Jó testvér

-A te döntésednek kell lennie. Minden esetre legközelebb jobban vigyázz magadra-mondta apa szomorúan.
-Köszönöm, hogy meghallgattál-mondtam, majd átkaroltam.
Kevés apa van aki ilyen higgadtan tűri ha a lánya egy iszonyú nagy hülyeséget vall be neki. Láttam, hogy nem örült annak amit hallott, de az is látszott rajta, hogy örül a bizalmamnak.
-Hívd fel, és beszéld meg vele a döntést. Bárhogy döntesz rám számíthatsz-mondta, majd Mac társaságában kiment a szobából.
A telefonnal babráltam, majd felhívtam Kentint. A fiú azonnal felvette. Megígérte, hogy öt perc múlva átjön, majd letette. Az ablakhoz álltam, és csak néztem, hogy mikor jön meg. Nyár vége volt.
A levegő kellemesen meleg volt, de már érezhető volt az ősz közeledte. Amikor megláttam Kentint az utca végén, felsóhajtottam, majd lementem elé.
-Szia kicsim-mondta, majd a karjaiba kapott.
-Egy hete nem láttalak-mondtam.-Jaj.
-Baj van?-aggodalmaskodott Kentin.
-Igen ha annak vesszük. Menjünk el sétálni-mondtam közben próbáltam nem elszédülni ami nem ment könnyen.
A parkba mentünk, és ott leültünk egy padra.
-Mond te hogy állsz az apaság gondolatával?-kérdeztem váratlanul.
-Sehogy nem szeretem a gyerekeket.
-És ha neked lenne?
-Még jó , hogy nincs. Miért kérdezed?
Felsóhajtottam,, de nem mondtam semmit. Ha így áll hozzá akkor nem számíthatok jóra:-Kentin én terhes vagyok-mondtam halkan.
-Hogy mi vagy?-kérdezte idegesen a fiú.
-Terhes vagyok tőled-mondtam halkan.
-Az nem lehet! Mind össze kétszer maradtunk éjszakára kettesben, és... akkor is...
-Akkor se védekeztünk-mondtam szemlesütve.
Percekig hallgattunk, majd a fú megtörte a csendet:-Meg akarod tartani?-kérdezte.
Reménykedve mondtam, hogy igen, de rögtön megbántam.
-Akkor tartsd meg. Rám azonban csak annyira számíts, hogy nem mondom el senkinek se-mondta, majd elment.
Számítottam rá, hogy nem akarja, hogy megtartsam, de, hogy ennyire arra nem. Még csak fel sem ajánlotta, hogy vetessem el. Csak fogta magát és itt hagyott. Egyedül és magányosan. A könnyek szöktek a szemembe, de nem sírtam. Lassan mentem haza. A hasam fájt, de nem érdekelt.
-Szia A.J. Anyáék elmentek valahová. Mit csináltál az apáddal, és a bátyáddal? Nagyon savanya képet vágtak-fogadott Armin a maga nem törődöm stílusába.-Baj van?-kérdezte mikor emglátta az arcom.
-Armin!-mondta, majd zokogva a nyakába ugrottam.
A fiú meglepődött, de azért átkarolt.

-Na mi a baj?-kérdezte aggódva.-Úgy tudtam, hogy nem állsz velem szóba.

Próbált megnevettetni, de nem sikerült neki.

-Akkora egy ribancnak érzem magam-mondtam a vállába zokogva.

-Miért is? Te nem vagy ribanc nekem elhiheted. Sok lányt ismerek akire ez elmondható, de te nem vagy az. Gyere meséld el, hogy mi a baj-mondta, majd bevitt a nappaliba.

Leültünk a kanapéra, majd szégyenkezve elmondtam neki, hogy mi történt. Ő nem mondott semmit egyszer se szólt közbe, egészen addig míg ahhoz a részhez nem értem, hogy Kentin ott hagyott a parkban.

-Ez a barom komolyan azt mondta neked amit mondott?-kérdezte Armin hidegen.

-Igen.

-Barom, nem tudok mást mondani rá...Jenna most mihez kezdesz?-kérdezte bizonytalanul.

-Elvetetem a babát-mondtam keserű száj ízzel.

-Csak amiatt a hülye miatt? Ha neki nem kell a saját gyereke akkor ne te szenvedj. Apád biztos megérti ha megtartod, és én szívesen segítek neked felnevelni...

-Kedves vagy, de nem miatta teszem ezt-mondta a szájára téve a kezem.-Ha ő nem akarja a saját gyerekét akkor nincs értelme kimaradnom az iskolából. Anya hagyott Macra is és rám is egy városi házat. Fogom a holmim, és a lovaim, majd átköltözöm lehetőség szerint még a suli előtt. Minél hamarabb keresek, majd a dokinál egy időpontot, és elvetettem a babát-mondtam .

-Ne költözz el kérlek-mondta Armin.

Ahogy a szemébe néztem láttam, hogy könnyesek a szemei.

-Nyugi bármikor jöhettek, majd-mondtam, majd az oltalmazó karjaiba bújtam.

Néhány nappal később már a saját kis házamban aludtam. Az éjszaka csendjeire azonban többször felriadtam. Másnap idegesen mentem az orvoshoz. A műtét után apa haza hozott saját felelősségre. A nappaliban ültem szomorúan, és elgondolkozva, mikor csengettek. Armin volt az egy jó nagy tábla mogyorós csokival.

-Nem baj ha ma itt alszom? Holnap biztos kell, majd a segítség az etetéskor-mondta.

-Armin te félsz a lovaktól-mondtam, majd nagy nehezen vissza mentem a nappaliba.

-Nem és róluk beszéltem. Azt apud intézi, majd. Én rád gondoltam-mondta, majd leült a kanapém elé.

-Akkor maradhatok?

Csak bólintottam, majd lefeküdtem a kanapéra. Szinte rögtön el is nyomott az álom.

***Armin***

Jenna szuszogva aludt a hátam mögött. Kicsit mocorgott, majd a homlokát a lapockámnak nyomta, kezeivel, meg gyengéden megfogta a felsőm. Óvatosan megfogtam a kezét, majd engem is elnyomott az álom.