Váratlan fordulat

Boldognak éreztem magam. Ahogy közeledett a karácsony egyre jobban felpezsdült bennem az élet. Nathalien mellett végre boldognak éreztem magam, és teljesnek. Nem mondom, hogy eddig nem voltam boldog hiszen a lovaglás felszabadulttá teszi az embert, de ez más volt.
-Ugye itt leszel a koncerten?-kérdezte a drágám a karácsonyi szünet előtt.
Persze most is megnyugtattam, hogy ott leszek a néző közönség soraiban. Kicsit én is izgatott voltam, mivel először voltam ilyen karácsonyi koncerten, amit a suli diákjai szerveztek. Nath dobos volt az iskola bandájában (hozzátenném, nem is tudtam róla), így ő is fellépett.
-A fiúk úgy látom, most különösen kitesznek magukért-kiabálta a fülembe Pinkie a koncert alatt.
-Ha nem haragszol inkább a szünetben beszéljük ezt meg-válaszoltam.
Persze a szünetben a lány eltűnt. Volt fél óra pihenő a zenészeknek, így gondoltam megkeresem Nathalient és a többieket.
-Ma mindenki őket keresi? Más fellépők is vannak, mint ők. Na menj egyenesen, majd balra. Csak nehogy betérj a szekrénysorok mögé-nevetett a tanár.
-Köszönöm-mondtam, majd kerestem tovább a fiúkat.
Ahogy a folyosón haladtam furcsa hangok ütötték meg a fülem.
-Nem gondolod, hogy ebből bajod lesz még?-kérdezte egy lágy női hang.-Ha lebukunk akkor nekünk duplán végünk.
-Nem érdekel-volt rá a válasz.
Nem akartam hinni a fülemnek, így a résnyire nyitott ajtón benéztem. Szinte azonnal megbántam, mert ez a kép fogadott:

A szám elé kaptam a kezem, majd mielőtt hangosan felzokogtam volna elrohantam. Az utcán rohantam haza felé, és nem figyeltem merre megyek, így megcsúsztam. A bokám hangosan reccsent, de nem érdekelt. A térdemre hajtottam a fejem, és csak zokogtam. Nem érdekelt, hogy a hó szakad, nem érdekelt, hogy menyire hideg a kő. Csak arra tudtam gondolni, hogy kihasználtak. A Nathról alkotott képem pillanatok alatt romba dőlt.

-Ha sokáig ülsz ott még nagyon csúnyán megfázol-hallottam meg egy ismerős hangot.

Ahogy felnéztem Kentin aggódó tekintetével találtam szemben magam. A kezét felém nyújtotta, majd felhúzott. Nem szólt semmit csak felhúzta a kabátom cipzárát, majd haza támogatott, mivel a bokám rendesen kiment a helyéből.

-Miért nem vagy a koncerten?-kérdeztem.

-A szünetben beszélni szeretettem volna veled, de nem találtalak. Mikor megkérdeztem Mr Ersont, hogy nem látott e, azt válaszolta, hogy miután megkérdezted, hogy a srácok melyik teremben vannak, elindultál arra, majd néhány perc múlva zokogva rohantál el. Mi történt?

-Jobb ha nem beszélünk róla. 

Kentin haza kísért, majd miután senki nem volt otthon fel ajánlotta, hogy nálunk marad, míg meg nem jön valaki. A segítségemmel elő keresett egy fáslit, majd jó szorosan bekötötte a bokám, de azért próbált arra figyelni, hogy ne nagyon fájjon.

-Szóval, miért jöttél utánam?

-Aggódtam érted. Én nem vagyok olyan mint az a szemét Nathalien, aki bajban hagy ha sírsz. Mi a baj?

-Már kimondtad-mondtam.

Meg akartam neki magyarázni, e ekkor az említett személy jelt adott magáról.

-Pillanat. Igen-mondtam egyhangúan a telefonomba.

-Szia kicsim merre vagy? Pinkie azt mondja, hogy a szünet előtt még ott voltál mellette. Hova lettél?

-Egy haza jöttem, kettő ne hívj a történtek után kincsemnek, mert mától nem vagyok a barátnőd!-mondtam mérgesen.

-Mi a baj...?

-Még kérded?! Hadd idézzelek:!"Nem érdekel!" Remélem felfogtad, hogy ott voltam! Csak egy lettem volna a sok közül igaz?! Nem érdekel mit mondasz, de akkor is láttalak NAthalien! HAGYJ BÉKÉN!-mondtam, majd letettem a telefont.

Megint feltört belőlem a zokogás. Macska módjára összehúztam magam, majd csak sírtam. Még volt képe felhívni.

-Látom elkéstem a figyelmeztetéssel-mondta halkan Kentin, majd átkarolt.

Hagyta, hogy kisírjam magam. Mikor már csendesedtem ő azután is magához húzva tartott.

-Pinkie meg ne tudja-mondtam halkan, mikor a nyakába fúrtam az arcom.

-Ha megtudja, se fog belőle gondot csinálni, hisz egy ideje már csak barátok vagyunk-mondta halkan.

-Mi?-kérdeztem suttogva.

-Szakítottam vele. Mindketten be láttuk, hogy nem illünk össze-mondta, majd még közelebb húzott magához.

-Miért szakítottál vele? Nem igazán értelek.

-Mindketten beláttuk, hogy ha mást szeretünk akkor nem érdemes folytatni a kapcsolatot tovább.

-Értem.

-Csak ennyi? Meg se kérded, hogy ki az?

-Nem akarom fájdítani a szívem felesleges kérdésekkel-mondtam halkan.

-Akkor ne fájdítsd tovább. Eleget kaptál már rosszat az élettől-mondta.

-Mi?-kérdeztem.

Mivel Kentin nem válaszolt felnéztem rá. Izzó zöld szeme csillogott ahogy rám néztem. Meglepődtem, hogy mennyi érzést látok a szemében, de volt valami amit még nem láttam soha fiú szemében.

-Kicsit fáradt vagy-mondta, majd minden további nélkül felemelt, majd felvitt a szobámba.-HA nem baj itt maradnék ma éjjel.

Mielőtt válaszolhattam volna, bebújt az ágyamba mellém, majd átkarolt.

-Kentin-mondtam zavartan, de ő már aludt.