Kellett egy kis idő amíg túl tettem magam a Nathalienes eset után. Szerencsére Kentin nem nézett hülyének, ha a folyosó kellős közepén minden előjel nélkül elbújtam a takarásába. Bár a szőke gyerek még próbálkozott, de be látta, hogy nem csak Kentintől kell félnie, ha engem akar megkapni. Ott voltak Arminék akik nehezen tudták magukat türtőztetni, és persze még Castiel és Lysander. A vöröske csak azért nem eset neki, mert Lys állandóan lefogta.
-Legyen már végre vége-morgott mellettem Kentin.
Nevetve löktem rajta egy kicsit a vállammal, mire vissza lökött. Persze nem volt durva, de elég volt ahhoz a mozdulat, hogy elveszítsem az egyensúlyom. Ha nem karolja át a derekam biztos elesek.
Mellettünk mindenki unottan állt, és várta, hogy az igazgató nő befejezze a mondandóját.
-Akkor most mindenkit megkérek arra, hogy fáradjon be az osztályterembe a bizonyítvány kiosztáshoz-mondta az igazgató nő.
-Na mi akkor el is köszönünk-mondtam Kentinnek, mikor az osztály elindult befelé a terembe.
-Jaj. Hosszú lesz a nyár nélküled, sóhajtott a fiú, majd hosszan megcsókolt.
Hát igen a nyári szünet kezdetével apa kijelentette, hogy amint megvan az évzáró mind megyünk a farmra. Armin nem igazán örült neki, de mikor megnyugtattuk, hogy felőlünk lehet egész nap a házba bele ment.
-Legközelebb gyere te is- mondtam.
-Úgy lesz na én megyek, mert az ofő még leharapja a fejem. Vigyázz magadra!-mondta Kentin, majd bement a többiek után az épületbe.
-Indulhatunk?-kérdeztem Arminékat.
-Kezdjük a partyit!-kiáltotta boldogan Pinkie.
Hát igen barátnőm mindenáron megakarta tudni, hogy milyen az élet a farmon így velünk jön. Még az évzáró előtt elkértük a bizonyítványainkat, hogy minél hamarabb elindulhassunk. Bár Pinkie az energikusabb, most ő neki is loholnia kellett utánam, ahogy szaladtunk haza.
-Berakom a lovakat, ti meg hozzátok a bőröndöket-mondtam miután gyors átöltöztem.
Levettem a fekete kalapot, majd feltettem a bátyám volt kalapját. Ahogy elszaladtam a többiek mellett, láttam ahogy ők pakolják a bőröndöket.
-Íháov!-kiáltottam, mikor beléptem az istállóba.
Apple Jack boldogan nyerített, ahogy Szellő is. Black Jack már a padlót kaparta a patáival. Kivittem a csődör felszerelését a lószállítóba, majd a többiekét is. Gondosan bekötöttem a lovakat, majd Szellő fejére tettem a fekete kalapot.
-Indulhatunk?-kérdeztem.
Miután bólintottak beültem a volán mögé, és elindultunk. A hangulat nagyon jó volt hála érte Pinkinek. Az út végre kicsit elfáradtak, de nem zavart. Egy év után újra a farmon voltam, és nekem csak ez számított.
Ahogy kivezettem a lovakat a karámba Apple Jack nagyokat rúgott örömében. Együtt tudtam érezni vele.
-Na végre, hogy itt vagytok. A.J holnap kezdődik a verseny szezon jó lenne ha addigra kipihennéd magad, de sajnos nekünk menni kell-mondta apa.
Alig egy óra múlva már megint úton voltunk. Igaz kisebb utánfutóval, és apa kocsijával, de úton voltunk. Apple Jack és Szellő unta az autózást, de nem adtak ennek különösebben hangot. Este tízre már a szomszéd településen voltunk a szállodában. A házinéni kedvesen, és régi ismerősökként üdvözölt minket.
-Jaj drágáim majdnem el is felejtetem. Jeremy és a fia is itt lesznek a versenyen, és arra kérnek téged, hogy menj beszélj velük-mutatott apámra.
-Veled mehetek?
-Gyere-mondta apa.
Jeremy és a fia régi barátja volt apának. Igaz azóta nem beszéltek egymással, amióta Mac meghalt. Jakson és az én bátyám nagyon hasonlítottak egymásra. Aki nem ismerte őket az nem tudta megkülönböztetni, és könnyen azt hihette, hogy ikrek. Az igazság az, hogy Jakson három évvel idősebb volt mint a bátyám, és csak azért hasonlítottak, mert unoka testvérek voltak.
Ahogy átvágtunk a városon kicsit izgatott lettem.
-Jeremy!-kiáltott apa boldogan, mikor meglátta őket.
-Szia Jellard... A.J-mondta szomorúan.-Volna egy kis gond.
Apával meg álltunk. Jeremy soha nem volt ilyen komoly, mindig vidám és életerős volt, így sokkolt minket, hogy így látjuk.
-Komoly dolog történt.
-Mi a baj?-kérdezte apa.
-Két éve azon a végzetes rodeón...
-Ne is mond kérlek...
-A kórházba szállításnál tévedés történt.
-Mi?-kaptam fel a fejem.
-Nem Mac volt az aki meghalt, hanem Jakson. Ugye nektek azt mondták, hogy MAc volt aki a szállításkor meghalt, de nem.
-Mac meghalt. Te is tudod-mondta apa szomorúan.
-Nem halt meg. Elvesztette az emlékeit, és csak Jakson nevére emlékezett, ezért hitték azt, hogy ő Jakson. Néhány hete megemlítettem neki a nevetek, hogy ti is itt lesztek. Az Apple szó hallatán felkapta a fejét, majd görcsös fejfájása lett. Az első ami beugrott neki az te voltál A.J-mondta Jeremy.- Amint beugrott a neved az emlékei rögtön vissza tértek.
-Az nem lehet...
-Én is ezt hittem, de a Macnak a ti családi jegyetek van a vállára tetoválva, nem pedig a mienk.
-Mac életben van?-kérdeztem halkan.
-Fordulj meg-mondta Jeremy.
Nem akartam hinni a szememnek. Mögöttem élet nagyságban ott állt Mac. Szőke haját most is mint mindig felkötve horda. Szeme csillogott ahogy rám nézett, de nem bírt megszólalni. Csak néztünk egymás szemébe, végül én voltam az aki először lépett.
-Mac!-kiáltottam boldogan, majd a nyakába ugrottam.
-Húgi-mondta, majd megpörgetett a levegőben.
Ölelkezve álltunk percekig, majd végül elváltunk. Ahogy Jeremy felé fordultam láttam, hogy bólint, majd elmegy.
Az éjjel alig bírtam magammal. Annyira örültem Macnek, hogy mikor megcsörrent a telefonom, elkezdtem duzzogni, addig míg meg nem láttam, hogy ki az. Szegény Kentin kicsit meglepődött, mikor elmeséltem neki, hogy mi történt aznap velem. Persze sokáig nem beszélgettünk, mivel már elmúlt éjfél is, de én attól még pörögtem.
-Na jó húgi. Megígérem, hogy többet nem hagylak magadra, de most már aludj-mondta Mack.
Felé nyújtottam a kis ujjam, majd gyerekesen ígéretet tettünk, hogy vigyázunk egymásra.
Folytasd^^
VálaszTörlésKövi rész mikor lesz?
VálaszTörlés