2014. július 20., vasárnap

Kocka versus farmer

Az egy hétig tartó versenyt nagy sikerrel zártuk. Apple Jack és Szellő is a maximumot nyújtotta, mindenben. Bár hulla fáradt voltam még sem bírtam aludni. Igaz Mac hagyott volna, de az én barna hajú barátom folyton csak dicsért, és azt mondta, hogy nagyon hiányzom neki.
-Te is hiányzol. Még mindig nem tudod, hogy apád hova küldött diákmunkára?-kérdeztem a fiútól.
-Sajna nem. Csak tudnám minek utaztam haza, ha már el is küld. Komolyan ennél még az is jobb amit Castiel kap a nyakába.
Egyet értettem vele. Szegény fiú egész évben a suliban van, és albérletben lakik. Mikor nyáron haza megy akkor meg az apja elküldi dolgozni. Sokáig beszélgettünk végül Kentin elköszönt mivel a busza megérkezett a nyári munkahelyére.
Néhány perc múlva megérkeztünk a farmunk közelében lévő kis faluhoz. Míg apa tankolt addig én kicsit megmozgattam a lovakat, és adtam nekik friss vizet, Mac meg elment fizetni.
Mivel sokan voltak így várnunk kellett rá, de nem bántuk meg. Csokival és néhány dobozod üdítővel jött ki.
Az út maradékában vígan beszélgettünk. Mikor megérkeztünk pont akkor hajtott ki a nagy busz ami általában az idény munkásainkat hozta.
-Na gyorsan ide értek-mondta apa.
Megvontam a vállam, majd mikor végre megállt a kocsi kipattantam, majd és rohantam a lószállítóhoz. A két kanca már nagyon várta, hogy egy jót vágtathasson a karámban. Boldog nyerítés közepette, kezdtek el szaladni a kerítés mentén, én meg csak néztem rájuk. Mac megállt mellettem és figyelte ahogy a lovak játszanak a naplementében.
-Na gyertek. A többiek biztos várnak már minket-mondta apa.
A házban nagy volt a felfordulás. Armin a PSP-jét kereste  Alexy meg csak a lépcső aljában nevetett.
-Hát itt mi történt?-kérdeztem.
-Húgi!!!!!!-kurjantotta Alexy, majd jó szorosan megölelt.
Alig kaptam levegőt, de ez őt nem érdekelte.
-Engedj már el te bolond srác-mondta, majd eltoltam magamtól.
Levegőért kapkodtam, de ő csak nevetett. Végül meglátta mögöttem Macet aki biztos furcsán nézhetett rá.
-Szia... Alexy vagyok A.J mostoha bátyja. Kit köszönthetek a személyedben?-kérdezte Alexy csillogó tekintettel.
-Mac vagyok A.J vér szerinti bátyja.
A két fiú csak nézett egymásra, majd végül megenyhülve kezet ráztak.
-Ha zack ezt látná-mondtam nevetve Alnak, mire elvörösödött.
-Még jó, hogy nincs itt-mondta a fiú.
-Alexy! Hova a francba tettet a játékkonzolom?!-jött ki Armin a nappaliból.-A.J szia Húgi mikor jöttél meg?-kérdezte Armin.
Jó szorosan megölelt, aminek nem örültem annyira, mint amit az öccsétől kaptam. Mivel még mindig görcsösen szorított magához, ezzel jelezve, hogy még mindig nem mondott le arról, hogy egyszer az övé leszek.
-Ha nem akarsz balhét engedj el kérlek-mondtam halkan, mivel éreztem Alexy és MAc kisugárzását.
Armin kelletlenül elengedett-majd Macre tévedt a tekintete.
-Te meg ki vagy?-kérdezte ellenségesen.
-AJ. testvére.
-Az hogy lehet? Hiszen te meghaltál-mondta Armin.
Mielőtt nagy balhé keletkezett volna, gyors elmeséltem nekik, hogy mi történt két éve. Alexy lelkesen fogadta, hogy van még egy bátyja, de Armin csak megvetően nézett rá. Szinte kézzel tapintható volt a feszültség.
-Gyerekek mi elmentünk a faluba vacsorázni-mondta nevelő anyu, majd kiment a házból.
-A régi szobám ugye még szabd?-kérdezte Mac.
Csak bólintottam, ő meg felment.
-Armin mi a fene bajod van?-kérdeztem idegesen.
-Semmi. Most komolyan, hogy van az, hogy neked mindig minden fontosabb mint mi!-kérdezte mérgesen.
-Nem értelek...
-Akkor mondom másként! Miért nem tudsz itthon maradni velünk?! Azok a nyamvadt versenyek és gebék fontosabbak mint mi?!-kérdezte kiabálva.
-Ha megbántottalak valamivel akkor szólj, de ne merd gebének nevezni a lovaimat! Mivel sértettelek meg?
-Mivel? Még kérded? Alexy a megmondhatója, hogy soha senkit nem szerettem. Gondolkozz egy kicsit...
-Még mindig ezen vagy?  Azt mondtad megérted a gondolkodásomat. Miért nem fogod fel, hogy mi testvérek vagyunk?-kérdeztem.
-Sokkal inkább az a rossz az egészben, hogy meg se próbálja titkolni, hogy szerelmes beléd-mondta Mac a lépcső tetejéről.
-Neked ehhez semmi közöd! Tűnj el!-mondta Armin majd megragadta a karom.
Hallottam ahogy Alexy utánunk kiált, és Mac dübörgő lépteit, de nem érdekelt. Mielőtt a fiú kihúzhatott volna az udvarra, megálltam és vissza rántottam. Arra azonban nem számítottam, hogy Ahogy vissza rántom Armint az pont Mac oklének fog neki csapódni.
-Nem érdekel mi a véleményed rólam, de jelen állás szerint az öcsém vagy. Az öcsém akinek fel kell fognia, hogy a saját húgába nem szerethet bele az ember!
-Mac!-szóltam a fiúra, de az csak a falhoz nyomta Armin.
-A.J gyere menjünk fel. A bátyádnak igaza van. Valakinek észhez kell téríteni Armint.
Al megfogta a kezem és felhúzott a szobámba, így nem tudtam meg, hogy mit csinál a két fiú odalent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése