-Szia hát te?-kérdeztem.
-Nem hagyhatlak a két legjobb barátomra, mert ezek ketten nagyon durva hógolyó csatákat tudnak vívni-mondta a fiú, majd a háta mögül előkapott egy hógolyót és megdobta vele Armint.
-Na! Ezt még vissza kapod!
Az ikrek elkezdték dobálni a hógolyókat, Kentin meg nevetve elém állt, mikor felém repült egy kósza "lövedék".
-Bocsi-mondta nevetve és kipirulva, miközben a hátát érték a hógolyók.
-Te kezdted-mondtam nevetve.
Kentin szájon puszilt, majd megint támadásba lendült. A fiúk egészen az iskoláig dobálóztak, de ott hirtelen abba hagyták. Kentin mellé akartam lépni, de az megfogta a kezem és maga mögé húzott. Kinéztem a válla felet és megláttam Nathalient.
-Ugyan már nem érdekel, menjünk be!-mondtam nekik.
-Csak hogy Nathalien rád vár-mondta feszülten Kentin.
-Akkor várjon-mondtam, majd összekulcsoltam az ujjam a fiúéval.
Barátom rám nézett, majd elindultunk. Arminék kicsit lemaradva jöttek utánunk. A szöszin láttam, hogy hozzám akar lépni, de én csak elnéztem mellette, és úgy csináltam mint aki fázik, így közelebb húzódtam Kentinhez. Kicsit tényleg fáztam, és jól esett a fiú közelsége.
-Szia A.J beszélhetnénk?-kérdezte elénk lépve a szőke fiú.
-Neked csak Jenna, és nem érdekel, hogy mit akarsz mondani!-mondtam mérgesen.
-Mintha mondtam volna neked valamit karácsonykor-mondta mérgesen Kentin, és közelebb húzott magához.
-Nem veled akarok beszélni hanem vele-mondta Nath.
-Kentin hagyd. Nem ért a szóból-mondtam, majd bementem az épületbe, magam után húzva a fiút.
-Miért húztál el?
-Csak azért te buta, mert ha nem teszem akkor megint megütöd, és az nem lenne szerencsés a kamerák előtt-mutattam fel az egyik kamerára ami a bejárati ajtót figyelte.
Kentin ezen elgondolkodott, majd bólintott. Beraktuk a szekrényekbe a kabátjainkat, majd bementünk a terembe. Pinkie szinte azonnal a nyakamba ugrott, majd nem feldöntve ezzel engem.
-Szia neked is-mondtam.
-Annyi minden történt tegnap!-mondta izgatottan.
-Oké, de ne öld meg!Még szeretnék vele maradni jó sokáig-mondta Kentin nevetve.
Pinkie elengedett, majd a helyemre rángatott. Míg ő csacsogott, addig én a nyakláncommal babráltam.
Szerencsémre a tanát időben jött. Az órák hamar elteltek. Délután Kentin kérésére elmentem vele a parkba. Ott összefutottunk Arminékkal, akik hógolyó csatát vívtak Castiellel, és Lysanderrel. Kentin persze beszállt a játékba, én meg egyedül maradtam. Egy kis idő múlva Alexy lépett mellém.
-Most te jössz. Mi már csurom vizesek vagyunk te se maradj ki-mondta, majd elkezdett körém tolni egy csomó havat.
-Ti meg mit csináltok a barátnőmből?-kérdezte Kentin nevetve, mikor meglátta, hogy a testvéreim mit csinálnak belőlem.
-Ne már ez tök csiki! Nem akarok hóember lenni!-mondtam.
-Hé nézzétek ki megy éppen haza felé!-szólalt meg váratlanul Castiel.-Nathalien a stréber hülye-mondta, majd megdobta egy hógolyóval.
A következő már ott volt a kezében, de Nath nagy morgás közepette elment.
-Gyáva féreg ez. Hogy bírtunk vele koncertezni?-kérdezte Castiel, majd ő is elnevette magát rajtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése