyképű fiú el nem kezdett nekünk füttyenteni és beszólogatni. Dash egyre idegesebb lett, ahogy Fluttershy is. Én a farmon megszoktam már a férfiak perverz beszólásait, így nem nagyon idegesített a beszólásuk egészen addig míg, a perverzségüknek másfajta hangot nem adtak. Elkezdtek minket követni, majd az egyik magához húzott. Éreztem rajta, hogy be van piálva rendesen. Próbáltam szabadulni tőle, de nem sikerült. A férfi végül kaján vigyor keretén belül a mellem akarta megfogni, de ekkor egy kéz megfogta a kezét, majd egy másik kirántott a férfi karjai közül.

-HA nem akarják, hogy az uszoda igazgatójához menjek jobb ha békén hagyják a négy lányt!-mondta a megmentőm aki nem volt más mint... NATHALIEN!?

A férfiak elmentek, mi meg ott maradtunk a fiú háta mögött.

-Jól vagytok?-kérdezte a fiú.

-Igen, de te te mit keresel itt DÖK elnök?-kérdezte Pinkie.

-A család a hétvégén elutazott, így egyedül maradtam. Dakotával jöttem le, de ő valahova eltűnt egy csajjal. Agyamra megy. Csatlakozhatom hozzátok?-kérdezte.

Mindenki megvonta a vállát. Így történt meg, hogy a szöszi hozzánk csapódott. Vidáman telt a délután további része.

-Na nekem lassan mennem kell. Mindjárt itt az etetés ideje-mondtam, este felé.

-Oké de eltte volna még egy feladatod-mondta Pinkie.

-Mi lenne az?

Gyanakodva néztem a lányra, de ő csak megfogta a karom és magához rántott. Mielőtt neki csapódtam volna arrább lépett, így a mögötte álló Nathnak estem. 

-Bocsi. Ez a bolond lány ...

Nem bírtam befejezni, mert Pinkie össze nyomta a fejünket, így az ajkam hozzátapadt a fiúéhoz. Mindketten meglepődtünk, majd zavartan váltunk szét. Csak néztem magam előtt a medence szélét, és kicsit meglepődtem, mikor Nathalien felemelte az állam és maga felé fordított, hogy megcsókolhasson megint. Nem tiltakoztam, sőt örültem neki. Átkaroltam a fiú nyakát, mire ő kicsit megemelt, bár a csókot nem szakította meg.

***

Csak az éljenzésre figyeltem fel. Mikor a hangirányába fordultam, ledöbbenve láttam, ahogy A.J és Nathalien összefonódva csókolóznak. Nem messze tőlük Pinkie, Fluttershy és még egy lány ha jól tudom Dash állt, és tapsolt ezerrel. Nem tudtam miért, de a szívem majd megszakadt, mikor azt láttam, hogy a lány és a DÖK elnök milyen boldogan néznek egymás szemébe, mikor ajkaik elválnak. Úgy éreztem, hogy megint vesztettem.

Miért ne?

-Ha bárkinek van valami baja az unoka húgommal akkor az szóljon nekem!-mondta Jade mérgesen.
-Jó van ember csak tedd le azt a gereblyét-mondta Amber idegesen.
Nyugodtan az unoka fivérem vállára tettem a kezem, mire az lejjebb eresztette a gereblyét.
-Nem fogjátok fel, hogy nem jár Dakel?-kérdezte még mindig idegesen.
-Most nem is azért akarom megverni-mondta Amber, mire az unoka testvérem megint megfogta a gereblyét.
-Köszi-mondtam, mikor a szöszi elment.
Jade bólintott, majd ment a dolgára. Én is siettem az órámra. Még éppen időben értem be. Leültem a helyemre, és próbáltam elkerülni, hogy a szöszi csaj belém kössön.
Utáltam a szerdát. Ha nincs Pinkie akkor biztos nem bírom ki. A nap okozott meglepetéseket. Kezdtük ott, hogy Dake megkeresett, hogy bemutassa a barátnőjét. Mintha nagyon érdekelt volna, de ez van. Utána levő szünetben Alexy akart minden áron kirángatni az iskolából, hogy elmenjek vele vásárolni.
-Totál kivagyok-dőltem a padomra. Mivel az igazgató nő megkért, hogy segítsek neki, így estig a suliban maradtam.
Össze szedtem a dolgaim, majd indultam volna haza, mikor rá jöttem, hogy a telefonom a padban hagytam. Vissza mentem, majd indultam volna haza, de neki mentem valakinek.
-Megvagy-mondta.
Felnéztem arra a fiúra aki a derekamnál fogva tartott, majd enyhén elpirultam.
-Köszi Nath, de most már elengedhetsz-mondtam zavartan.
-Ja bocsi-mondta, majd elengedett.-Hogy, hogy még itt vagy?-kérdezte.
-Az igazgató nő megkért, hogy segítsek neki-válaszoltam, majd ásítottam egyet.
-Csak nem papírmunka?-kérdezte nevetve, közben berakta a kezében lévő aktákat a szekrényébe.
-Honnan tudtad?-kérdeztem.
-A tanárnő mondta, hogy egy szorgalmas diák segít nekem a papírmunkában. Nem gondoltam volna, hogy te leszel az-mosolygott rám.
Nem tudom miért, de a szívem hevesen kezdett el verni.
-Haza kísérjelek?-kérdezte Nath, mire csak bólintottam.
A haza úton csak jelentéktelen dolgokról beszélgettünk, hogy mit tervezünk a jövőre, meg ilyenek. Mikor elértünk hozzánk, Nath adott egy puszit az arcomra, majd elköszönt.
Aznap este kicsit elvoltam varázsolva. Elbizonytalanodtam az érzéseimet illetően. Nem voltam benne biztos, hogy még mindig ugyan úgy érzek az iránt akit már régen szeretek. Miért reménykedem még mindig? Neki van barátnője, és nem akarok olyan ribanc lenni, aki tönkere vágja más kapcsolatát. Az nem én vagyok.
Nem tudom miért, de azzal a tudattal aludtam el, hogy ha Nath megkérdezné, hogy járnék e vele biztos igent mondanék.
-Szia húgi-köszönt másnap ALexy.
-Hány óra van, hogy te fenn vagy?-kérdeztem kómásan.
-Hajnali négy. Figyu szeretnék veled beszélni-kezdett bele a srác, de az ébresztőórám közbe szólt.
-Egy pillanat. Gyere ki az istállóba, és beszélhetünk-mondtam.
-Oké.
 Néhány perc alatt felöltöztem, majd kimentem az istállóba. Alexy ott vacogott, de nem tágított.
-Mond-kezdtem én a beszélgetést.
-Hát tudod, ez egy kicsit zavaró. Gondolom rá jöttél, hogy én a fiúkat szeretem.
-Igen, és mielőtt mondanád, nem ítéllek el.
-Tudom, mivel nem mutatod jelét, hogy szégyellenéd, hogy egy buzi a bátyád... Nem is ez zavar igazán-kezdett bele.
Vártam, hogy folytassa, de mivel, nem kezdett bele, így folytattam az istálló rendbetételét.
-A.J.ugye mi nem lehetünk együtt?-kérdezte végül.
A seprű kiesett a kezemből, majd csak néztem rá. Ugye nem akar szerelmet vallani ő is mint a testvére?
-Tudom nem lehetünk együtt hiszen testvérek vagyunk, és én tisztában vagyok vele, hogy te se akarsz egy ilyen kapcsolatot. Szeretném ha tudnád, hogy szeretlek, de nem akarok kapcsolatot veled. Nem volna egészséges, főleg úgy, hogy én alapjáraton a fiúkat szeretem. Csak annyit szeretnék, hogy legyünk olyanok, mint a legjobb barátnők szoktak lenni.
-Mi? Nem azt akartad mondani, hogy a legjobb barátok?
-Nem, vagy igen? Nem tom ebbe belezavarodtam-mondta a fiú zavartan.
-Akkor legyünk olyanok, mint a barátnők, de nagyon várd, hogy olyan leszek, mint az átlag. Alapjáraton csendes vagyok. Ez alól kivétel, ha az állatokkal vagyok.
Al segített befejezni az istállót, majd nevetve mentünk be a házba. Mivel ő nem akart rám nyomulni, így nem volt bajom vele. A suliban minden ugyan úgy történt mint előző nap. Az igazgató nő megint megkért, hogy segítsek neki és NAthnak, de most a DÖK terembe kellett a papírmunkát végezni.
-Haza kísérhetlek?-kérdezte Nath, mikor végeztünk.
-Miért ne?-kérdeztem.
Elindultunk, közben akaratom ellenére is megeredt a nyelvem, és elmeséltem neki a reggel történteket. Jót nevettünk, de abban egyetértettünk,  hogy Alnak szüksége van a barátokra. Nem tudom, mikor történt, de az biztos, hogy mire haza értem NAth addigra már a kezem fogta.

(olyan jó érzés volt)

Megmentő

-Miért kell nektek minden csajra rámászni?-kérdeztem szomorúan.
-Nem szokásom, de te egyszerűen vonzol magadhoz-mondta Dake.
-Értem. Megkérhetlek, hogy ezentúl ne csókolj meg?
Keresztbe fontam a karom, majd csak néztem az előttem lévő ülést.
-Ne haragudj-mondta Dake.
-Ha nem akarsz ezentúl megcsókolni akkor lehetünk barátok-mondtam.
-Benne vagyok.
Megegyeztünk, de azért voltak fenntartásaim. Már két fiú. Armin a bátyám és Dake. Egyiket sem tudom szerelemből szeretni, és valószínűleg a szőke srácnak csak egy éjszakás kalandig volnék.
A diákok sorra jöttek be a buszba. Utánunk Nathalien és Lysander jött, akik leültek mellénk. Én a két szőke srác közé kerültem. Óhatatlan volt, hogy néha össze ne érjen valamelyik testrészem valamelyikkel.
-Merre laksz?-kérdezte Nath, mikor leszálltunk.
-A város kertes ház negyedében-mondtam.
-Én is arra lakom. Megyünk együtt egy darabig?-kérdezte.
Rossz érzésem volt ezzel kapcsolatba, de bele mentem. Nathhal, nem sokat beszélgettünk, de ez nem is zavart. Túl fáradt voltam hozzá, így csak csendesen ballagunk.
-Jó volt az az ostoros trükköd. Hol tanultad?-kérdezte végül.
-A farmon alap, hogy jól bánj az ostorral-mondtam.
Rövidesen elváltak útjaink, majd miután megsimogattam a lovainkat, bementem a házba. Armin kivételével senki nem volt otthon. Tudtam, hogy PSP-ik, így csendben bementem a szobámba. Naná, hogy kiszúrta, hogy haza jöttem.
-Szia-köszönt be az ajtón.
-Szia-köszöntem-közben levettem a pulcsim.
-Figyelj bocsi a múltkoriért. Kicsit elvesztettem a fejem, és belátom, hogy igazad volt. Mi nem lehetünk együtt hiszen testvérek vagyunk-mondta.
-Oké nincs baj, de többet ne mássz rám jó?-kérdeztem.
Armin bólintott, majd majd egy hét kihagyás után megint elkezdtünk versenyezni a PSP-kel.
Hétfőn mindenki elaludt. Nem csak mi a gyerekek hanem apáék is. Senki nem húzta fel az ébresztő óráját, én meg visszaaludtam az etetés után.
-Futás, vagy el kap minket Gondzilla!-kiabálta Armin, miközben a suli felé rohantunk.
Na jó ennek a fiúnak tényleg nincs minden kereke a helyén. Csak azért, mert előző este ezt nézte a család, még ne gondolja, hogy valóság. Szerencsére becsengő előtt értünk be a suliba, így a tanár nem szidhatott le minket.
A nap átlagosan indult. Pinkie a szokásos vicces stílusával mindenkinek az agyára ment, Kentin Fluttershy meg éncsak nevettünk rajta.
-Szia Jenna. Rosa vagyok nem beszéltünk sokat még, de most félre hívnálak egy kicsit-lépett elém a nagyszünetben, az osztályom egyik legszebb lánya.
Persze a nevét tudtam, de valahogy nem volt bátorságom megszólítani ezt a "dívát". Meglepődve mentem utána a folyosó végére.
-Ugye a hétvégén Dakekel, te indultál?-kérdezte.
Elhúztam a szám, majd bólintottam.
-Oké. A reakciódból ítélve nem igaz a szóbeszéd. Csak, hogy tudd sokk lány megakar verni téged, mert azt hiszik, hogy együtt vagytok.
-Ez nem igaz-mondtam mérgesen.
-Mondhatom, hogy más tetszik?
-Mi?
-Nézd én aranyos lánynak tartalak. Nem vagy beképzelt, mint azok akik megakarnak verni, és nem felfuvalkodott sem, mert egy gazdag farmbirtokos lánya vagy. Nem szeretném, hogy ok nélkül verjenek meg. Szóval mondhatom, hogy tetszik valaki?
-Hát igazából van aki tetszik, de sajna barátnője van... Mondjad nyugodtan, bár remélem tudod, hogy a fizikai fájdalmat, és sérülést elviselem?-kérdeztem mosolyogva.
-Azt elhiszem, de attól még ne keveredj bajba.
-Oké, és köszi, hogy szóltál-mondtam, majd mind ketten visszamentünk a terembe.
A nap eseménytelenül folytatódott. Senki nem akart kinyírni, se megverni, és ennek örültem.
Másnap persze már nem volt ekkora szerencsém. Az iskola pláza cicái minden szünetben megakartak verni, de persze az nem érdekelte őket, hogy Dakkel, csak barátok vagyunk.
Fogalmam sincs hogyan, de a a kertben lyukadtam ki a nagyszünetben.
-Jaj bocsánat-mondtam, mikor véletlen neki hátráltam valakinek.
-Semmi baj. Máskor jobban figyelj-mondta az illető, majd megfordult.-Szia A.J-köszönt.
-Jade, te mit keresel itt?-kérdeztem döbbenten.
-Itt dolgozom, mint kertész-mondta a srác.
Jade az unokatestvérem volt. Míg nálunk élt a farmon sokat hülyültünk. Igaz a kert rendbetétele ideje nagy részét elvette, de a kapcsolatuk mindig jó volt.
-ÉS te hogy kerülsz ide? Meguntad a vidéki középsulit?
-Nem, csak apa újra nősült, így be kellett költöznöm a városba. Amúgy meg bujkálok.
-Kik elől?
-Néhány idegesítő csaj ok nélkül megakar verni, de ez van. Nem akarok balhét ezért bujkálok.
-Értem. Tessék. A legkedvesebb unokahúgomnak-mondta a fiú, majd egy virágot tett a hajamba.
-Köszi-mondtam, majd rohantam az órámra, mert becsöngettek.

A nap végére teljesen kimerültem. Éppen beraktam a cuccaimat a szekrényembe, mikor valaki becsapta előttem.

-Hé!-mondtam, mivel majdnem eltörte a kezem.

-NA ide figyelj te ribi! Nem tudom pit képzelsz maghadról, hogy Dakel kavarsz, de jobb lenne, ha le szálnál róla!-kezdte a magas C-én a csaj.

-Nem is vagyok együtt vele!-válaszoltam.

A lány kirántott a folyosó közepére. Azt hitte megijedek tőle, de nagyon csalódott. Nem érdekelt, hogy meg üt-e, csak a kalapom akartam felvenni a földről, hogy mehessek haza.

Valaki idegesen arrább lökött, majd megfogta a csaj karját, mielőtt az megüthetett volna.

-Még is mit képzelsz Amber!?-kérdezte dühösen Nath.

-Eressz el! Elmondom apának, hogy bántasz az iskolában.
Tessék! Ezek testvérek? A kedves DÖK elnök ennek a haramiának a fivére? Ennek a ténynek hallatán a szám elé kaptam a kezem, és csak néztem a civakodó testvéreket.

Tájfutás és gubanc

Hétfőre viszonylag összeszedtem magam. Bár Armint nem tudtam elkerülni, attól még nem akartam a közelében lenni. Fájt, hogy annyira akaratos volt, és hogy nem vette figyelembe az én érveimet és érzéseimet.
-Jaj bocsánat-mondta az egyik felsőbb éves aki véletlen nekem jött.
-Semmi baj-mondtam.
Mentem volna tovább, de ő utánam kiáltott.
-Várj csak!
-Mond-fordultam felé.
-Jól sejtem, hogy te olyan lány vagy aki nem fél a fizikai munkától?-kérdezte, mire bólintottam.-Szuper Dakota vagyok a barátaimnak csak Dake. A hétvégén lesz egy tájfutás verseny ahova párokba kell menni. Volna kedved velem eljönni?-kérdezte.
-Tájfutás? Mit is takar magában?
-Különböző pontokon más más feladatott kell megcsinálni. Általában tárgyakat kell keresni, meg ilyenek, de állítólag idén lesz egy meglepetés feladat. Nos volna kedved eljönni?-kérdezte mosolyogva.
-Holnapig megbeszélem apukámmal, majd keress meg-mondtam.
-Oké melyik osztály?
-Tizenegy a.
-Oké és mi a neved?
-Apple Jenna, de a barátaimnak, csak A.J.-mondtam.
-Holnap kereslek-mondta.
Persze apa elengedett. A hét további napjában Dake többször megkeresett. Az osztályomban a lányok többsége mérges volt rám, mivel szerintük én nem vagyok méltó arra, hogy a szőke szörfös velem foglalkozzon, főleg úgy, hogy én nem érzek iránta semmit.
-Te amúgy miért hordasz western stílusú ruhákat?-kérdezte csütörtökön a fiú, mikor elmentünk megvenni a ruhákat amikben, majd szombaton megyünk.
-Születésem óta farmon éltem. Gáz lenne, ha én lennék az a lány aki nem szereti a farm stílusát. Ebben nőttem fel, még ez a sport gönc is nagyon távol áll az én stílusomtól-mondtam.
-Nem jó ez neked nem áll jól-mondta a srác ahogy végig nézett rajtam.
-Mondom én-nevettem.
-Próbáld meg ezt-adott a kezembe egy új szettet.
Gyors átöltöztem, majd megint elé álltam. Alexy biztos élvezné a helyzetet.
-Ez jól áll.
-Kényelmes is. Világos kék vagy rózsaszín?
-Kék. Az jobban áll. Akkor már csak nekem kell megfelelő méretett keresni.
Gyors visszaöltöztem, majd kifizettem a sport ruhát. Dake vagy húsz percig keresett a méretében ruhát, mire nagy nehezen a raktárból elővarázsolták a neki megfelelőt.
-Akkor majd találkozunk holnap-köszönt el, majd egy óra múlva.
A péntek is hamar elmúlt. így szombat reggel mikor felkeltem, sietnem kellett, hogy le ne késsem a buszt.
-Vigyázz magadra-köszönt el apa.
Az iskola előtt egy csomó diák várakozott.
-Hú A.J alig ismertelek fel-köszönt oda nekem Nathalien.
-Nem csodálom.Ez nem az én stílusom.

-Pedig jól áll-lépett mellém Dake.

A két srác rögtön elkezdtek beszélgetni. Mivel osztálytársak voltak így kevésbé értettem, hogy miről van szó. A buszon azonban Dake csak engem faggatott.

Soha nem voltam szócsászár, úgyhogy most nehéz volt ennyit beszélni. Hamar megérkeztünk az erdőbe. Kaptunk térképet, majd a feladatok listáját. Gyorsan végeztünk az első három állomással, majd miután elértünk a negyedik állomáshoz kaptunk ebédet.

-Na most, csak az egyikőtök csinálhatja ezt a feladatot-mondta a tanár, majd felmutatott a fára.-Szedjétek le a borítékok egyikét, de csak egyet. Fiatal út, hogy áll az ostorforgatással?-kérdezte a tanár.

Dake hebegett habogott, de végül kisült, hogy soha nem fogott ostort a kezében. A tanár adta volna neki, de én hamarabb fogtam meg az ostor nyelét, mint a fiú.

-Inkább én tanár úr-mondtam.

-Biztos? A lányok akik eddig mind próbálkoztak ezzel a feladattal, csúnyán megütötték magukat.

-Azok ők-mondtam, majd meglendítettem az ostort.

A bőr hangosat csattant az erdő csendjében. Mire összetekertem a hosszú szárat addigra le is esett a fáról a borítékok egyike.

-Tessék-mondtam a tanárnak, majd oda léptem Dake mellé.

-Oké. Ezt hol tanultad?-kérdezte a srác.

-A farmon mindenki aki marhahajcsárként dolgozik tudja forgatni az ostort-mondtam közömbösen.

-Szép volt kis lány. Akkor a következő feladatnál szükséged lesz erre-mondta a tanár, majd a kezembe nyomott, egy finomabb bőrből készült ostort.-A verseny után akár meg is tarthatod.

-Oh köszönöm. Nagyon jó ostor-mondtam.

Ha Dake nem ragad karon akkor biztos ki is próbálom, de a fiú nem engedte.

-Gyere. A meglepetés feladat, hogy a másik fejéről az itt kapott tárgyal le kell ütni egy almát. Ez neked való feladat-mondta.

Az utolsó ellenőrző pontnál leadtuk a feladatot tartalmazó borítékot, majd Dake felvett egy almát a kosárból. Mellettünk sokan voltak aki próbálták megcsinálni a feladatott, de ez nem ment nekik.

-Csak óvatosan-mondta a tanár, mikor meglátta a kezemben az ostort.

Dake elhelyezte a fején az almát, majd befogta a fülét. Az ostor csattant, majd az alma kettéhasadva a földre hullt.

-Rendben mehettek. Tovább egyenesen, majd a rajtál várjátok be a többieket.

-Futás-mondta a srác, majd a kezembe nyomta az egyik alma felét.

Hamar kiértünk az erdőből. Mi lettünk az elsők. A tanárok gratuláltak nekünk, majd, megengedték, hogy felszálljunk a buszra és ott pihenjünk.

-Hú ez azért fárasztó volt-mondtam hátra dőlve az utolsó  ülések egyikén.

-De nyertünk, és te szereztél egy új ostort-mondta a fiú.

-Ez igaz. Köszi, hogy elhívtál.

-Köszi, hogy eljöttél.

Ránéztem Dakere, mire ő a két keze közé kapta az arcom, és megcsókolt. Annyira váratlanul ért az egész, hogy nem tudtam védekezni ellene.

-Valld be ez volt életed első csókja-mosolygott a fiú, mikor elváltak az ajkaink.

