Kocka versus farmer

Az egy hétig tartó versenyt nagy sikerrel zártuk. Apple Jack és Szellő is a maximumot nyújtotta, mindenben. Bár hulla fáradt voltam még sem bírtam aludni. Igaz Mac hagyott volna, de az én barna hajú barátom folyton csak dicsért, és azt mondta, hogy nagyon hiányzom neki.
-Te is hiányzol. Még mindig nem tudod, hogy apád hova küldött diákmunkára?-kérdeztem a fiútól.
-Sajna nem. Csak tudnám minek utaztam haza, ha már el is küld. Komolyan ennél még az is jobb amit Castiel kap a nyakába.
Egyet értettem vele. Szegény fiú egész évben a suliban van, és albérletben lakik. Mikor nyáron haza megy akkor meg az apja elküldi dolgozni. Sokáig beszélgettünk végül Kentin elköszönt mivel a busza megérkezett a nyári munkahelyére.
Néhány perc múlva megérkeztünk a farmunk közelében lévő kis faluhoz. Míg apa tankolt addig én kicsit megmozgattam a lovakat, és adtam nekik friss vizet, Mac meg elment fizetni.
Mivel sokan voltak így várnunk kellett rá, de nem bántuk meg. Csokival és néhány dobozod üdítővel jött ki.
Az út maradékában vígan beszélgettünk. Mikor megérkeztünk pont akkor hajtott ki a nagy busz ami általában az idény munkásainkat hozta.
-Na gyorsan ide értek-mondta apa.
Megvontam a vállam, majd mikor végre megállt a kocsi kipattantam, majd és rohantam a lószállítóhoz. A két kanca már nagyon várta, hogy egy jót vágtathasson a karámban. Boldog nyerítés közepette, kezdtek el szaladni a kerítés mentén, én meg csak néztem rájuk. Mac megállt mellettem és figyelte ahogy a lovak játszanak a naplementében.

-Na gyertek. A többiek biztos várnak már minket-mondta apa.

A házban nagy volt a felfordulás. Armin a PSP-jét kereste  Alexy meg csak a lépcső aljában nevetett.

-Hát itt mi történt?-kérdeztem.

-Húgi!!!!!!-kurjantotta Alexy, majd jó szorosan megölelt.

Alig kaptam levegőt, de ez őt nem érdekelte.

-Engedj már el te bolond srác-mondta, majd eltoltam magamtól.

Levegőért kapkodtam, de ő csak nevetett. Végül meglátta mögöttem Macet aki biztos furcsán nézhetett rá.

-Szia... Alexy vagyok A.J mostoha bátyja. Kit köszönthetek a személyedben?-kérdezte Alexy csillogó tekintettel.

-Mac vagyok A.J vér szerinti bátyja.

A két fiú csak nézett egymásra, majd végül megenyhülve kezet ráztak.

-Ha zack ezt látná-mondtam nevetve Alnak, mire elvörösödött.

-Még jó, hogy nincs itt-mondta a fiú.

-Alexy! Hova a francba tettet a játékkonzolom?!-jött ki Armin a nappaliból.-A.J szia Húgi mikor jöttél meg?-kérdezte Armin.

Jó szorosan megölelt, aminek nem örültem annyira, mint amit az öccsétől kaptam. Mivel még mindig görcsösen szorított magához, ezzel jelezve, hogy még mindig nem mondott le arról, hogy egyszer az övé leszek.

-Ha nem akarsz balhét engedj el kérlek-mondtam halkan, mivel éreztem Alexy és MAc kisugárzását.

Armin kelletlenül elengedett-majd Macre tévedt a tekintete.

-Te meg ki vagy?-kérdezte ellenségesen.

-AJ. testvére.

-Az hogy lehet? Hiszen te meghaltál-mondta Armin.

Mielőtt nagy balhé keletkezett volna, gyors elmeséltem nekik, hogy mi történt két éve. Alexy lelkesen fogadta, hogy van még egy bátyja, de Armin csak megvetően nézett rá. Szinte kézzel tapintható volt a feszültség.

-Gyerekek mi elmentünk a faluba vacsorázni-mondta nevelő anyu, majd kiment a házból.

-A régi szobám ugye még szabd?-kérdezte Mac.

Csak bólintottam, ő meg felment.

-Armin mi a fene bajod van?-kérdeztem idegesen.

-Semmi. Most komolyan, hogy van az, hogy neked mindig minden fontosabb mint mi!-kérdezte mérgesen.

-Nem értelek...

-Akkor mondom másként! Miért nem tudsz itthon maradni velünk?! Azok a nyamvadt versenyek és gebék fontosabbak mint mi?!-kérdezte kiabálva.

-Ha megbántottalak valamivel akkor szólj, de ne merd gebének nevezni a lovaimat! Mivel sértettelek meg?

-Mivel? Még kérded? Alexy a megmondhatója, hogy soha senkit nem szerettem. Gondolkozz egy kicsit...

-Még mindig ezen vagy?  Azt mondtad megérted a gondolkodásomat. Miért nem fogod fel, hogy mi testvérek vagyunk?-kérdeztem.

-Sokkal inkább az a rossz az egészben, hogy meg se próbálja titkolni, hogy szerelmes beléd-mondta Mac a lépcső tetejéről.

-Neked ehhez semmi közöd! Tűnj el!-mondta Armin majd megragadta a karom.

Hallottam ahogy Alexy utánunk kiált, és Mac dübörgő lépteit, de nem érdekelt. Mielőtt a fiú kihúzhatott volna az udvarra, megálltam és vissza rántottam. Arra azonban nem számítottam, hogy Ahogy vissza rántom Armint az pont Mac oklének fog neki csapódni.

-Nem érdekel mi a véleményed rólam, de jelen állás szerint az öcsém vagy. Az öcsém akinek fel kell fognia, hogy a saját húgába nem szerethet bele az ember!

-Mac!-szóltam a fiúra, de az csak a falhoz nyomta Armin.

-A.J gyere menjünk fel. A bátyádnak igaza van. Valakinek észhez kell téríteni Armint.

Al megfogta a kezem és felhúzott a szobámba, így nem tudtam meg, hogy mit csinál a két fiú odalent.

Az elvesztet testvér

(Bocsi most kicsit nagy lesz az időbeni ugrás. Remélem nem lesz zavaró, hogy januárból átmegyünk júniusba)
Kellett egy kis idő amíg túl tettem magam a Nathalienes eset után. Szerencsére Kentin nem nézett hülyének, ha a folyosó kellős közepén minden előjel nélkül elbújtam a takarásába. Bár a szőke gyerek még próbálkozott, de be látta, hogy nem csak Kentintől kell félnie, ha engem akar megkapni. Ott voltak Arminék akik nehezen tudták magukat türtőztetni, és persze még Castiel és Lysander. A vöröske csak azért nem eset neki, mert Lys állandóan lefogta.
-Legyen már végre vége-morgott mellettem Kentin.
Nevetve löktem rajta egy kicsit a vállammal, mire vissza lökött. Persze nem volt durva, de elég volt ahhoz a mozdulat, hogy elveszítsem az egyensúlyom. Ha nem karolja át a derekam biztos elesek.
Mellettünk mindenki unottan állt, és várta, hogy az igazgató nő befejezze a mondandóját.
-Akkor most mindenkit megkérek arra, hogy fáradjon be az osztályterembe a bizonyítvány kiosztáshoz-mondta az igazgató nő.
-Na mi akkor el is köszönünk-mondtam Kentinnek, mikor az osztály elindult befelé a terembe.
-Jaj. Hosszú lesz a nyár nélküled, sóhajtott a fiú, majd hosszan megcsókolt.
Hát igen a nyári szünet kezdetével apa kijelentette, hogy amint megvan az évzáró mind megyünk a farmra. Armin nem igazán örült neki, de mikor megnyugtattuk, hogy felőlünk lehet egész nap a házba bele ment.
-Legközelebb gyere te is- mondtam.
-Úgy lesz na én megyek, mert az ofő még leharapja a fejem. Vigyázz magadra!-mondta Kentin, majd bement a többiek után az épületbe.
-Indulhatunk?-kérdeztem Arminékat.
-Kezdjük a partyit!-kiáltotta boldogan Pinkie.
Hát igen barátnőm mindenáron megakarta tudni, hogy milyen az élet a farmon így velünk jön. Még az évzáró előtt elkértük a bizonyítványainkat, hogy minél hamarabb elindulhassunk. Bár Pinkie az energikusabb, most ő neki is loholnia kellett utánam, ahogy szaladtunk haza.
-Berakom a lovakat, ti meg hozzátok a bőröndöket-mondtam miután gyors átöltöztem.
Levettem a fekete kalapot, majd feltettem a bátyám volt kalapját. Ahogy elszaladtam a többiek mellett, láttam ahogy ők pakolják a bőröndöket.
-Íháov!-kiáltottam, mikor beléptem az istállóba.
Apple Jack boldogan nyerített, ahogy Szellő is. Black Jack már a padlót kaparta a patáival. Kivittem a csődör felszerelését a lószállítóba, majd a többiekét is. Gondosan bekötöttem a lovakat, majd Szellő fejére tettem a fekete kalapot.
-Indulhatunk?-kérdeztem.
Miután bólintottak beültem a volán mögé, és elindultunk. A hangulat nagyon jó volt hála érte Pinkinek. Az út végre kicsit elfáradtak, de nem zavart. Egy év után újra a farmon voltam, és nekem csak ez számított.
Ahogy kivezettem a lovakat a karámba Apple Jack nagyokat rúgott örömében. Együtt tudtam érezni vele.
-Na végre, hogy itt vagytok. A.J holnap kezdődik a verseny szezon jó lenne ha addigra kipihennéd magad, de sajnos nekünk menni kell-mondta apa.
Alig egy óra múlva már megint úton voltunk. Igaz kisebb utánfutóval, és apa kocsijával, de úton voltunk. Apple Jack és Szellő unta az autózást, de nem adtak ennek különösebben hangot. Este tízre már a szomszéd településen voltunk a szállodában. A házinéni kedvesen, és régi ismerősökként üdvözölt minket.
-Jaj drágáim majdnem el is felejtetem.  Jeremy és a fia is itt lesznek a versenyen, és arra kérnek téged, hogy menj beszélj velük-mutatott apámra.
-Veled mehetek?
-Gyere-mondta apa.
Jeremy és a fia régi barátja volt apának. Igaz azóta nem beszéltek egymással, amióta Mac meghalt. Jakson és az én bátyám nagyon hasonlítottak egymásra. Aki nem ismerte őket az nem tudta megkülönböztetni, és könnyen azt hihette, hogy ikrek. Az igazság az, hogy Jakson három évvel idősebb volt mint a bátyám, és csak azért hasonlítottak, mert unoka testvérek voltak.
Ahogy átvágtunk a városon kicsit izgatott lettem.
-Jeremy!-kiáltott apa boldogan, mikor meglátta őket.
-Szia Jellard... A.J-mondta szomorúan.-Volna egy kis gond.
Apával meg álltunk. Jeremy soha nem volt ilyen komoly, mindig vidám és életerős volt, így sokkolt minket, hogy így látjuk.
-Komoly dolog történt.
-Mi a baj?-kérdezte apa.
-Két éve azon a végzetes rodeón...
-Ne is mond kérlek...
-A kórházba szállításnál tévedés történt.
-Mi?-kaptam fel a fejem.
-Nem Mac volt az aki meghalt, hanem Jakson. Ugye nektek azt mondták, hogy MAc volt aki a szállításkor meghalt, de nem.
-Mac meghalt. Te is tudod-mondta apa szomorúan.
-Nem halt meg. Elvesztette az emlékeit, és csak Jakson nevére emlékezett, ezért hitték azt, hogy ő Jakson. Néhány hete megemlítettem neki a nevetek, hogy ti is itt lesztek. Az Apple szó hallatán felkapta a fejét, majd görcsös fejfájása lett. Az első ami beugrott neki az te voltál A.J-mondta Jeremy.- Amint beugrott a neved az emlékei rögtön vissza tértek.
-Az nem lehet...
-Én is ezt hittem, de a Macnak a ti családi jegyetek van a vállára tetoválva, nem pedig a mienk.
-Mac életben van?-kérdeztem halkan.
-Fordulj meg-mondta Jeremy.
Nem akartam hinni a szememnek. Mögöttem élet nagyságban ott állt Mac. Szőke haját most is mint mindig felkötve horda. Szeme csillogott ahogy rám nézett, de nem bírt megszólalni. Csak néztünk egymás szemébe, végül én voltam az aki először lépett.
-Mac!-kiáltottam boldogan, majd a nyakába ugrottam.
-Húgi-mondta, majd megpörgetett a levegőben.
Ölelkezve álltunk percekig, majd végül elváltunk. Ahogy Jeremy felé fordultam láttam, hogy bólint, majd elmegy.
Az éjjel alig bírtam magammal. Annyira örültem Macnek, hogy mikor megcsörrent a telefonom, elkezdtem duzzogni, addig míg meg nem láttam, hogy ki az. Szegény Kentin kicsit meglepődött, mikor elmeséltem neki, hogy mi történt aznap velem. Persze sokáig nem beszélgettünk, mivel már elmúlt éjfél is, de én attól még pörögtem.
-Na jó húgi. Megígérem, hogy többet nem hagylak magadra, de most már aludj-mondta Mack.
Felé nyújtottam a kis ujjam, majd gyerekesen ígéretet tettünk, hogy vigyázunk egymásra.

