Másnap már előre féltem, hogy mi lesz. Nem akartam Alexy közelébe menni, de a fiú oda jött hozzám.
-Beszélnünk kell-mondta, majd megragadta a karom és magával húzott a harmadik emeleti FÉRFI mosdóba.
-Alexy, ez a ...
-Nyugi ezeket a vécéket a felsőbb évesek még négy éve tönkretették, így senki nem használja őket. Viszont ami tegnap történt. Bocsi miatta. Arminnal fogadtunk, hogy nem merek megcsókolni egy lányt se. Lóg nekem egy vásárlós délutánnal.
-Csak fogadás volt?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Igen. Még egyszer bocsi miatta-mondta a bátyám.
-Oké csak legközelebb jelezd, hogy ha meg akarsz csókolni.
Óvatosan kinéztem a folyosóra miután ezt megbeszéltük, majd kimentem. Pinkie boldogan fogadott ahogy a másik négy lány is. A nap a harmadik óra közepéig unalmasan telt. Ekkor két öltönyös férfi kopogott be a terembe, és nemcsak az igazgató nőt keresték hanem engem is.
-Mit csináltál?-kérdezte Rainbow, de láttam rajta, hogy benne volna egy kis balhéban.
-Semmit se tudtommal-mondtam, majd kimentem a tanárnő után.
-A.J!-kiáltotta egy kislány hang, majd hőn szeretett unoka húgom Apple Bloom rontott nekem.
A kis vörös hajú lány a lábamba csimpaszkodott, és majdnem felborított. Hatalmas masnija most is ott virított lófarokba kötött hajában.
-Jó napot és elnézést, hogy megzavartam a tanítást. A kislány szülei nem rég haltak meg és a végrendeletükben Apple JEnnát az unokahúgot jelölték meg hivatalos gyámnak, mivel a lányuk nagyon szereti őt, és mert elmúlt tizennyolc. Szeretnénk megkérdezni, hogy itt hagyhatjuk e a kislányt a nap végéig, vagy vigyük el a lány apjához őket.
-Ugye maradhatok?-kérdezte a kislány a tanárnőt.
-Ha megígéred, hogy csendben elszel az órákon akkor igen.
-Húrrá!!!!-kiáltotta a kicsi, majd megint elkezdte ölelgetni a lábam.
Nem szóltam semmit mikor vissza mentünk a terembe, csak az ölembe ültettem az unoka húgom, majd figyeltem az órára. A szünetben a lányok eljátszottak Blommal, és nem zavarta őket, hogy a lábam már zsibbad.
-Jenna beszélhetnénk?-lépett mellém váratlanul Kentin.
-Nővérke nem ér rá olyan lúzerekre mint te vagy-mondta helyettem Bloom.
-Bloom kérjél bocsánatot! Így nem szabad viselkedni-mondtam szigorúan.
-Ő nem neked való! Ijesztő és látszik rajta, hogy nagyon buta!
-Bloom!
A sírás kerülgetett. Mindenki minket figyelt és láttam Kentinen, hogy megbántotta az unokahúgom. A tekintetünk találkozott. Valami felcsillant a fiú szemében, majd fogta magát és elment.
Nem tudtam mit szólni csak mérgesen néztem Bloomra. A kislány egész nap szomorúan jött mellettem.
-Most haragszol rám?-kérdezte mikor haza értünk.
Nem válaszoltam csak fogtam a cuccait, és felvittem a vendégszobába.
-Jenny-mondta halkan.
-Igen kicsit haragszom rád. Tudod az a fiú tényleg megbántott, de én még mindig szeretem. És ha éppen bocsánatot akart volna kérni akkor az egyetlen esélyem elúszott.
-Sajnálom-mondta a kislány.
-Ez van én úgy se vagyok senki se csak egy pancser aki mindent elszúr. Gyere menjünk ki a lovakhoz.
-A.J... Emlékszel erre?-kérdezte a kislány és egy képet mutatott nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése