Egy új esély

Hétfő. Már megint hétfő. Gyors elláttam a lovaimat,majd megcsináltam a reggelinket. Bloom még aludt,így egyedül kezdtem el a napot. Furcsa volt,hogy nem egyedül élek pedig elvileg ezért költöztem el anya rám hagyott házába. Húgi nagyon igyekezett segíteni nekem,de ez olykor nehezen sikerült neki barátaival sokat ügyködtek és barkácsoltak (pedig mind lányok) ami után nagyon ritkán pakoltak el.
Ez a reggel is jól kezdődött ugyan is Bloom és barátai valamit csináltak a konyhában,csak hogy nem takarítottak el maguk után. Szó nélkül elmosogattam közben elkészítettem a reggelit.
-Jó reggelt nővérkém-köszönt a kislány.
-Szia tegnap mit csináltatok?
-Majd a suliban megtudod.
Ráhagytam mivel soha nem hazudott,de azért furdalt a kíváncsiság. Reggeli után elvittem a sulijába,majd rohantam a gimibe. A lányok vidáman fogadtak.
-A.J néztél már bele a táskádba?-kérdezte félve Rality.
-Még nem miért?
Félve nyúltam a táskámba,amiben egy zacskó csokis keksz volt gondosan eltéve apró kék masnival át kötve.
-Jaj kis buták. Raly y húgodnak üzenem,hogy legközelebb aludhat nálunk-mondtam.
Rality megkönnyebbült,én meg leültem Dash mellé.
Az első két óra unalmasan telt. A harmadik tesi volt.
Vissza érve egy levelet találtam a padomon.
" Várlak suli után az iskola előtt. Fontos! Kentin!"
A szívem hevesen zakatolt,mikor suli után kimentem az épületből. Elköszöntem a lányoktól,majd körbe néztem,hogy a fiú merre van. Ott volt az árnyékban a fa alatt. Nem várta meg,hogy én menjek oda hozzá. Ezt annak vettem,hogy komolyan akar beszélni velem.
-Szia-köszönt remegő hangon.
Az én köszönésen se volt biztosabb.
-Najó ez kezd kínos lenni-mondtam,mikor már percekig csak néztük egymást.
-Haza kísérhetlek?
Ránéztem,majd miután a tekintetünk találkozott bólintottam. Bártávolságot tartott mindkettőnk jól esett,hogy mellettem sétál.
-Sajnálom!-tört fel váratlanul a fiúból.
Ránéztem,majd meg kellett állnom. A fiú arcán egy könnycsepp folyt végig.
-Kentin-mondtam halkan.
A kezem a vállára tettem, de ő csak átkarolt.
-Sajnálom. Akkora egy barom voltam. Tudom, hogy vétkeztem és azt is, hogy ez volt a világ legrosszabb döntése amivel megbántottalak és a szívedbe gázoltam, de nem tudtam, hogy reagáljak erre az egészre.Több mint valószínű hogy nem fogsz nekem megbocsájtani, de azért szeretnék bocsánatot kérni. Lehet, hogy miután ezt elmondom nem akarsz soha többet hallani rólam és az is lehet, hogy nem ajánlottam fel semmiféle kerülő utat, de egy dolog biztos, még pedig az, hogy szeretlek. Csak remélni tudom, hogy képes leszel legalább hozzám szólni, jobbik esetben pedig barátok maradhatunk.
Percekig csak hallgattam, mert nem bírtam megszólalni.
***Kentin***
Csak hallgatott. percek múlva lassan leengedtem a kezem, majd a homlokom az övéhez nyomtam.
-Nem fogsz megbocsájtani igaz?
-Ezt nem mondtam. Megbocsájtok, de nem felejtek-mondta határozottan.-Szeretnéd tiszta lappal kezdeni?
-Igen-mondtam egyszerűen.
-Akkor csókolj meg!-hangzott az egyszerű utasítás.
Egy pillanatra haboztam, de végül megtettem.

-Szeretlek-mondtam halkan.
-Én is téged, de most gyere menjünk, mert Bloom kiakad, ha kések a sulijából.
-Jaj-mondtam.
A.J látta rajtam, hogy nem igazán jövök ki a kislánnyal, de csak azért, mert fájt az igazság amit mondott. A lány megfogta a kezem, majd elindult a város egyik távolabbi része felé, én meg csak követtem.

Árva uncsi tesó

Lefagyva ültem a kanapén. Alexy megcsókolt? Most komolyan? Tudtam, hogy szerelmes belém, de hogy ezt csinálja azok után, hogy azt mondta nem akar tőlem komolyabbat,ráadásként ott van neki Zack is!
Másnap már előre féltem, hogy mi lesz. Nem akartam Alexy közelébe menni, de a fiú oda jött hozzám.
-Beszélnünk kell-mondta, majd megragadta a karom és magával húzott a harmadik emeleti FÉRFI mosdóba.
-Alexy, ez a ...
-Nyugi ezeket a vécéket a felsőbb évesek még négy éve tönkretették, így senki nem használja őket. Viszont ami tegnap történt. Bocsi miatta. Arminnal fogadtunk, hogy nem merek megcsókolni egy lányt se. Lóg nekem egy vásárlós délutánnal.
-Csak fogadás volt?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Igen. Még egyszer bocsi miatta-mondta a bátyám.
-Oké csak legközelebb jelezd, hogy ha meg akarsz csókolni.
Óvatosan kinéztem a folyosóra miután ezt megbeszéltük, majd kimentem. Pinkie boldogan fogadott ahogy a másik négy lány is. A nap a harmadik óra közepéig unalmasan telt. Ekkor két öltönyös férfi kopogott be a terembe, és nemcsak az igazgató nőt keresték hanem engem is.
-Mit csináltál?-kérdezte Rainbow, de láttam rajta, hogy benne volna egy kis balhéban.
-Semmit se tudtommal-mondtam, majd kimentem a tanárnő után.
-A.J!-kiáltotta egy kislány hang, majd hőn szeretett unoka húgom Apple Bloom rontott nekem.
A kis vörös hajú lány a lábamba csimpaszkodott, és majdnem felborított. Hatalmas masnija most is ott virított lófarokba kötött hajában.
-Jó napot és elnézést, hogy megzavartam a tanítást. A kislány szülei nem rég haltak meg és a végrendeletükben Apple JEnnát az unokahúgot jelölték meg hivatalos gyámnak, mivel a lányuk nagyon szereti őt, és mert elmúlt tizennyolc. Szeretnénk megkérdezni, hogy itt hagyhatjuk e a kislányt a nap végéig, vagy vigyük el a lány apjához őket.
-Ugye maradhatok?-kérdezte a kislány a tanárnőt.
-Ha megígéred, hogy csendben elszel az órákon akkor igen.
-Húrrá!!!!-kiáltotta  a kicsi, majd megint elkezdte ölelgetni a lábam.
Nem szóltam semmit mikor vissza mentünk a terembe, csak az ölembe ültettem az unoka húgom, majd figyeltem az órára. A szünetben a lányok eljátszottak Blommal, és nem zavarta őket, hogy a lábam már zsibbad.
-Jenna beszélhetnénk?-lépett mellém váratlanul Kentin.
-Nővérke nem ér rá olyan lúzerekre mint te vagy-mondta helyettem Bloom.
-Bloom kérjél bocsánatot! Így nem szabad viselkedni-mondtam szigorúan.
-Ő nem neked való! Ijesztő és látszik rajta, hogy nagyon buta!
-Bloom!
A sírás kerülgetett. Mindenki minket figyelt és láttam Kentinen, hogy megbántotta az unokahúgom. A tekintetünk találkozott. Valami felcsillant a fiú szemében, majd fogta magát és elment.
Nem tudtam mit szólni csak mérgesen néztem Bloomra. A kislány egész nap szomorúan jött mellettem.
-Most haragszol rám?-kérdezte mikor haza értünk.
Nem válaszoltam csak fogtam a cuccait, és felvittem a vendégszobába.
-Jenny-mondta halkan.
-Igen kicsit haragszom rád. Tudod az a fiú tényleg megbántott, de én még mindig szeretem. És ha éppen bocsánatot akart volna kérni akkor az egyetlen esélyem elúszott.
-Sajnálom-mondta a kislány.
-Ez van én úgy se vagyok senki se csak egy pancser aki mindent elszúr. Gyere menjünk ki a lovakhoz.
-A.J... Emlékszel erre?-kérdezte a kislány és egy képet mutatott nekem.

Nem várt kellemetlenség

Már két hete ment a suli, de én még nem mentem. Nem azért, mert féltem szembenézni Kentinnel hanem, mert a műtét után két hétig nem mehettem sehová se.
-Szia Jenna. Jobban vagy?-kérdezte Nathalien mikor leadtam az igazolásom.
-Igen válaszoltam halkan, majd mentem a termembe.
Szerencsére ugyan az maradt mint az előző tanévben.
-A.J!-hallottam a boldog kiáltást, majd egy rózsaszín hajzuhatag ugrott a nyakamba.
-Pinkie össze törsz-mondtam fulladozva mire barátnőm elengedett.
-Olyan jó, hogy végre itt vagy. Gyere hadd mutassalak be két barátnőmnek akit eddig még nem ismertél-mondta, majd hátra rángatott a tanterem végébe.
Meglepődve tapasztaltam, hogy Dash ott ül előtte meg két lány.
-Lányok hadd mutassam be nektek A.J-t. Ő itt-egy lila hajú lányra mutatott a barátném-Twilight Sparkle ő meg Rarity-mutatott be a másik lánynak.
-Sziasztok-mondtam.
-Jenna gyere itt az új helyed-mondta Rainbow, majd maga mellé mutatott.
A két új lány kíváncsian nézett, én meg hallgattam Pinkie vidám csicsergését. Hamarosan megjött a tanár, és elkezdődött az óra. Twillight mindenkit megelőzve mondta be a helyes megoldásokat. Nagyon okos volt az már biztos. Az első óra után rá kellett jönnöm, hogy már most alig értem mit mondanak a tanárok. Még szerencse, hogy meg van a lecke így nem maradtam le csak az órai magyarázatról.
A szünetben nem sikerült elkerülnöm Kentint. A büfénél éppen velem szemben jött ki, így egymást kerülgetve próbáltunk elmenni a másik mellett. A fiú tekintetében valami fájdalmat láttam, és ahogy után néztem feltűnt, hogy nagyon sápadt és talán fogyott is.
Nem akartam tovább utána nézni, de még elkaptam, hogy vissza fordul felém. Gyors vettem egy ásványvizet, majd miután bevettem az utolsó gyógyszerem vissza mentem a terembe.
-Na csinálunk egy képet?-kérdezte Pinkie.
Nem volt hozzá kedvem, de végül sikeresen berángtak.

(Pinkie műve minden, ő szerkesztette hátteret és azt is, hogy ne nézzek ki nagyon betegnek, ja meg Dash szárnyait is)

A nap folyamán próbáltak megnevettetni, de nem nagyon sikerült nekik.

Miután haza mentem, és majd egy óráig lovagoltam sikeresen megcsináltam a leckémet. Éppen a PSP-et vettem volna elő, mikor betoppant Alexy. Sokáig csak beszélgettünk, majd olyat tett amire felkészülhettem volna, de nem tettem.

Alexy lefogta a kezeimet, majd hosszan megcsókolt. Mielőtt bármit tehettem volna, fogta magát és elment.