A kis beteg karácsonya

Reggel mikor felébredtem Kentin még ott volt mellettem, de már nem aludt. Igazából az ébresztett fel, hogy végig simít az arcomon. Ahogy kinyitottam a szemem meglepődve tapasztaltam, hogy a ház nagyon csendes, és hogy Kentinen másik póló van.
-Jó reggelt így karácsony napján. Nagyon ki lehettél merülve ha két  napot egyfolytában átaludtál-köszönt a fiú.
-Neked is jó reggelt-akartam mondani, de krákogáson kívül nem jött ki más a torkomon.
-Hát igen nagyon csúnyán megfáztál. Apud csak úgy volt hajlandó itt hagyni, ha megígértem, hogy vigyázok rád.
Kérdőn néztem rá, de ő csak nevetett. Kentin felhúzott, majd segített ülve maradni.
-Most itt maradsz hozok egy pohár forró teát neked-mondta, majd magamra hagyott.
Persze nem hallgattam rá. Miután kicsit megmostam az arcom lementem a konyhába.
-Nem megmondtam, hogy maradj az ágyban? Most oda a meglepetés-mondta Kentin.
Egy rántottával bíbelődött, amin persze jót mosolyogtam. Segítettem neki, nehogy oda égesse, majd leültem az asztal mellé.
A torkom nagyon fájt, és ki voltam száradva. A fiú elém tett egy nagy gőzölgő citromos teát, majd a rántottát kettészedve leült velem szembe enni. Gyakran kaptam el a tekintetét, ahogy engem nézett,és ilyenkor zavarba jöttem, de ő csak nevetett.
Miután megettük a reggelit bicebócán ugyan, de követtem a napaliba. Karácsony révén rengeteg karácsonyi film ment, és ennek a többsége szerelmes volt. Kentin nem zavartatta magát. Betakart egy takaróval, majd magához húzott.
Ebédre pizzát rendeltünk, és miután megérkezett a fiú ugyan úgy ült be mellém mint előtte. Kentin ügyelt ara, hogy mindig meleg tea legyen előttem, amit gondosan készített el nekem.
-Legalább megbírok már szólalni-mondtam rekedten.
-Az is valami. Holnapra már jobban leszel.
Kentin lehajolt hozzám, és majdnem megcsókolt, amikor csöngettek. Kelletlenül keltem ki a meleg öleléséből, majd a fájós lábbal az ajtóhoz léptem. Résnyire nyitottam az ajtót, majd rögtön be is akartam csukni, de egy láb megakadályozott ebben.
-A.J Beszélnünk kel-mondta Nathalien.
-Neked csak Jenna-mondtam fájó torokkal.
-Kérlek. Ami a bulin történt az nem én voltam. Az a lány bedrogoztatott, majd elcsábított. Amint a szer hatása elmúlt felhívtalak, mert aggódtam érted, hogy...
-Ennyire bolondnak ne nézz már! Egyetlen drog sem múlik el ilyen hamar!-mondtam, bár már alig volt hangom.
A hideg jött be a házba, de a szőke fiút nem érdekelte, hogy egy trikón és egy rövid nacin kívül nincs rajtam semmi. Csak állt az ajtóban, és arra várt, hogy beengedjem. Váratlanul egy kéz érintette a vállam meg, majd intett, hogy lépjek mögé.
-Azt mondta nem akar veled beszélni. Nehéz ezt megérteni?-kérdezte Kentin halkan, de annál nagyobb fenyegetéssel a hangjában.
-Te meg mit keresel itt katona gyerek?
-A legjobb barátom, aki miattad kificamította a bokáját, és elég rendesen megfázott. Ha ezek után van még kedved itt dekkolni akkor csak rajta.
-Nem veled akarok beszélni hanem vele. Engedj be!
-Tűnj el mielőtt olyat teszek amit lehet, hogy én is megbánok a végén!
-Fenyegetőzöl?
-Lehet. Hogy van képed még idejönni? Nem fogtad fel, hogy A.J miattad szenvedett a minap? Tűnj el!
-Ha nem tudnád a barátja vagyo...
Nathalien egy jól irányzott pofon hallgattatta el. A fiú hátra tántorodott, de végül felegyenesedett. Azt hittem, hogy vérezni fog valamije, de semmi baja nem lett.
-Ne nevezd magad a barátjának! Fogalmad sincs róla, hogy mennyire összetört lelkileg! Fogalmad sincs arról, hogy milyen volt a gyerek kora. Nem tudod mennyien bántották már meg. Ha tisztában lennél ezzel, akkor nem lennél itt hogy bocsánatot kérj tőle! Ha szeretted volna valaha is akkor nem csaltad volna meg olyan lánnyal aki nem is az iskolánkba jár! Tűnj el az életéből! Jenna nem lesz a játékszered, hogy aztán eldobd megint!
Kentint még soha nem hallottam ilyen mérgesen beszélni. Nem kiabált, de hallottam, hogy nagyon mérges. Nathalien rám nézett a barna hajú fiú válla felett, mire az kihúzta magát. A szőkeség tekintetében haragot, és mérget véltem felfedezni ami megrémített. Mielőtt még Kentin megint behúzhatott volna neki zsebre dugta a kezét, majd elment.
A fiú becsapta az ajtót, majd remegő kezekkel meg állt előttem. Nem nézett rám, így kénytelen voltam kicsit közelebb lépni felé.
-Nem hagyom, hogy megint megbántson-rántott magához közel Kentin.
-Szeretlek Kentin-súgtam a fülébe.
Nem tudom, miért mondtam ki, de megtettem. A fiú eltolt magától, majd miután a szemembe nézett, váratlanul megint közelebb húzott magához.
-Én is szeretlek-súgta ő is.
A könnynek felszöktek a szemembe. Miközben nevettem sírtam is. Végre tudtam, hogy a Nathhal való kapcsolatomból mi hiányzott(amiről nem akartam tudomást szerezni), a szeretet. Az igaz szeretett amit Kentintől megkaptam.