-Igen ez volt.

-Akkor jó.

Megbízható barát

-Armin ne!-kiáltottam, majd eltoltam magamtól.
Mielőtt megállíthatott volna felrohantam a szobámba, és bezártam az ajtót magam mögött. Hallottam, ahogy fel jön a lépcsőn, de nem érdekelt.
-Jenna kérlek beszélnünk kell!
-Menj el!-mondtam inkább magamnak, de ő még is meghallotta.
-Nem! Mikor először megláttalak a suliban, rögtön beléd szerettem. Aztán mikor megláttam, hogy éppen annyira szeretsz PSP-ni mint én csak még jobban beléd habarodtam. Tudom testvérek vagyunk, de ez csak névleges... Nem még az sem. Jenna kérlek! Nyisd ki!
-Menj el! Hát nem érted! Nem szerethetsz belém, hiszen én nem szeretlek!
-Kérlek Jenna! Legalább egy esélyt adj!
-Armin én mást szeretek! Elfogadlak, mint testvér, de nem tudlak szeretni. Ezek után szerinted, hogy gondoljak rád úgy mint testvérre?
Armin elhallgatott.
-Sajnálom-mondta, majd elment a szobájába.
Ledobtam a kabátom, majd felvettem egy régi kapucnis felsőt. Még a bátyámtól kaptam. Ha fájt valami mindig a fejemre húztam a kapucnit, és csak sírtam, míg el nem aludtam. Most se tettem másként.

Másnap reggel égő szemekkel ébredtem fel. Ahogy a tükörbe néztem elborzadva láttam, hogy mennyire vörösek a szemeim.
Kimentem az istállóba és megetettem a lovakat. Ezután készítettem magamnak is kaját, na meg persze Arminnak. Mielőtt a fiú felkelt volna visszamentem a szobámba, és csak a pulcsimba burkolózva néztem magam elé. Úgy tizenegy körül neki kezdtem főzni.
Kerültem Armint, mivel nagyon megbántott. Az ebédet nagy nehezen ettem meg mellette. Éppen az utolsó edényeket mostam el, mikor csöngettek.
-Meg ne emeld a segged-mondtam, mire Armin csak intet.
Szóval neki csak ennyi volt a tegnapi?
-Szia-köszönt mosolyogva Kentin.
-Szia kerülj beljebb-mondtam, majd beinvitáltam.
Armin kérdőn nézett ránk, de szólt semmit mikor felmentünk a szobámba. Kentin hülyéskedett, és folyton csak Pinkieról áradozott. Kis idő eltelt, mire rá jött, hogy nem vagyok hangulatban. Tudtam, hogy együtt vannak hiszen annyit áradozott róla.
-A.J, Ismerlek már, ne is titkold, hogy van valami bajod. Ki bántott meg megverjem?-kérdezte mire megint feltört belőlem a zokogás.
Keservesen dőltem neki, mire ő magához ölelt, de nem szólt semmit.

A bonyodalom elkezdődik

A napok gyorsan teltek az új iskolában. Rengeteg barátra tettem szert, de ami a legjobb volt Kentinnel folyton hülyültünk. Akkor mentem igazán csak agyára a tanáraimnak, mikor Pinkie is velünk volt. Az a lány egy kész energia bomba volt a javában.
Időnkét ha úgy hozta a sors Alexy is beszállt a mókába. Délelőtt a suliban voltam, délután gyors megcsináltam a leckém, majd lovagoltam, és ha még vacsora előtt időm Alexyvel is foglalkoztam. Rendszeresen lyukadtunk ki a butikban, amit én csak azért szerettem, mert volt western stílusú ruha is.
Este vacsora után elég sokáig Arminnal PSP-ek. Mikor én nyerek Armin szomorúan lehajtja a fejét, csak azért, hogy néhány másodperc múlva visszavágót követeljen.
Lényegébe véve hamar beilleszkedtem, mind a suliba, mind a családba. Bár azzal, hogy beköltöztem a városba, kevesebbet látom aput, és kevesebb időt töltök a farmon, de jól érzem magam.
-Armin ma megint rosszkedvű-súgta a fülembe egy pétek delelőt Alexy.
-Én is észre vettem. Mit csináljunk?
-Én tudom. Bocsi... Armin mosolyogj!
-Hagyjál már megint nem sikerült megcsinálni a szintet. Nem érdekel a hülyeséged.
-Biztos?-kérdezte, majd megcsipkedte az arcom, ami hozzá teszem nem volt kellemes élmény.

(Kivételes alkalom mikor nincs rajtam a kalapom)

-Te totálisan hülye vagy  öcsém-mondta Armin, de azért nevetett.

-Az nem kifejezés... Aú Al ez fájt! Csak kerülj a kezem közé!-mondtam, de a srác már messze volt a folyosó végén.

-Ekkor hülyét-mondta Armin, majd bement a terembe, és folytatta a játékot.

Én csak megvontam a vállam, majd mentem a dolgomra. 

-Szia kicsim-köszönt apa, mikor haza értem a lovaglás után.

-Szia hát ti merre mentek?-kérdeztem.

Alexy és a nevelő anyám a kocsiban ültek.

-Mivel hétvége jön elviszem őket a farmra. Téged is elvinnélek, de Armin nem tud főzni. Bocsi, hogy ezt mondom, de ez a fiú egyedül éhen halna, ha folyton csak játszik-mondta apu.

-Gondolom semmi esély arra, hogy ő is elmenjen a farmra. Hát jó. Legyen szép hétvégétek-köszöntem el tőlük.

Lecsutakoltam Apple Jacket, majd miután neki is meg Black Jacknek is adtam jó bőven enni, bementem a házba.

-Meg jöttem!-kiáltottam, de Arminnak aki csodák csodája nem kockult.-Szia-köszöntem neki, közben levettem a cipőm, majd a kalpom a fogasra akasztottam.

-Jó, hogy itt vagy, beszélni már rég beszélni akartam veled, de eddig nem lehettünk kettesben-mondta.

Megfordultam, és éppen vettem volna le a kabátom, mikor meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire közel áll hozzám. Ösztönösen hátrább léptem, hiszen a személyes teremben állt.

Armin az egyik kezével megfogta az arcom, majd közelebb hajolt hozzám.

-NE!-mondtam, közben eltoltam magamtól.

-Jenna! Ugye tudod, hogy nem vagyunk testvérek?-kérdezte, és még közelebb lépett hozzám.

-Vér szerint nem, de anyud és apu már házasok tehát testvérek vagyunk. Armin...

Próbáltam eltolni, de ő közelebb hajolt hozzám...Nem takadom zavrban voltam.

Első nap a városban

Izgatottan szálltam ki a kocsiból, és szinte rögtön a fejembe nyomtam a kalapom. Elköszöntem apától, majd bementem a suliba. A portásnéni kedvesen fogadott, és útba igazított az igazgatónő irodájába. A kedves nő lelkesen körbevezetett, majd bementünk a DÖK terembe.
-Jó napot Nathalien. Ugye elkészítette már Apple kisasszony papírjait?-kérdezte egy szőke hajú fiútól, aki rögtön oda is adta az irataimat.
-Szia köszöntünk a suliba. Látom szereted a western stílust. Szoktál lovagolni is?-kérdezte lelkesen.
-Igen van lovam s ha az lenne a következő kérdés.
-Honnan tudtad?-kérdezte nevetve-közben zavartan a tarkóját vakarta.
-Általában ez szokott lenni.
Nathalien mindenfélét kérdezett rólam, én meg válaszoltam neki, míg bementünk a teremben. Ott a tanárnő bemutatott az osztályomnak, majd elment. A légkör vidám volt, és a szünetekben sokan jöttek barátkozni hozzám, ami meglepett. Rögtön jóba lettem két lánnyal is, név szerint Pinkie Pie és Fluttershy. Míg Pinkie majd kicsattant az erőtől addig Fluttershy egy csendes félénk lány volt. Az első óra azzal telt, hogy bemutatkoztam, és kicsit ismerkedtem az osztállyal.
-Szia A.J. Rég találkoztunk!-köszönt egy fiú a szünetben.
Mikor felnéztem rá először nem is akartam elhinni, hogy kit látok. Igaz sokszor küldött képet magáról,de élőben másabb mint egy képen.
-Kentin! De örülök, hogy látlak!
Felugrottam és a nyakába vetettem magam. A fiú csak nevetett, majd letett a földre. Persze mindenki rögtön azt kérdezte, hogy honnan ismerjük egymást.
-Szóval te ismerted még a lúzer szemüveges korából?-kérdezte egy vörös hajú fiú.
Figyelmen kívül hagytam, de nem is bírtam volna válaszolni. Elkezdődött az óra, így oda figyeltem rá. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon kik a testvéreim, de időm se volt körbe nézni, mivel Pinkie és Fluttershy egész napra lefoglalt, vagy ha nem ők akkor Kentin "rabolt el". Lényegében nagyon jól éreztem magam, és ami a legjobban tetszett az volt, hogy senki nem gúnyolt ki már az első nap.
Apa jött értem kocsival, és végre valahára megismerhetem a testvéreimet. A jövőbeli nevelő anyukám már két éve ismerem, hiszen sokat járt a farmon, de fiait soha nem hozta magával.
-Megjöttünk!-kiáltott be apa a nagy házba, de válasz nem jött.
Apa kőrbe vezetett a házban, majd miután megmutatta a szobám kivitt az udvarra. Appel Jack a hatalmas karámban legelt, de mikor meghallotta a lépteinket felkapta a fejét, majd hozzám vágtatott.
-Nekem is hiányoztál.
Megvakartam a fejét, majd átmásztam a karámon. Nyereg nélkül ültem fel a hátára, majd jó sokáig "játszottunk". Jack kiscsikó módjára dobálta magát, és meg eljátszottam, hogy próbálok a hátán maradni. Ez volt a mi játékos rodeónk, és egyikőnk se tudta meg unni.
A lovaglásnak apa hangos füttyszava vetett véget, mire a karámhoz mentünk.
-Szia-köszönt apa mellől a nevelő anyám.
-Szia. Rég találkoztunk.
-Azt meghiszem. Jenna had mutassam be a két fiam Armint és Alexyt.
-Oh már találkoztunk ma a suliban. Sziasztok-köszöntem.
Alexy rögtön kezet fogott velem, majd lelkesen körbe ugrált. Armin csak éppen, hogy köszönt, de nem érdekelt, ha nem kedvel hát ez van.
A nap további részében, kipakoltam, majd vacsora és fürdés után leültem a szobám elé. Hátam a hideg falnak vetettem, és csak nyomkodtam a PSP-et.
-Oh te is játszol?-kérdezte Alexy.
Felnéztem rá és kicsit csalódást láttam a tekintetében.
-Hogy érted azt, hogy én is?-kérdeztem, közben felé nyújtottam a PSP-t, de ő nem fogadta el.
-Nem vagyok video játékos. Az Armin-mondta.-Azt hittem beszélgethetünk egy kicsit.
-Egy pillanat-mondtam, majd megállítottam a játékot.
Al örült ennek, majd leült mellém. Sokáig beszélgettünk, majd ő elment aludni. Már kezdtem volna folytatni a játékot, mikor lépteket hallottam.
Armin volt az, és még mindig az egész napos ruhájában volt. Végig mért, majd a tekintete megakadt a játékon.
-Jól ki jövünk azt már látom. Beszállhatok? Az enyém most merült le.
-Csak nyugodtan.
Előrébb húzódtam, hogy letudjon ülni a hátam mögé. Sokáig kockultunk, és mondhatom ha a PSP nem merül le akkor még reggel is fenn lettünk volna.

( Hát igen kicsit hasonlít a pizsim Armin ruhájára, csak azt tudnám mikor került apa nyuszija az ölembe)

Bemutatkozás

Sziasztok a nevem Jenna, hogy egészen pontos legyek Apple Jenna . A barátaimnak csak A.J. Barátaim? Vicces igazából csak egy barátom van, de vele is csak levelezek. Tizenhét éves vagyok, és apukámmal élek. Anyum meghalt mikor születtem. Volt egy bátyám, de őt egy bika ledobta magáról, és agyontaposta egy rodeón.
Hosszú szőke hajam van, és zöld szemem. Szeretek lovagolni, imádom a western stílust, és mind emellett egy kocka vagyok. Kicsit furcsa az ízlésem, és szinte mindig nevetés tárgya vagyok mivel a kalapom szinte soha nem veszem le, vagy ha igen akkor is kéz közelben marad. Nevetnek miatta, de nem tudják, hogy a testvéremre emlékszem így.
Hát igen, kivagyok közösítve, de nem érdekel. Az a fiú akivel levelezünk még kicsi koromból maradt velem barátságban. Bár elköltöztek, megtartottuk a kapcsolatot, hiszen mindketten csodabogarak voltunk, és valljuk be elég magányos lenne az élet.
Ja ha már szóba került a költözés. Én is elköltözöm arról a farmról ahol eddig éltem apuval. Apám megismerkedett egy nővel, és így elköltözünk a városba. Kicsit izgatott vagyok hiszen két idősebb testvért is fogok ezzel együtt kapni. Remélem elfogadnak, majd olyannak amilyen vagyok. És nem bánják ha több időt töltök a videojátékaimmal, és a lovammal Apple Jack-kel.
Nos röviden ennyit rólam. Remélem érdekel a történetem.

BY A.J

U.i:Bár csendes vagyok, de ha felbosszantanak akkor igen nagy a szám :-D

A bátyámmal a végzetes rodeó előtt egy nappal