Bosszúság és az elfeledése

-Ne csináljátok már!
A konyhában ültem és próbáltam össze békíteni Kentint és Bloomot. Azonban a kislány semmi jelét nem adta annak,hogy jóba akarna lenni a barátommal. Féltem,hogy mi lesz így.
-Nem.
-Apple Bloom! Kentin már elnézést kért!
-Nem hozzád való. Mi lesz ha  elhívják a katonaságba?
Itt elhallgattam. Bloom szülei katonák voltak. Belőle is azt szerették volna ha katona lesz,de ő jobban szerette a farm "nyugodt" életét.
-Ha fontos vagy neki akkor költözzön ide!
Totálisan elvörösödtem,főleg mikor Kentin közölte,hogy neki tökéletesen megfelel az ötlet.
Alig egy óra múlva már a fiú albérletében pakoltunk össze. Nem gondoltam volna,hogy Bloom erre képes. Látszólag utálja,de ugyan akkor próba elé állítja,hogy meg nézze hozzám való e.
Mikor átvittük a fiú holmijait elkezdtünk "veszekedni",hogy melyik filmet nézzük meg.
-Jaj ki lehet az?-kérdeztem, mikor csöngettek.
Mikor ajtót nyitottam meglepődve láttam, hogy Armin áll egy nagy virág csokorral a kezében ott.
-Szia bejöhetek?-kérdezte nevetve.
-Gyere, de nem vagyunk egyedül-mondtam.
Meglepődve követett, de nem szólt semmit se. A konyhába előkerestem egy vázát, majd bevittem a virágnak. Ahogy vártam Armin és Ken között izzott a levegő.
Leültem közéjük, mire Kentin védelmezően átkarolta a derekam. Persze a kocka fivérem kiszúrta.
-Megint puszi pajtások letettek?-kérdezte végül Armin.
Mérgesen néztem rá.
-Talán zavar, hogy szeretnék vele lenni, és ő megbocsájtja a hibáimat?
-Igen nagyon is zavar! Főleg az, hogy megint csalódok A.J-ben.
-Armin...
-Tudod mit felejts el! Olyan hülye vagyok! Mit is vártam volna, hogy majd a karjaimba szaladsz? Neked látom mindegy, hogy ki  csak valaki legyen melletted. Csáó Jenna!
Armin minden szó nélkül kiment, majd becsapta maga mögött az ajtót.
Kentin
Amit Armin mondott engem is sokkolt. Finoman lekurvázta A.J-t. Láttam rajta, hogy nagyon fájt neki a fogadott testvére szava. Mögé léptem és kicsit pirulva befogtam a szemét.
-Ken...
-Csak vegyél nagy levegőt, és ne gondolj semmire. Felejtsd el amit az a bolond mondott. Én tudom, hogy te nem vagy az aminek mondott. Csak felejtsd el! Itt vagyok, hogy segítsek ebben-mondtam.

Egy új esély

Hétfő. Már megint hétfő. Gyors elláttam a lovaimat,majd megcsináltam a reggelinket. Bloom még aludt,így egyedül kezdtem el a napot. Furcsa volt,hogy nem egyedül élek pedig elvileg ezért költöztem el anya rám hagyott házába. Húgi nagyon igyekezett segíteni nekem,de ez olykor nehezen sikerült neki barátaival sokat ügyködtek és barkácsoltak (pedig mind lányok) ami után nagyon ritkán pakoltak el.
Ez a reggel is jól kezdődött ugyan is Bloom és barátai valamit csináltak a konyhában,csak hogy nem takarítottak el maguk után. Szó nélkül elmosogattam közben elkészítettem a reggelit.
-Jó reggelt nővérkém-köszönt a kislány.
-Szia tegnap mit csináltatok?
-Majd a suliban megtudod.
Ráhagytam mivel soha nem hazudott,de azért furdalt a kíváncsiság. Reggeli után elvittem a sulijába,majd rohantam a gimibe. A lányok vidáman fogadtak.
-A.J néztél már bele a táskádba?-kérdezte félve Rality.
-Még nem miért?
Félve nyúltam a táskámba,amiben egy zacskó csokis keksz volt gondosan eltéve apró kék masnival át kötve.
-Jaj kis buták. Raly y húgodnak üzenem,hogy legközelebb aludhat nálunk-mondtam.
Rality megkönnyebbült,én meg leültem Dash mellé.
Az első két óra unalmasan telt. A harmadik tesi volt.
Vissza érve egy levelet találtam a padomon.
" Várlak suli után az iskola előtt. Fontos! Kentin!"
A szívem hevesen zakatolt,mikor suli után kimentem az épületből. Elköszöntem a lányoktól,majd körbe néztem,hogy a fiú merre van. Ott volt az árnyékban a fa alatt. Nem várta meg,hogy én menjek oda hozzá. Ezt annak vettem,hogy komolyan akar beszélni velem.
-Szia-köszönt remegő hangon.
Az én köszönésen se volt biztosabb.
-Najó ez kezd kínos lenni-mondtam,mikor már percekig csak néztük egymást.
-Haza kísérhetlek?
Ránéztem,majd miután a tekintetünk találkozott bólintottam. Bártávolságot tartott mindkettőnk jól esett,hogy mellettem sétál.
-Sajnálom!-tört fel váratlanul a fiúból.
Ránéztem,majd meg kellett állnom. A fiú arcán egy könnycsepp folyt végig.
-Kentin-mondtam halkan.
A kezem a vállára tettem, de ő csak átkarolt.
-Sajnálom. Akkora egy barom voltam. Tudom, hogy vétkeztem és azt is, hogy ez volt a világ legrosszabb döntése amivel megbántottalak és a szívedbe gázoltam, de nem tudtam, hogy reagáljak erre az egészre.Több mint valószínű hogy nem fogsz nekem megbocsájtani, de azért szeretnék bocsánatot kérni. Lehet, hogy miután ezt elmondom nem akarsz soha többet hallani rólam és az is lehet, hogy nem ajánlottam fel semmiféle kerülő utat, de egy dolog biztos, még pedig az, hogy szeretlek. Csak remélni tudom, hogy képes leszel legalább hozzám szólni, jobbik esetben pedig barátok maradhatunk.
Percekig csak hallgattam, mert nem bírtam megszólalni.
***Kentin***
Csak hallgatott. percek múlva lassan leengedtem a kezem, majd a homlokom az övéhez nyomtam.
-Nem fogsz megbocsájtani igaz?
-Ezt nem mondtam. Megbocsájtok, de nem felejtek-mondta határozottan.-Szeretnéd tiszta lappal kezdeni?
-Igen-mondtam egyszerűen.
-Akkor csókolj meg!-hangzott az egyszerű utasítás.
Egy pillanatra haboztam, de végül megtettem.

-Szeretlek-mondtam halkan.
-Én is téged, de most gyere menjünk, mert Bloom kiakad, ha kések a sulijából.
-Jaj-mondtam.
A.J látta rajtam, hogy nem igazán jövök ki a kislánnyal, de csak azért, mert fájt az igazság amit mondott. A lány megfogta a kezem, majd elindult a város egyik távolabbi része felé, én meg csak követtem.

Árva uncsi tesó

Lefagyva ültem a kanapén. Alexy megcsókolt? Most komolyan? Tudtam, hogy szerelmes belém, de hogy ezt csinálja azok után, hogy azt mondta nem akar tőlem komolyabbat,ráadásként ott van neki Zack is!
Másnap már előre féltem, hogy mi lesz. Nem akartam Alexy közelébe menni, de a fiú oda jött hozzám.
-Beszélnünk kell-mondta, majd megragadta a karom és magával húzott a harmadik emeleti FÉRFI mosdóba.
-Alexy, ez a ...
-Nyugi ezeket a vécéket a felsőbb évesek még négy éve tönkretették, így senki nem használja őket. Viszont ami tegnap történt. Bocsi miatta. Arminnal fogadtunk, hogy nem merek megcsókolni egy lányt se. Lóg nekem egy vásárlós délutánnal.
-Csak fogadás volt?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Igen. Még egyszer bocsi miatta-mondta a bátyám.
-Oké csak legközelebb jelezd, hogy ha meg akarsz csókolni.
Óvatosan kinéztem a folyosóra miután ezt megbeszéltük, majd kimentem. Pinkie boldogan fogadott ahogy a másik négy lány is. A nap a harmadik óra közepéig unalmasan telt. Ekkor két öltönyös férfi kopogott be a terembe, és nemcsak az igazgató nőt keresték hanem engem is.
-Mit csináltál?-kérdezte Rainbow, de láttam rajta, hogy benne volna egy kis balhéban.
-Semmit se tudtommal-mondtam, majd kimentem a tanárnő után.
-A.J!-kiáltotta egy kislány hang, majd hőn szeretett unoka húgom Apple Bloom rontott nekem.
A kis vörös hajú lány a lábamba csimpaszkodott, és majdnem felborított. Hatalmas masnija most is ott virított lófarokba kötött hajában.
-Jó napot és elnézést, hogy megzavartam a tanítást. A kislány szülei nem rég haltak meg és a végrendeletükben Apple JEnnát az unokahúgot jelölték meg hivatalos gyámnak, mivel a lányuk nagyon szereti őt, és mert elmúlt tizennyolc. Szeretnénk megkérdezni, hogy itt hagyhatjuk e a kislányt a nap végéig, vagy vigyük el a lány apjához őket.
-Ugye maradhatok?-kérdezte a kislány a tanárnőt.
-Ha megígéred, hogy csendben elszel az órákon akkor igen.
-Húrrá!!!!-kiáltotta  a kicsi, majd megint elkezdte ölelgetni a lábam.
Nem szóltam semmit mikor vissza mentünk a terembe, csak az ölembe ültettem az unoka húgom, majd figyeltem az órára. A szünetben a lányok eljátszottak Blommal, és nem zavarta őket, hogy a lábam már zsibbad.
-Jenna beszélhetnénk?-lépett mellém váratlanul Kentin.
-Nővérke nem ér rá olyan lúzerekre mint te vagy-mondta helyettem Bloom.
-Bloom kérjél bocsánatot! Így nem szabad viselkedni-mondtam szigorúan.
-Ő nem neked való! Ijesztő és látszik rajta, hogy nagyon buta!
-Bloom!
A sírás kerülgetett. Mindenki minket figyelt és láttam Kentinen, hogy megbántotta az unokahúgom. A tekintetünk találkozott. Valami felcsillant a fiú szemében, majd fogta magát és elment.
Nem tudtam mit szólni csak mérgesen néztem Bloomra. A kislány egész nap szomorúan jött mellettem.
-Most haragszol rám?-kérdezte mikor haza értünk.
Nem válaszoltam csak fogtam a cuccait, és felvittem a vendégszobába.
-Jenny-mondta halkan.
-Igen kicsit haragszom rád. Tudod az a fiú tényleg megbántott, de én még mindig szeretem. És ha éppen bocsánatot akart volna kérni akkor az egyetlen esélyem elúszott.
-Sajnálom-mondta a kislány.
-Ez van én úgy se vagyok senki se csak egy pancser aki mindent elszúr. Gyere menjünk ki a lovakhoz.
-A.J... Emlékszel erre?-kérdezte a kislány és egy képet mutatott nekem.

Nem várt kellemetlenség

Már két hete ment a suli, de én még nem mentem. Nem azért, mert féltem szembenézni Kentinnel hanem, mert a műtét után két hétig nem mehettem sehová se.
-Szia Jenna. Jobban vagy?-kérdezte Nathalien mikor leadtam az igazolásom.
-Igen válaszoltam halkan, majd mentem a termembe.
Szerencsére ugyan az maradt mint az előző tanévben.
-A.J!-hallottam a boldog kiáltást, majd egy rózsaszín hajzuhatag ugrott a nyakamba.
-Pinkie össze törsz-mondtam fulladozva mire barátnőm elengedett.
-Olyan jó, hogy végre itt vagy. Gyere hadd mutassalak be két barátnőmnek akit eddig még nem ismertél-mondta, majd hátra rángatott a tanterem végébe.
Meglepődve tapasztaltam, hogy Dash ott ül előtte meg két lány.
-Lányok hadd mutassam be nektek A.J-t. Ő itt-egy lila hajú lányra mutatott a barátném-Twilight Sparkle ő meg Rarity-mutatott be a másik lánynak.
-Sziasztok-mondtam.
-Jenna gyere itt az új helyed-mondta Rainbow, majd maga mellé mutatott.
A két új lány kíváncsian nézett, én meg hallgattam Pinkie vidám csicsergését. Hamarosan megjött a tanár, és elkezdődött az óra. Twillight mindenkit megelőzve mondta be a helyes megoldásokat. Nagyon okos volt az már biztos. Az első óra után rá kellett jönnöm, hogy már most alig értem mit mondanak a tanárok. Még szerencse, hogy meg van a lecke így nem maradtam le csak az órai magyarázatról.
A szünetben nem sikerült elkerülnöm Kentint. A büfénél éppen velem szemben jött ki, így egymást kerülgetve próbáltunk elmenni a másik mellett. A fiú tekintetében valami fájdalmat láttam, és ahogy után néztem feltűnt, hogy nagyon sápadt és talán fogyott is.
Nem akartam tovább utána nézni, de még elkaptam, hogy vissza fordul felém. Gyors vettem egy ásványvizet, majd miután bevettem az utolsó gyógyszerem vissza mentem a terembe.
-Na csinálunk egy képet?-kérdezte Pinkie.
Nem volt hozzá kedvem, de végül sikeresen berángtak.

(Pinkie műve minden, ő szerkesztette hátteret és azt is, hogy ne nézzek ki nagyon betegnek, ja meg Dash szárnyait is)

A nap folyamán próbáltak megnevettetni, de nem nagyon sikerült nekik.

Miután haza mentem, és majd egy óráig lovagoltam sikeresen megcsináltam a leckémet. Éppen a PSP-et vettem volna elő, mikor betoppant Alexy. Sokáig csak beszélgettünk, majd olyat tett amire felkészülhettem volna, de nem tettem.

Alexy lefogta a kezeimet, majd hosszan megcsókolt. Mielőtt bármit tehettem volna, fogta magát és elment.

Jó testvér

-A te döntésednek kell lennie. Minden esetre legközelebb jobban vigyázz magadra-mondta apa szomorúan.
-Köszönöm, hogy meghallgattál-mondtam, majd átkaroltam.
Kevés apa van aki ilyen higgadtan tűri ha a lánya egy iszonyú nagy hülyeséget vall be neki. Láttam, hogy nem örült annak amit hallott, de az is látszott rajta, hogy örül a bizalmamnak.
-Hívd fel, és beszéld meg vele a döntést. Bárhogy döntesz rám számíthatsz-mondta, majd Mac társaságában kiment a szobából.
A telefonnal babráltam, majd felhívtam Kentint. A fiú azonnal felvette. Megígérte, hogy öt perc múlva átjön, majd letette. Az ablakhoz álltam, és csak néztem, hogy mikor jön meg. Nyár vége volt.
A levegő kellemesen meleg volt, de már érezhető volt az ősz közeledte. Amikor megláttam Kentint az utca végén, felsóhajtottam, majd lementem elé.
-Szia kicsim-mondta, majd a karjaiba kapott.
-Egy hete nem láttalak-mondtam.-Jaj.
-Baj van?-aggodalmaskodott Kentin.
-Igen ha annak vesszük. Menjünk el sétálni-mondtam közben próbáltam nem elszédülni ami nem ment könnyen.
A parkba mentünk, és ott leültünk egy padra.
-Mond te hogy állsz az apaság gondolatával?-kérdeztem váratlanul.
-Sehogy nem szeretem a gyerekeket.
-És ha neked lenne?
-Még jó , hogy nincs. Miért kérdezed?
Felsóhajtottam,, de nem mondtam semmit. Ha így áll hozzá akkor nem számíthatok jóra:-Kentin én terhes vagyok-mondtam halkan.
-Hogy mi vagy?-kérdezte idegesen a fiú.
-Terhes vagyok tőled-mondtam halkan.
-Az nem lehet! Mind össze kétszer maradtunk éjszakára kettesben, és... akkor is...
-Akkor se védekeztünk-mondtam szemlesütve.
Percekig hallgattunk, majd a fú megtörte a csendet:-Meg akarod tartani?-kérdezte.
Reménykedve mondtam, hogy igen, de rögtön megbántam.
-Akkor tartsd meg. Rám azonban csak annyira számíts, hogy nem mondom el senkinek se-mondta, majd elment.
Számítottam rá, hogy nem akarja, hogy megtartsam, de, hogy ennyire arra nem. Még csak fel sem ajánlotta, hogy vetessem el. Csak fogta magát és itt hagyott. Egyedül és magányosan. A könnyek szöktek a szemembe, de nem sírtam. Lassan mentem haza. A hasam fájt, de nem érdekelt.
-Szia A.J. Anyáék elmentek valahová. Mit csináltál az apáddal, és a bátyáddal? Nagyon savanya képet vágtak-fogadott Armin a maga nem törődöm stílusába.-Baj van?-kérdezte mikor emglátta az arcom.
-Armin!-mondta, majd zokogva a nyakába ugrottam.
A fiú meglepődött, de azért átkarolt.

-Na mi a baj?-kérdezte aggódva.-Úgy tudtam, hogy nem állsz velem szóba.

Próbált megnevettetni, de nem sikerült neki.

-Akkora egy ribancnak érzem magam-mondtam a vállába zokogva.

-Miért is? Te nem vagy ribanc nekem elhiheted. Sok lányt ismerek akire ez elmondható, de te nem vagy az. Gyere meséld el, hogy mi a baj-mondta, majd bevitt a nappaliba.

Leültünk a kanapéra, majd szégyenkezve elmondtam neki, hogy mi történt. Ő nem mondott semmit egyszer se szólt közbe, egészen addig míg ahhoz a részhez nem értem, hogy Kentin ott hagyott a parkban.

-Ez a barom komolyan azt mondta neked amit mondott?-kérdezte Armin hidegen.

-Igen.

-Barom, nem tudok mást mondani rá...Jenna most mihez kezdesz?-kérdezte bizonytalanul.

-Elvetetem a babát-mondtam keserű száj ízzel.

-Csak amiatt a hülye miatt? Ha neki nem kell a saját gyereke akkor ne te szenvedj. Apád biztos megérti ha megtartod, és én szívesen segítek neked felnevelni...

-Kedves vagy, de nem miatta teszem ezt-mondta a szájára téve a kezem.-Ha ő nem akarja a saját gyerekét akkor nincs értelme kimaradnom az iskolából. Anya hagyott Macra is és rám is egy városi házat. Fogom a holmim, és a lovaim, majd átköltözöm lehetőség szerint még a suli előtt. Minél hamarabb keresek, majd a dokinál egy időpontot, és elvetettem a babát-mondtam .

-Ne költözz el kérlek-mondta Armin.

Ahogy a szemébe néztem láttam, hogy könnyesek a szemei.

-Nyugi bármikor jöhettek, majd-mondtam, majd az oltalmazó karjaiba bújtam.

Néhány nappal később már a saját kis házamban aludtam. Az éjszaka csendjeire azonban többször felriadtam. Másnap idegesen mentem az orvoshoz. A műtét után apa haza hozott saját felelősségre. A nappaliban ültem szomorúan, és elgondolkozva, mikor csengettek. Armin volt az egy jó nagy tábla mogyorós csokival.

-Nem baj ha ma itt alszom? Holnap biztos kell, majd a segítség az etetéskor-mondta.

-Armin te félsz a lovaktól-mondtam, majd nagy nehezen vissza mentem a nappaliba.

-Nem és róluk beszéltem. Azt apud intézi, majd. Én rád gondoltam-mondta, majd leült a kanapém elé.

-Akkor maradhatok?

Csak bólintottam, majd lefeküdtem a kanapéra. Szinte rögtön el is nyomott az álom.

***Armin***

Jenna szuszogva aludt a hátam mögött. Kicsit mocorgott, majd a homlokát a lapockámnak nyomta, kezeivel, meg gyengéden megfogta a felsőm. Óvatosan megfogtam a kezét, majd engem is elnyomott az álom.

Kettesben

A.J
Szellő morcosan dobolt a patáival, Apple Jack, meg a fejét rázta. Egyikőjüknek sem tetszett, hogy be fogtam őket a kocsi elé. A szénás szekér tömve volt frissen bebálázott szénával. Jobb oldalamon Pinkie izgatottan fütyörészett.
-Nos kicsi lány indulhattok-monda az egyik idénymunkás.
Ezt követően Kentin fel ült a baloldalamra a bakra. Finoman meglendítettem a kantárat, majd a két kanca elindult. Kentin a vállamra döntötte a fejét, majd a derekam átölelte, és szinte azonnal elaludt.
-Tényleg nagyon szeret téged-szólalt meg váratlanul Pinkie.
-Ezt hogy érted?
-Míg együtt jártunk soha nem láttam álmában mosolyogni. Sőt őszintén még nappal se mosolygott sokat. Amióta együtt van veled folyton mosolyog.
Kicsit elpirultam barátnőm mondatán. Ahhoz képest, hogy majd két évig voltak együtt nem nagyon zavarta, hogy most velem jár az exje.
-Egy jó tanács-hajolt a fülemhez, és suttogva folytatta.- Ha oda kerül a sor akkor túrj bele a hajába, és közben simogasd a hátát. Azt nagyon szereti.
-Mi van?-kérdeztem, mert azt hittem rosszul hallom.
-Jaj ugyan már. Tudod miről beszélek-mondta a lány és jelentőségteljesen.
-Ki ne mond-mondtam fülig vörösödve.
-Biztos te is akarod már-mondta Pinkie.
-Pinkie!-kiáltottam idegesen, mire Kentin felriadt.
-Valami baj van?-kérdezte kómásan.
-Nem nincs semmi-mondtam idegesen.
-Aham.
A srác szerencsére vissza aludt. Én meg egész úton paprika vörös voltam.
***
-Jenna figyelj akkor ma elmegyünk a déli mezőkre. Nagy baj ha te vigyázol a házra itt?-kérdezte apa ebédnél.
-Természetesen nem baj, de Kentin itt aludhat?
-Csak ésszel-mondta a faterom.
Mac és Al csak mosolygott, ahogy Pinkie is. Armin duzzogva elfordult. Az este hamar eljött. Miután bekötöttük a lovakat, bementünk a házba.
-Rég voltunk csak ketten-ölelte át a derekam Kentin.
Nagyon elpirultam.
-Megyek tusolni-mondtam, de olyan gyorsan fordultam, meg, hogy megcsúsztam. Mind ketten elestünk, és én véletlenül megcsókoltam a fiút.

Mindketten meglepődve néztünk magunk elé.

-Bocsi-mondtam pirosan, majd gyorsan ki mentem a fürdőbe.

Fogalmam sem volt miért jöttem zavarba, talán csak azért, mert be villant, hogy Pinkie miről beszélt a mai napon. Ahogy kiléptem a fürdőszobából elhaladtam Kentin mellett. A fiú adott egy futó csókot, majd bement.