Félelem és aggódás

Csendesen ácsorogtam a bazár előtt, és vártam, hogy Kentin megjöjjön. A fiú már húsz percet késett, ami aggasztott. Nem volt rá jellemző, hogy ennyit késsen.
-Nem fog jönni-mondta váratlanul valaki mögöttem.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem ijedten.
-Csak úgy hogy láttam ahogy elindul, majd vissza fordul-mondta Nathalien gúnyosan.
Elhúzódtam tőle, de ő ugyan úgy közelebb lépett. Mire észbe kaptam, hogy mit csinál már vagy jó húsz méterrel arrább terelt. Kiakartam kerülni, de ekkor hátranézet a válla felett, majd berántott egy szűk utcába. Befogta a számat, majd elkezdett hátra húzni. Szemében láttam a vad perverz örömöt.  Megint befordult velem egy utcába, majd a falnak lökött. Mielőtt bármit tehettem volna lerántotta rólam a kabátot, majd a kezem lefogva, elkezdte csókolni a nyakam. Próbáltam eltaszítani magamtól, de túl erős volt.
-Megnyugodhatsz. Én voltam az első barátod, és én leszek az aki elveszi a szüzességed-súgta a fülembe.-Nem fogom hagyni, hogy az a ostoba katona gyereké legyél majd.
Elfogott a rémület. Ösztönösen felemeltem a bal lábam, és izomból rúgtam. Sajnos nem a gyenge pontja lett eltalálva, csak jobb lába, de ez nem volt elég. Nathalien csak még nagyobb erővel kezdte el szívni a nyakam. A fiú elkövetett egy apró hibát, még pedig, hogy elengedte a kezem. Én ekkor cselekedtem.

***Kentin***

Miért nem volt ott tegnap?-csak ez járt a fejemben. Tisztában voltam vele, hogy késtem, de akkor is. Legalább a telefont felvehette volna.
-Hé Kentin! A.J merre van?-kérdezte Pinkie.
-Nem tudom. Tegnap nem jött el a randira, és a telefonját se veszi fel. Remélem csak valamelyik lóval van gond, és nem haragszik rám azért mert késtem a randiról-mondtam.
Pinkie megakart szólalni, de ekkor a tanár be jött. A.j nem jött suliba.
-Hé nézzétek már. Mi van szöszi ki látta így el a bajod? Adnék neki egy pacsit az biztos-mondta az egyik szünetben Castiel, mikor meglátta Nathalient.
A szőke srác elég rendesen sántított a jobb lábára. Látszott rajta, hogy nagy a fájdalma, de szólt semmit.
-Mi lenne ha választ adnál a kérdésemre?-kérdezte Castiel mérgesen.
-Hagyd Cast! Nem szeretném ha kirúgnának-mondta Lysander békítően nyugodt hangon.
Csak figyeltük ahogy a fiú elmegy előttünk.
-Csak nekem tűnt fel, hogy fel van repedve az ajka?-kérdezte Lys.
-Valaki jól helyben hagyta az biztos. Te Kentin a szőszike merre van?-kérdezte Castiel.
Válaszolni akartam, mikor elkaptam, hogy Nath rám néz. A bal arcán friss sebek voltak láthatóak. Valahogy nyugtalanság fogott el a láttán.

***A.J***

A reggeli etetés után visszahúzódtam Apple Jack boxába. Lovam csak néha állt fel mellettem, hogy igyon. Szellő szintén mellettem feküdt. A két kanca azt a látszatot keltette, hogy megvédenek bármi áron. Egyedül voltam itthon. Apa a farmon volt egész héten, a többiek, meg meglátogatták nevelő anyu anyukáját. A ház be volt zárva, hiszen a kerítésen át másztam be, már amennyire ez könnyen ment.
Fáztam és vacogtam. Nem mertem bemenni  a házba hiszen könnyen lehetett, hogy az a perverz állat ott keres először. Inkább maradtam a lovak közelében. Az éjszak még úgy is hideg volt, hogy a lovak melegítettek. A talaj kemény volt, és a széna szúrt. máskor soha nem fogtam fel, hogy az istállóban aludni, milyen kellemetlen tud lenni. Mindig szerettem a lovak között aludni, de most.
A kezem belilult a hidegtől, ahogy a bőröm többi része is. Hiába a lovak test melege csak fáztam. Fáztam lelkileg. Tudtam, hogy görcsös izmaimat csak egy kád forró víz tudta volna kiengedni, de ehhez be kellett volna mennem a házba.
-JENNA!-hallottam meg egy ideges kiáltást az udvar felől.
Mivel a szél nagyon fújt nem ismertem fel a hangot, de bíztam benne, hogy ne Nathalien legyen az. Apple Jack hangosan nyerített, jelezve az ismeretlennek, hogy hol vagyok. Az istálló ajtaja egy pillanatra kinyílt, majd becsukódott.
-A.J itt vagy?-hallottam meg Kentin aggódó hangját.
Helyettem megint Jack felelt. A fiú a boxhoz rohant, majd bejött.
-Kicsim-mondta, majd mellém térdelt.
Összerezzentem az érintésétől, amit ő is észre vett. Lesütöttem a kezemre a tekintetem.
-Ez nem a te véred ugye?-kérdezte Kentin, mikor meglátta a bal kezem.
-Nem-mondtam, majd a nyakába vettem magam.-Annyira féltem Ken.
-Nyugalom. Ugye Nathalien volt az?

***Kentin***

A.J Összerezzent, majd elkezdett sírni. Ahogy meg láttam a körmein az alvadt vért rá jöttem, hogy Nathalien miatt nem volt ott a randin. A fiú bal arcán, mélynek nem nevezhető, de csúnya karmolások voltak láthatók.
-Hogy sikerült annyira megrúgnod, hogy lesántuljon?
-Kentin kérlek ne...
Rendben, míg ő sírt addig én csak magamhoz húztam.

A.J nagyon sokáig sírt. Mikor végre elhallgatott, letöröltem a könnyeit, majd Szellőt vissza vittem a boxába.

-Gyre életem-mondtam, majd felemeltem a lányt földről.

A.J belecsimpaszkodott a nyakamba, és hagyta, hogy bevigyem a házba.

A barátok

A téli szünet hamar eltelt. Január első hétfője ugyan úgy indult minden iskolás nap. Megetettem a lovakat, majd átöltöztem, és végül megreggeliztem. A változatosság abból fakadt, hogy mikor indultunk volna az iskolába Kentin ott várt rám az ajtóval szemben.
-Szia hát te?-kérdeztem.
-Nem hagyhatlak a két legjobb barátomra, mert ezek ketten nagyon durva hógolyó csatákat tudnak vívni-mondta a fiú, majd a háta mögül előkapott egy hógolyót és megdobta vele Armint.
-Na! Ezt még vissza kapod!
 Az ikrek elkezdték dobálni a hógolyókat, Kentin meg nevetve elém állt, mikor felém repült egy kósza "lövedék".
-Bocsi-mondta nevetve és kipirulva, miközben a hátát érték  a hógolyók.
-Te kezdted-mondtam nevetve.
Kentin szájon puszilt, majd megint támadásba lendült. A fiúk egészen az iskoláig dobálóztak, de ott hirtelen abba hagyták. Kentin mellé akartam lépni, de az megfogta a kezem és maga mögé húzott. Kinéztem a válla felet és megláttam Nathalient.
-Ugyan már nem érdekel, menjünk be!-mondtam nekik.
-Csak hogy Nathalien rád vár-mondta feszülten Kentin.
-Akkor várjon-mondtam, majd összekulcsoltam az ujjam a fiúéval.
Barátom rám nézett, majd elindultunk. Arminék kicsit lemaradva jöttek utánunk. A szöszin láttam, hogy hozzám akar lépni, de én csak elnéztem mellette, és úgy csináltam mint aki fázik, így közelebb húzódtam Kentinhez. Kicsit tényleg fáztam, és jól esett a fiú közelsége.
-Szia A.J beszélhetnénk?-kérdezte elénk lépve a szőke fiú.
-Neked csak Jenna, és nem érdekel, hogy mit akarsz mondani!-mondtam mérgesen.
-Mintha mondtam volna neked valamit karácsonykor-mondta mérgesen Kentin, és közelebb húzott magához.
-Nem veled akarok beszélni hanem vele-mondta Nath.
-Kentin hagyd. Nem ért a szóból-mondtam, majd bementem az épületbe, magam után húzva a fiút.
-Miért húztál el?
-Csak azért te buta, mert ha nem teszem akkor megint megütöd, és az nem lenne szerencsés a kamerák előtt-mutattam fel az egyik kamerára ami a bejárati ajtót figyelte.
Kentin ezen elgondolkodott, majd bólintott. Beraktuk a szekrényekbe a kabátjainkat, majd bementünk a terembe. Pinkie szinte azonnal a nyakamba ugrott, majd nem feldöntve ezzel engem.
-Szia neked is-mondtam.
-Annyi minden történt tegnap!-mondta izgatottan.
-Oké, de ne öld meg!Még szeretnék vele maradni jó sokáig-mondta Kentin nevetve.
Pinkie elengedett, majd a helyemre rángatott. Míg ő csacsogott, addig én a nyakláncommal babráltam.
Szerencsémre a tanát időben jött. Az órák hamar elteltek. Délután Kentin kérésére elmentem vele a parkba. Ott összefutottunk Arminékkal, akik hógolyó csatát vívtak Castiellel, és Lysanderrel. Kentin persze beszállt a játékba, én meg egyedül maradtam. Egy kis idő múlva Alexy lépett mellém.
-Most te jössz. Mi már csurom vizesek vagyunk te se maradj ki-mondta, majd elkezdett körém tolni egy csomó havat.
-Ti meg mit csináltok a barátnőmből?-kérdezte Kentin nevetve, mikor meglátta, hogy a testvéreim mit csinálnak belőlem.
-Ne már ez tök csiki! Nem akarok hóember lenni!-mondtam.
-Hé nézzétek ki megy éppen haza felé!-szólalt meg váratlanul Castiel.-Nathalien a stréber hülye-mondta, majd megdobta egy hógolyóval.

A következő már ott volt a kezében, de Nath nagy morgás közepette elment.

-Gyáva féreg ez. Hogy bírtunk vele koncertezni?-kérdezte Castiel, majd ő is elnevette magát rajtam.

A szülinap

-Jó reggelt húgi! Ki az ágyból!-kiabált Alexy a fülembe.
-Még van öt percem!-mondtam mérgesen, de azért kikeltem.
Általában tíz percet még alszom az etetés után, de ebben meg akadályozott a kelekótya bátyám. Nem értettem, miért kell neki elrángatni már hajnalok hajnalán a plázába. Majd egy óráig próbáltatott velem olyan ruhákat amiket nem szeretek, majd elmentünk a gyorsétterembe reggelizni. Undorodva néztem ahogy Alexy megeszi azt a zsíros, és nem egészséges hamburgert, közben próbáltam enni a salátámat amit kértem.
-Al miért rángattál el?-kérdeztem fáradtan.
-Csak. még van egy hétvége a suli kezdésig, és gondoltam volna kedved eljönni kicsit velem lógni.
-De ma megakartam dönteni a saját rekordom a videójátékon amit tőletek kaptam karácsonyra-mondtam.
-Ma nem fogsz játszani. Nem sokára nyit a mozi. Elhívtam még két embert, hogy jól érezzük magunkat. Az egyik az én barátom, a másik meg a tied.
-Al te be pasiztál?-kérdeztem, mire a tesóm vidáman bólintott.
-Na gyere! Mindjárt kezdődik a film-mondta, majd megfogta a karom és maga után húzott.
-Alexy!-kiáltott ránk váratlanul egy fiú.
Legalább egy évvel fiatalabb volt Alnál, és kisebb is volt mint ő.
-Szia! Ugye nem vártár rám sokat?
-Nem, de ki ez a lány itt?Ugye nem akarod azt mondani, hogy...
-Nem ő a húgom.
-Hú meg nyugodtam. Szia Zeck vagyok. Bocsi az előbbiért, de kicsit még ideges vagyok ha a barátom közelében lányokat látok.
-Szia semmi baj, ez érthető. Jenna vagyok, de szólíts csak A.J-nek.
-Furcsa, hogy nem nézel le minket... Várj azt mondtam A.J? Csak nem az Apple család legfiatalabb lovasa?! Fantasztikus ahogy lovagolsz, és a lovad Appel Jack is gyönyörű! Mindig megveszem azt az újságot ami a versenyeiteket mutattatja. Tudod, hogy te vezeted a topplistát?
-Aham, elvileg. Sajnos borzalmas képeket raknak be rólam-nevettem zavartan.
Nem szerettem ha az alapján kapok elismerést, ha az újságban láttak. Persze ez benne volt, hiszen Apple Jack nem bírt veszíteni, így minden versenyt elsöprő pontokkal nyertünk meg.
-Na ti jól ki fogtok jönni... Na végre. Bocsi a korai ébresztésért, de nem akartam, hogy elkéss!-kiáltott át a bátyám a vállam felet.
-Korai reggeli mozizás A.J-vel ki nem hagynám-jött a válasz, majd két erős kar átkarolt.-Szia kicsim.
Kentin arcon puszilt, majd a vállamra tette a fejét.
-Csak ezért keltél fel korán?-kérdeztem.
-Igen.
Elpirultam, majd a tarkójára csúsztattam a kezem.
-Hé tubicáim jöttök?-kérdezte Al.
-Remélem nem engedett, hogy melléjük kerüljek-súgta Kentin a fülembe, majd megfogta a kezem, és utánuk húzott.
Szinte csak mi négyen voltunk a moziteremben. Alexy és Zack majd három sorral korábbra kaptak helyet, mi meg a legfelső sorba. Persze a filmre kevésbé figyeltem, mint Kentinre, aki végig fogta a kezem, és engem figyelt. Időnként, mikor különösképpen megfeledkezett magáról elkezdett csókolgatni. Nem tiltakoztam volna ellene, ha nem egy idős nő ült volna mellettünk, aki nem nézte jól szemmel a fiú tevékenykedését.
-NA akkor Zack ugye te is velünk jössz?-kérdezte Al a film után.
A fiú bólintott. Al és Zack előttünk sétáltak. Ahogy mi is ők is egymás kezét fogták, és nyíltan felvállalták, hogy együtt vannak.
-Végre nyugtom lesz tőle-súgta Kentin a fülembe.
Kicsit lemaradtunk a két fiútól, majd váratlanul megállt, és magához húzott. Csak tartott a meleg karjai között, majd megcsókolt.
Annyi érzelem volt a csókjaiban. Évek feszültségét még éreztem benne, de karácsony óta rengeteget enyhült ez az érzés. Valahogy az ő csókjait éreztem a leggyengédebbnek. Dakota váratlanul csapott le rám, és így vissza gondolva Nath meg végig követelőzött.
-Na gyere menjünk, mert a végén kikapok, ha sokáig itt tartalak.
Csintalan mosoly terült el az arcán, amit jól ismertem már. Mikor valamire készült akkor volt ilyen mosoly az arcán.
-Mire készülsz?-kérdeztem gyanakodva.
-Én semmire.
Kentin kinyitotta előttem a ház ajtaját, majd beterelt. Levette a kabátom, majd miután levettem a cipőm hirtelen befogta a szemem.
-Ne szólj semmit, csak bízz bennem-súgta, majd elkezdett terelgetni.
-Kentin még is mit...-nem fejeztem be, mert ekkor levette a kezét a szememről, és akkor...
-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!-kiáltották többen kórusban.
A nappali teljesen fel volt díszítve lufikkal és szalagokkal. Előttem a családom és a barátaim voltak. Pinkie és Fluttershy egy nagy tortát tartott a kezében, Rosa és Dash éppen szalagot dobtak rám, Armin Alexy berántott a sokaságba. Annyira meglepődtem, hogy azt se tudtam hogy mi történik körülöttem.
-Na jó mi folyik itt?-kérdeztem nagy nehezen.
-Bocsi a kellemetlen ébresztésért, de muszáj volt elcsalnom téged, míg Pinkie-ék megcsinálták a nappalit-mondta Alexy.
-Nem mond, hogy elfelejtetted a szüli napod-dorgált apa.
-Pedig, elfeledkeztem róla.
-Akkor ideje bulizni! Először a torta!-ugrált körül Pinkie, majd kicsit lökött rajtam.
-Felvágod velem a tortát?-kérdezte Kentin aki karjaiba estem.
Csak bólintottam. Nevelő anyu adott egy jó nagy kést a kezembe, majd a fiúval közösen felvágtuk a tortát. Miután ez megvolt apa invitálására, mindenki átadta az ajándékát. Pinkietől egy kézi könyvet kaptam, ami szerint megtanulhatok profi partiszervező lenni, Fluttershytól egy fotóalbumot, amibe már bele is tett néhány közös képünket, Armintól videójátékok sokasága árasztott el, Alexytől és Zacktől pedig ruhákat kaptam (szerencsére az én ízlésemnek megfelelőt még ha nem is westernes mind), Jadetől egy kis tuját, Roától egy páros belépőt a strandra (amit nagy kacsintás közepette adott át).
-Ez az én ajándékom.
Kentin egy nyakláncot tett a nyakamba. A vékony láncon egy apró ló formájú medál volt. Meg se bírtam szólalni, csak néztem a tükörképem, majd adtam Kentinnek egy apró puszit az arcára.
-Azért én se maradjak ki. Igazából én adom az ajándékunk felét, édesapád meg a másikat-mondta nevelő anyu.
Kezembe nyomot egy viszonylag nagy dobozt.
-Hú fekete lovagló ruha? És a legjobb bőr csizma? Ez most komoly?-kérdeztem meglepődve.
-Próbáld fel-mondta apu.
Gyors kimentem a fürdőbe, majd felöltöztem. A fekete wester lovagló ruha még jobban kiemelte, hogy milyen giliszta vagyok, de nekem akkor is tetszett.
-Tökéletes. Na most jön az én felem. Ez csak a fél fele. A többi kint van-mondta apa, majd egy takaróval letakart valamit adott a kezembe.
-A súlya, és alakja alapján ez egy nyereg-mondtam.
Nem csalódtam az ítélő képességemben, de meglepett, hogy egy fekete bőrből készült méretre szabott nyereg, és a hozzátartótó többi felszerelés volt a kezemben.
-Na kis csapat gyertek velem az istállóba.
Apa megfogta a kezem és csak húzott maga után.
-Egy felszerelés sem lehet teljes, ha nincs meg hozzá a megfelelő ló-mondta, majd megállított Appel Jack boxa mellett.
-Na ne!-mondtam ahogy megláttam az almásderes kancát.
-A neve szellő. Nem rég lett betörve. Kezes mint a bárány, de nagyon gyorsan vágtat. Karácsonykor már összeszoktattam őket Apple Jackkel, úgyhogy nem lesznek féltékenyek egymásra. Remélem örülsz neki-mondta apa.
A nyakába ugrottam, majd mindenkinek adtam örömömben egy puszit. Miután megszagoltattam a kezem a kancával nyereg és minden nélkül felültem a hátára. Látszólag élvezte, hogy nincs rajta a felszerelése, de azért megszaglászta a box falára feltett holmijait.
Bal oldalamon megjelent Black Jack feje a jobbon meg Apple Jacké. Szellő a másik lovamhoz dörgölőzött, majd megbökte a lábam.
-Nem is lehetne jobb a tizennyolcadik szülinapom-mondtam boldogan.
Leugrottam Szellőről, majd a két kanca fejét magamhoz húztam amit nagyon élveztek.

Apple Jack

Szellő

Black Jack

A kis beteg karácsonya

Reggel mikor felébredtem Kentin még ott volt mellettem, de már nem aludt. Igazából az ébresztett fel, hogy végig simít az arcomon. Ahogy kinyitottam a szemem meglepődve tapasztaltam, hogy a ház nagyon csendes, és hogy Kentinen másik póló van.
-Jó reggelt így karácsony napján. Nagyon ki lehettél merülve ha két  napot egyfolytában átaludtál-köszönt a fiú.
-Neked is jó reggelt-akartam mondani, de krákogáson kívül nem jött ki más a torkomon.
-Hát igen nagyon csúnyán megfáztál. Apud csak úgy volt hajlandó itt hagyni, ha megígértem, hogy vigyázok rád.
Kérdőn néztem rá, de ő csak nevetett. Kentin felhúzott, majd segített ülve maradni.
-Most itt maradsz hozok egy pohár forró teát neked-mondta, majd magamra hagyott.
Persze nem hallgattam rá. Miután kicsit megmostam az arcom lementem a konyhába.
-Nem megmondtam, hogy maradj az ágyban? Most oda a meglepetés-mondta Kentin.
Egy rántottával bíbelődött, amin persze jót mosolyogtam. Segítettem neki, nehogy oda égesse, majd leültem az asztal mellé.
A torkom nagyon fájt, és ki voltam száradva. A fiú elém tett egy nagy gőzölgő citromos teát, majd a rántottát kettészedve leült velem szembe enni. Gyakran kaptam el a tekintetét, ahogy engem nézett,és ilyenkor zavarba jöttem, de ő csak nevetett.
Miután megettük a reggelit bicebócán ugyan, de követtem a napaliba. Karácsony révén rengeteg karácsonyi film ment, és ennek a többsége szerelmes volt. Kentin nem zavartatta magát. Betakart egy takaróval, majd magához húzott.
Ebédre pizzát rendeltünk, és miután megérkezett a fiú ugyan úgy ült be mellém mint előtte. Kentin ügyelt ara, hogy mindig meleg tea legyen előttem, amit gondosan készített el nekem.
-Legalább megbírok már szólalni-mondtam rekedten.
-Az is valami. Holnapra már jobban leszel.
Kentin lehajolt hozzám, és majdnem megcsókolt, amikor csöngettek. Kelletlenül keltem ki a meleg öleléséből, majd a fájós lábbal az ajtóhoz léptem. Résnyire nyitottam az ajtót, majd rögtön be is akartam csukni, de egy láb megakadályozott ebben.
-A.J Beszélnünk kel-mondta Nathalien.
-Neked csak Jenna-mondtam fájó torokkal.
-Kérlek. Ami a bulin történt az nem én voltam. Az a lány bedrogoztatott, majd elcsábított. Amint a szer hatása elmúlt felhívtalak, mert aggódtam érted, hogy...
-Ennyire bolondnak ne nézz már! Egyetlen drog sem múlik el ilyen hamar!-mondtam, bár már alig volt hangom.
A hideg jött be a házba, de a szőke fiút nem érdekelte, hogy egy trikón és egy rövid nacin kívül nincs rajtam semmi. Csak állt az ajtóban, és arra várt, hogy beengedjem. Váratlanul egy kéz érintette a vállam meg, majd intett, hogy lépjek mögé.
-Azt mondta nem akar veled beszélni. Nehéz ezt megérteni?-kérdezte Kentin halkan, de annál nagyobb fenyegetéssel a hangjában.
-Te meg mit keresel itt katona gyerek?
-A legjobb barátom, aki miattad kificamította a bokáját, és elég rendesen megfázott. Ha ezek után van még kedved itt dekkolni akkor csak rajta.
-Nem veled akarok beszélni hanem vele. Engedj be!
-Tűnj el mielőtt olyat teszek amit lehet, hogy én is megbánok a végén!
-Fenyegetőzöl?
-Lehet. Hogy van képed még idejönni? Nem fogtad fel, hogy A.J miattad szenvedett a minap? Tűnj el!
-Ha nem tudnád a barátja vagyo...
Nathalien egy jól irányzott pofon hallgattatta el. A fiú hátra tántorodott, de végül felegyenesedett. Azt hittem, hogy vérezni fog valamije, de semmi baja nem lett.
-Ne nevezd magad a barátjának! Fogalmad sincs róla, hogy mennyire összetört lelkileg! Fogalmad sincs arról, hogy milyen volt a gyerek kora. Nem tudod mennyien bántották már meg. Ha tisztában lennél ezzel, akkor nem lennél itt hogy bocsánatot kérj tőle! Ha szeretted volna valaha is akkor nem csaltad volna meg olyan lánnyal aki nem is az iskolánkba jár! Tűnj el az életéből! Jenna nem lesz a játékszered, hogy aztán eldobd megint!
Kentint még soha nem hallottam ilyen mérgesen beszélni. Nem kiabált, de hallottam, hogy nagyon mérges. Nathalien rám nézett a barna hajú fiú válla felett, mire az kihúzta magát. A szőkeség tekintetében haragot, és mérget véltem felfedezni ami megrémített. Mielőtt még Kentin megint behúzhatott volna neki zsebre dugta a kezét, majd elment.
A fiú becsapta az ajtót, majd remegő kezekkel meg állt előttem. Nem nézett rám, így kénytelen voltam kicsit közelebb lépni felé.
-Nem hagyom, hogy megint megbántson-rántott magához közel Kentin.
-Szeretlek Kentin-súgtam a fülébe.
Nem tudom, miért mondtam ki, de megtettem. A fiú eltolt magától, majd miután a szemembe nézett, váratlanul megint közelebb húzott magához.
-Én is szeretlek-súgta ő is.
A könnynek felszöktek a szemembe. Miközben nevettem sírtam is. Végre tudtam, hogy a Nathhal való kapcsolatomból mi hiányzott(amiről nem akartam tudomást szerezni), a szeretet. Az igaz szeretett amit Kentintől megkaptam.

Váratlan fordulat

Boldognak éreztem magam. Ahogy közeledett a karácsony egyre jobban felpezsdült bennem az élet. Nathalien mellett végre boldognak éreztem magam, és teljesnek. Nem mondom, hogy eddig nem voltam boldog hiszen a lovaglás felszabadulttá teszi az embert, de ez más volt.
-Ugye itt leszel a koncerten?-kérdezte a drágám a karácsonyi szünet előtt.
Persze most is megnyugtattam, hogy ott leszek a néző közönség soraiban. Kicsit én is izgatott voltam, mivel először voltam ilyen karácsonyi koncerten, amit a suli diákjai szerveztek. Nath dobos volt az iskola bandájában (hozzátenném, nem is tudtam róla), így ő is fellépett.
-A fiúk úgy látom, most különösen kitesznek magukért-kiabálta a fülembe Pinkie a koncert alatt.
-Ha nem haragszol inkább a szünetben beszéljük ezt meg-válaszoltam.
Persze a szünetben a lány eltűnt. Volt fél óra pihenő a zenészeknek, így gondoltam megkeresem Nathalient és a többieket.
-Ma mindenki őket keresi? Más fellépők is vannak, mint ők. Na menj egyenesen, majd balra. Csak nehogy betérj a szekrénysorok mögé-nevetett a tanár.
-Köszönöm-mondtam, majd kerestem tovább a fiúkat.
Ahogy a folyosón haladtam furcsa hangok ütötték meg a fülem.
-Nem gondolod, hogy ebből bajod lesz még?-kérdezte egy lágy női hang.-Ha lebukunk akkor nekünk duplán végünk.
-Nem érdekel-volt rá a válasz.
Nem akartam hinni a fülemnek, így a résnyire nyitott ajtón benéztem. Szinte azonnal megbántam, mert ez a kép fogadott:

A szám elé kaptam a kezem, majd mielőtt hangosan felzokogtam volna elrohantam. Az utcán rohantam haza felé, és nem figyeltem merre megyek, így megcsúsztam. A bokám hangosan reccsent, de nem érdekelt. A térdemre hajtottam a fejem, és csak zokogtam. Nem érdekelt, hogy a hó szakad, nem érdekelt, hogy menyire hideg a kő. Csak arra tudtam gondolni, hogy kihasználtak. A Nathról alkotott képem pillanatok alatt romba dőlt.

-Ha sokáig ülsz ott még nagyon csúnyán megfázol-hallottam meg egy ismerős hangot.

Ahogy felnéztem Kentin aggódó tekintetével találtam szemben magam. A kezét felém nyújtotta, majd felhúzott. Nem szólt semmit csak felhúzta a kabátom cipzárát, majd haza támogatott, mivel a bokám rendesen kiment a helyéből.

-Miért nem vagy a koncerten?-kérdeztem.

-A szünetben beszélni szeretettem volna veled, de nem találtalak. Mikor megkérdeztem Mr Ersont, hogy nem látott e, azt válaszolta, hogy miután megkérdezted, hogy a srácok melyik teremben vannak, elindultál arra, majd néhány perc múlva zokogva rohantál el. Mi történt?

-Jobb ha nem beszélünk róla. 

Kentin haza kísért, majd miután senki nem volt otthon fel ajánlotta, hogy nálunk marad, míg meg nem jön valaki. A segítségemmel elő keresett egy fáslit, majd jó szorosan bekötötte a bokám, de azért próbált arra figyelni, hogy ne nagyon fájjon.

-Szóval, miért jöttél utánam?

-Aggódtam érted. Én nem vagyok olyan mint az a szemét Nathalien, aki bajban hagy ha sírsz. Mi a baj?

-Már kimondtad-mondtam.

Meg akartam neki magyarázni, e ekkor az említett személy jelt adott magáról.

-Pillanat. Igen-mondtam egyhangúan a telefonomba.

-Szia kicsim merre vagy? Pinkie azt mondja, hogy a szünet előtt még ott voltál mellette. Hova lettél?

-Egy haza jöttem, kettő ne hívj a történtek után kincsemnek, mert mától nem vagyok a barátnőd!-mondtam mérgesen.

-Mi a baj...?

-Még kérded?! Hadd idézzelek:!"Nem érdekel!" Remélem felfogtad, hogy ott voltam! Csak egy lettem volna a sok közül igaz?! Nem érdekel mit mondasz, de akkor is láttalak NAthalien! HAGYJ BÉKÉN!-mondtam, majd letettem a telefont.

Megint feltört belőlem a zokogás. Macska módjára összehúztam magam, majd csak sírtam. Még volt képe felhívni.

-Látom elkéstem a figyelmeztetéssel-mondta halkan Kentin, majd átkarolt.

Hagyta, hogy kisírjam magam. Mikor már csendesedtem ő azután is magához húzva tartott.

-Pinkie meg ne tudja-mondtam halkan, mikor a nyakába fúrtam az arcom.

-Ha megtudja, se fog belőle gondot csinálni, hisz egy ideje már csak barátok vagyunk-mondta halkan.

-Mi?-kérdeztem suttogva.

-Szakítottam vele. Mindketten be láttuk, hogy nem illünk össze-mondta, majd még közelebb húzott magához.

-Miért szakítottál vele? Nem igazán értelek.

-Mindketten beláttuk, hogy ha mást szeretünk akkor nem érdemes folytatni a kapcsolatot tovább.

-Értem.

-Csak ennyi? Meg se kérded, hogy ki az?

-Nem akarom fájdítani a szívem felesleges kérdésekkel-mondtam halkan.

-Akkor ne fájdítsd tovább. Eleget kaptál már rosszat az élettől-mondta.

-Mi?-kérdeztem.

Mivel Kentin nem válaszolt felnéztem rá. Izzó zöld szeme csillogott ahogy rám néztem. Meglepődtem, hogy mennyi érzést látok a szemében, de volt valami amit még nem láttam soha fiú szemében.

-Kicsit fáradt vagy-mondta, majd minden további nélkül felemelt, majd felvitt a szobámba.-HA nem baj itt maradnék ma éjjel.

Mielőtt válaszolhattam volna, bebújt az ágyamba mellém, majd átkarolt.

-Kentin-mondtam zavartan, de ő már aludt.