Nem tudom meddig volt bent, csak azt tudom, hogy én addig PSP-tem.

-Már megint kockulc? Inkább filmezzünk-vette ki a kezemből Kentin a játékot.-Vagy inkább csináljunk valamit.

-Kérem szépen vissza-mondtam, és felé fordultam.

-Válság díjat kérek érte.

-És mi lenne az?

-Legalább egy jó hosszú csók-súgta maga elé, és közben közelebb hajolt. 

A csókot gyengéden indította, de miután egyre hosszabbra nyújtotta annál inkább követelőzőbb lett. Nem bírtam magammal szorosan átfogtam a nyakát, és hozzá simultam. Ő csak megtámaszkodott a bal kezével az ágyamon a jobban meg a fejem közelebb húzta magához.

-Szeretlek-mondtam, mikor majd két perc után elváltak az ajkaink.
-Én is téged-mondta.
Lerakta a játékot a kis szekrényemre, majd átölet, és szorosan magához húzott.
"-...túrj bele a hajába, és közben simogasd a hátát. Azt nagyon szereti."-jutott eszembe Pinkie délelőtti szava.
Legközelebb,mikor Kentin megcsókolt beletúrtam a hajába, másik kezemmel, meg végig simítottam a hátán. A fiú csókja szinte azonnal megváltozott, és még szorosabban fonta a derekam köré a karjait. Kezei betévedtek a pólóm alá, és én ahelyett, hogy eltoltam volna, csak levettem a felsőmet. Kentin nem szólt, csak végig csókolt a nyakam vonalán.
-Olyan jó illatod van-morogta bele a vállamba.-Tudsz róla, hogy a bőröd felhevült ott ahol megcsókoltam?
-Most már igen.
Kentin megint megcsókolt, d ezúttal sokkal szenvedélyesebben, mint előtte. Inkább nem részletezem tovább a lényeg, hogy megtörtént aminek lenni kellett ezek után.
(Folytassam)

Mosoly csalogató

(Alexy)
A.J a falon ült és csak nézett a távolba. Kalapja nem volt rajta, de ezt nem is csodáltam.

Mikor haza jött sugárzott róla a boldogság, de most. Látszott rajta, hogy nincs sok kedve semmihez. Haragudtam Arminra, hogy úgy viselkedett ahogy. Mac viselkedését megértettem, hiszen én is neki mentem volna a bátyámnak, csak hogy megvédjem a fogadott húgom és egyben a legjobb barátnőm,így őt nem hibáztattam.

-A.J!-szóltam fel neki, mire lenézett rám.-Nincs kedved lovagolni egyet?

-Jaj te mindig tudod, hogy mi vidíthatja fel az ember lányát-mondta.

Leugrott a falról, és próbált mosolyt erőltetni az arcára de ez nem ment neki. Bementünk az istállóba és felnyergeltük a lovakat. Bár húgi kirakta a karámba Szellő velünk akart jönni, így átugrotta a kerítést, és utánunk ügetett, majd Apple Jack mellett sétált.

-Nagyon ragaszkodik hozzád-mondtam, csak hogy beszéljünk.

-Szerintem meg csak Apple Jackhe, és Black Jackhez.

Láttam rajta, hogy senkinek tartja magát. Annyira fájt így látni.  A.J erős lány, de azért most megmutatta mennyire megviselte az élet nehéz súlya. A lány kőrbe vezetett a farmon. Elhaladtunk a nagy búza és kukorica táblák mellett.

-Megnézzük, hogy idén hányan jöttek a korosztályunkból dolgozni?-kérdezte a lány úgy tizenkettő felé.

Mivel egész nap alig szólalt meg így boldogan igent mondtam, bár kicsit fájt a fenekem a nyereg miatt. Ahogy elnéztem A.J-t eszembe jutott, hogy vajon neki menyi idő volt míg megszokta a nyerget.

-Olyan mintha nyeregben születtél volna-mondtam, miután megkérdeztem tőle, és nem kaptam választ.

-Tényleg? Ha tudnád, hogy tényleg lóháton kezdett el anya vajúdni velem nem mondanád ezt-mondta.

-Ez most komoly?

-Igen. Hét és fél hónapos terhes volt, amikor úgy gondolta, hogy még egyszer fel ül a lova hátára. Már éppen leakart szállni mikor elfolyt a magzatvize. Az orvos szerint csoda, hogy én túl éltem a szülést, hiszen akkor már nagyon beteg volt anya-mondta szomorúan.

Nem kérdeztem többet, csak lovagoltam csendben mellette.

Hatalmas rét mellé értünk, mire húgi megállította Apple Jacket, majd leszállt a nyeregből. A nyeregről leakasztotta a kötelet, majd szellő nyaka köré rakta (persze lazán), majd a kantár szárat fogva elindult lefelé a domb oldalán. Követtem a példáját.

-Jó napot!-köszönt a lány a munkások felügyelőjére.

-Szerbusztok. Apád küldött benneteket, hogy megmutassátok a pojácáknak, hogy kell dolgozni?-kérdezte.

-Nem csak lovagoltunk, és hajtott a kíváncsiság, hogy vajon hogy megy nekik.

-Oh jobb ha nem kérdezed. Nézd meg őket-mutatott egy csapat felé akik a rét szélén ült és csak beszélgetett.-Reggel nyolckor ültek ki és semmit nem csinálnak. Szívesen vissza küldtem volna őket, de félek, hogy eltévednek. Bezzeg az a csoport-mutatott éppen felénk tartó emberekre.-A többségük már évek óta itt dolgozik nyáron. Egy fiú van csak aki idén jött, de olyan szorgalmas és kitartó mint az öreg rókák. Ha jót tudom dühös az apjára amiért nem foglalkozik vele eleget, és mert még a nyári szünetben is távol akarja tartani magát tőle.

-Az nem jó. Megismerkedhetek vele?-kérdezte A.J.

-Persze most jönnek ebédelni. Amúgy meg nagyon hozzád való. Kár, hogy van barátnője.

-Még jó, hogy húginak van pasija-mondtam a fogam között.

-Nocsak tényleg?-kérdezte a férfi.

Jenna elpirult, de nem válaszolt. Akaratlanul is elkezdett a lovas nyaklánccal  babrálni amit akkor szokott csinálni, ha Kentint szóba hozza valaki előtte, és a fiú nincs ott éppen.

-Na megjöttetek Viktor?-kérdezte a férfi.

-Aham. Köszi a segítséget kölyök, délután, majd azért pihenj egy kicsit-mondta a férfi a mögötte haladó fiúnak.

-Nem nehezebb mint a katonai kiképző iskola-mondta a srác.

Ahogy én úgy A.J is felkapta a fejét a hangra. Húgi kinézett a férfi mögé, majd gyenge, de legalább őszinte mosoly terült el az arcán.

-Szia Kentin-köszönt halkan.

Mivel vagy három férfi takarta így nem láttam, mi lehetett a reakciója a fiúnak, de az biztos alig fél percen belül már a karjaiban volt a lány.

-Na megint kezdik-mondtam a szemem forgatva.

-Maradj már-mondta Jenna.- Ugye nem akarsz féltékenységi jelenetet rendezni?

-Áh dehogy. Azért remélem hagyni fogod dolgozni.

-Lecsapom-mondta a lány kacagva, közben Kentin vállaiba kapaszkodott.

A körülöttünk levő férfiak csak mosolyogtak, de azért néha egykét kétértelmű beszólást lehetett hallani.

-Na jó, hogy megint mosolyogsz-mondtam.

-Újra? Miért mi történt?

-Hosszú elég ha annyit mondok, hogy a testvéreim nem bírják egymást-mondta a lány, majd közelebb húzta magához Kentint.